76. fejezet - "Nem úgy gondoltam..."

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, de ez nagyon rövid lett, és ezúttal is szeretnél bocsánatot kérni.
Remélem ez nem von le semmit az élvezeti értékéből és mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást!

Juccy♥

A szívem egy pillanatra megállt, nem vert. Ahogy szemeink találkoztak valami hihetetlenül furcsa érzés járt át. El sem hittem, hogy itt van, hogy eljött, de nem mutathattam ki, nem örülhettem úgy, hogy mindenki lássa, pláne nem, hogy Ő lássa. Kezeimet összefontam mellkasom előtt és egy kicsit összeráncoltam szemöldököm. A szobában késsel lehetett volna aprítani a feszültséget és még a legkisebb légy zümmögése is meghallatszott volna.

Mindketten csak néztük egymást perceken át.

-Tudnánk négyszemközt beszélni? – kérdezte bizonytalanul, kicsit hezitálva.

-Azt hiszem. – néztem körbe, hogy nem bánják-e. Szimi mosolyogva bólintott, Niki pedig nem túlzottan érdekelt. – Menjünk a konyhába. Már ismered a járást. – utaltam, hogy induljon el, amit meg is tett. Lassan lépkedett előre, én pedig még hátrafordultam Sziminek egy puszit küldeni, hogy ezzel is tudassam, mennyire imádom. Beérve leült és én is ezt tettem szembe vele. Pár perc néma és rettentően kínos hallgatás következett.

-Khm… - köszörülte meg torkát. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. – kacagott fel kínjában. – Szóval… - köszörült megint és komolyra váltott. – Szeretnék bocsánatot kérni. Végig kellett volna hallgassalak téged is, nem egyből kiabálnom. Sajnálom.

-De, tudod, nem is ezzel volt bajom. Oké, kiabálsz, megértem, sőt még élveztem is, hogy féltékeny vagy, de az az egy mondat. Na, az rohadtul fájt.

-De nem úgy gondoltam. Sőt sehogy sem gondoltam. Dühös voltam és mondtam olyanokat, amiket nem akartam.

-Lehet nem akartad, de kimondtad. – néztem kezeimet. Nem mertem ránézni, tudtam, hogy akkor a ridegségnek annyi lenne, hogy egyből megenyhülnék.

-Szeretlek. – csúsztatta kezeit az enyémekre, amik az asztalon pihentek. – Szeretlek, ezt te is tudod. Nem akartalak megbántani. Igenis különleges vagy. Kérlek, bocsáss meg! – szemeimbe könnyek szöktek és a végére felnéztem rá. Szemeiben bizonytalanságot véltem felfedezni az aggodalom mellett.

-Én is szeretlek. – suttogtam és oldalra fordítottam a fejem. Egyik kezével óvatosan megsimította arcomat, majd vissza is fordította. Mélyen nézett a szemembe, amitől még a hideg is kirázott. Gyönyörű szemei szikráztak, csak úgy, ahogy az érintése is. Arca lassan közeledett az enyém felé, szemeim már önkéntelenül is lecsukódtak és akkor megcsókolt. Ajkai még mindig pontosan illeszkedett az enyémhez. Lágy és minden elmondó csók volt, amit hamar be is akart fejezni. Én viszont úgy kaptam ajaki után, mintha levegő lenne, ami nélkül nem tudok élni.

-Akkor, megbocsájtasz? – kérdezte.

-Igen. Szeretlek, és nem változtat ezen semmi és senki sem. – mondtam, amiért egy újabb csók volt a jutalmam.

Megbeszéltünk mindent, hogy mi is történt, és hogy ki volt az említett srác a képeken velem.

-Szeretnék még valamit mondani.  

-Ajaj! Ez rosszul kezdődik. – húztam a szám.

-Pedig nem az. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk pár napra Ausztráliába. Na? Mit gondolsz?

-Hogy hova? – kerekedtek ki szemeim.

-Szeretnélek kiengesztelni és nagyon örülnék, ha eljönnél velem.

-Komolyan? Nem viccelsz?

-Nem. 3 nap Ausztráliába. Kérlek.

-Ez... hu... visszautasíthatatlan! – öleltem meg szorosan. – Köszönöm!

-Viszont akkor menj és pakolj! Egy óra múlva indulunk. – mosolygott.

-Ilyen hamar? Még beszélnem kéne Marcyval is. Nem lesz elég idő. – kezdtem aggódni.

-Marcyt bízd csak rám. – kacsintott egyet én pedig adtam neki egy puszit, majd az emeletre rohantam összepakolni. A szobában Szimi gépezett. Elmeséltem neki mindent, ő pedig csak sok szerencsét kívánt és megölelt. A bőröndöm gyorsan megtelt, de még magamon is kellett igazítani.

Hajamat kiengedtem, frufrumat kivasaltam, majd a maradék részt kontyba fogtam. Egy kis szemceruza, szempillaspirál majd áttérhettem a ruhámhoz. Egy egyszerű szerelést választottam ki. Hiper-szuper gyorsasággal szaladtam le a lépcsőn. A nappaliban Marcy és John is jelen voltak.

Elmondták az ilyenkor "fontos" dolgokat és pedig megöleltem őket, majd beszálltam Harryvel együtt a kocsiba és a reptérre siettünk. 

Juccy: