67. fejezet - Legszebb pillanatok…

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami egy kicsit rövidre sikeredett és nem is túl izgalmas, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Hoztam a részt, bár a szavazatok száma nem lett meg! Máskor, ha lehet, szavazzatok is és a kommentelést se felejtsétek el! Köszönöm!
Juccy♥

Reggel a karjaiban ébredtem és mikor felfogtam, egy olyan mosoly ült ki az arcomra, amit más nem idézhet elő. Ez csak akkor látható rajtam, amikor vele vagyok.

Láttam, hogy kezdi kinyitni a szemeit, ezért én bezártam a sajátomat és úgy tettem, mintha aludnék. Egy kis idő után éreztem valami meleged ajkaimon. Egyből visszacsókoltam.

-Jó reggelt! – mondta, mikor elváltunk.

-Neked is!

-Bár nem érdemled meg ezt az ébresztést. – nézett mélyen a szemembe.

-Miért? – tetettem a hülyét.

-Tudom, hogy ébren voltál. – kacsintott rám és lerántotta a takarót.

-Honnan? – kaptam hirtelen a szám elé a kezem. Ügyes vagy! Most árultad el magad. – veregettem magam képzeletben vállon. Ő csak elmosolyodott majd a válasza mindent elárult.

-Pislogtál.

-Nem is! – ellenkeztem.

-De. És nincs vita. Marad itt, mindjárt jövök! – mutatott ujjával rám megerősítésképpen.

Egy szál bokszerben kiment a szobából, miközben és az alsó ajkamba haraptam. Ezt a látványt sosem lehet megszokni. Igaz a szemüvegem nem volt rajtam, de nem volt olyan messze, hogy ne láttam volna.

Miután kiment, gyorsan felkaptam magamra az említett tárgyat is, aztán vártam. Kíváncsi voltam, hova mehetett és miért van már ilyen sokáig kint, de engedelmeskedtem neki, a szobából nem mentem ki.

Kikeltem az ágyból és körbejártam a szobáját nézegetve. Rengeteg kép róla, és a többiekről, a családjáról.  Anneről volt egy csodálatos kép egy csodálatos keretben az egyik komódon, közvetlen mellette volt hasonló méretű és külsejű keretben Gemma, mellette pedig Des, az apukája. Kicsit arrébb volt egy kép Robinról is, aki a nevelőapja lett. És jött az a kép, amin minden egyes Directioner szeme könnyes lenne, együtt a család és a One Direction is. Mindenki arcán őszinte a mosoly. Az ilyen képek a legjobbak.

Épp e kezembe akartam venni, hogy jobban megfigyelhessem, de nyílt az ajtó.

Harry a lábával lökte be, mert a kezében egy tálca volt. Egyből tudtam, mi a terve, de kivártam még Ő mondja el.

-Te meg mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva, miközben a lábával lökött egyet az ajtón, mire az becsukódott.

-Csak szétnéztem. Aranyosak vagytok. – néztem a képre.

-Nem feküdnél vissza?

-Ha neked úgy jobb. – megvárta, míg visszamászok.

-Szóval… tudom, hogy megbántottalak, de nem akartam. Sokat jelentesz nekem, talán többet, mint eddig bárki más. – állt az ágy előtt én pedig már lassan könnyes szemmel figyeltem minden egyes apró mozdulatát, és mint egy mesét, olyan ámulattal hallgattam, mit is mond. –  Különbözöl a többiektől, van benned valami, ami másokban nincs és ez megmagyarázhatatlan. Mind idáig ezt kerestem és hála neked megtaláltam. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy vagy nekem és lehet, sőt biztos eléggé csöpögősre sikerült, de én, szeretlek Judit Kiss. – tette fel a pontot az „i”-re. Szemem már ki volt készülve, a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett és a végére se köpni se nyelni nem tudtam. Csak óriásikat pislogtam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet, amik most a boldogságtól szabadultak volna el.

-Ez volt a legszebb dolog, amit valaha is hallottam. – nyögtem ki két szipogás között, mire Harry felsóhajtott. – Én is szeretlek Harry Styles! – pattantam ki az ágyból és elé léptem. Ő lassan lerakta a tálcát az ágyra én pedig a nyakába ugrottam. Nem szoktam ilyet csinálni, mert félek, hogy nem bír el, de ez a pillanat hevével jött. Nem érdekelt semmit. Lábamat a dereka köré fontam, kezemmel pedig nyakát karoltam át. Ő az egyik kezével a hátamat fogta a másikkal pedig kicsit lejjebb. Csókunk édes, de mégis vad volt.

A csók után néma csendben elfogyasztottuk a tálcás reggelit. Nem beszéltünk csak ettünk és néha mosolyogva figyeltük a másikat. Ez a pár perc volt a kapcsolatunk legszebb ideje számomra. Minden benne volt, amire valaha is vágytam: az a személy, akit szeretek olyan dologgal lep meg, amit csak remélni merek tőle és ezen felül előtte elmondta, hogy mennyire szeret. A tökéletes nap! Ezt már semmi sem ronthatja el.

Miután megettünk mindent, ami mellesleg isteni volt, fogtam a tálcát és levittem. Harry egy darabig csak nézett aztán követett.

-Mit csinálsz? – állt meg a konyhaajtóban, figyelve mit csinálok.

-Miért minek látszik? – fordultam meg mosolyogva és megnyitottam a csapot.

-Te most csak viccelsz?

-Nem. – nevettem reakcióján.

-Komolyan mosogatni akarsz? – jött közelebb.

-Igen, de ha van valami más terved… - húztam kicsit.

-Tervem az lenne… - karolta át a derekamat. – Most látom, milyen jól áll a felsőm. – mosolyodott el kajánul.

-Mivel a tiéd, csak jó lehet. – öleltem szorosan magamhoz, mire Ő is megszorított. Álltunk pár percig. – A víz! – engedtem el gyorsan és elzártam. Szembefordultam a mosogatóval és egy kis mosogatószer után nekiláttam. Harry nem nyugodott. Hátulról átölelt és a nyakamat csókolgatta. – Harry! Ne most! – nevettem, mert csikis helyet talált.

-Jó, de amúgy te miért is mosogatsz? – ült fel a pultra.

-Mert csak. – mosolyodtam el.

-Neked nem kéne ilyen munkát csinálnod. – rázta rosszallóan a fejét.

-Ugyan már! Miért ne csinálnám meg? Nem vagyok én olyan beképzelt kis picsa, hogy még a víztől is féljek. Harry, ez a minimum. – néztem a szemébe.

-De a körömlakkod lekopik.

-Komolyan? Nem érdekel. Visszafestem. – kacsintottam egyet és folytattam, amit elkezdtem.

-Szeretlek kis házi tündérem. – puszilta meg a fejem búbját, majd eltűnt.

Pár perc múlva visszajött felöltözve. Bántam, hiszen felső nélkül dögösebb volt. Miután visszaült a pultra már készen voltam.

Leszállt, amíg én töröltem a kezemet. A hátam mögé jött és megint a nyakamat puszilgatta. Szembefordultam vele és egy csókban állapodtunk meg. Mikor hirtelen beugrott, hogy ma jönnek haza Adam szülei!

-Harry most azonnal haza kell hogy vigyél!