2013. február 10., vasárnap

46. fejezet - Hát ez remek!


Sziasztok! Végre van gépem! Ez az hét borzasztó volt! De itt vagyok az ígért résszel. A beígért másodikat pedig holnap hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Juccy♥



Sietősen az újságoshoz léptem, elvettem azt az újságot és kifizettem. Jobban megnéztem, hátha csak káprázik a szemem, de nem. A címlapon tündökölt az én drága barátnőm és Zayn. Csak tegnap este mentek el vacsorázni, ha le is fényképezték őket, hogy tudták ilyen hamar címlapra rakni? Megáll az eszem.  

Pár lépés után megálltam és jobban szemügyrevettem a címlapot. Egy kép Szimiről és Zayn-ről, mikor Zayn kisegíti a kocsiból. A kép felett hatalmas nagy betűkkel a következő szöveg: A One Direction rosszfiúja egy rajongóval randizgat?!

Szemem kikerekedett és azonnal elkezdtem lapozgatni az újságot. Hamar meg is találtam a két oldalas "beszámolót" az eseményről.

"A banda Bradford-i rosszfiúját a minap egy tőle fiatalabbnak látszó lánnyal kaptuk lencsevégre. Bármennyire is próbálták kerülni a feltűnést, a mi embereink nem nyugodtak addig, amíg ki nem derítették, hova is fog menni Zayn, viszont minket is meglepetés ért, mikor a limuzinból egy lány is kiszállt. A lány kiléte egyelőre rejtély, de ha minden jól sikerült, hamarosan úgy is nyilvánosságra hozzák a dolgot."

Olvastam végig és még a szívem is kihagyott. Majd a képeket kezdtem nézegetni és a limuzintól teljesen az étteremig, szinte minden lépésükről van egy fénykép. Az egyiken Szimi még hátra is néz. Hát ez lett volna az a furcsa érzése. – gondoltam magamban. 

Az újságot a táskámba gyömöszöltem és sietős léptekkel indultam vissza. A negyed órás utat 7 perc alatt tettem meg. Lihegve szaladtam be a házba.

-Szimi! Szimi, hol vagy?! – kiáltottam, és mély levegőt vettem, próbáltam magam kifújni, de a szívem ezerrel vert. Féltem a reakciójától, hisz ő még annyira se szeretett volna a reflektorfénybe kerülni, mint én.

-Jövök! – hallatszódott a hang az emelet felől, majd egy alak is megjelent. Lesétált a lépcsőn és felém kezdett el haladni. – Mi az? Valami baj van? – kérdezte mikor odaért hozzám. Felnéztem rá szemében egy cseppnyi aggodalmat láttam.

-Igen. Így is fogalmazhatunk. – mondtam és még mindig lihegtem.

-Az Istenért! Mondd már! – váltott idegessé hangja. Nem mondtam semmit, csak kikotortam a táskámból az újságot és odaadtam neki. A címlapot meglátván a szeme kikerekedett, bőre olyan fehérré vált, mint a hó. – Csak ezt ne! – suttogott az orra alatt, de én tisztán hallottam.

Elkezdett hátrálni, de a lépései olyan bizonytalanok voltak, mintha bármelyik percben feladhatták volna szolgálatot. De kitartott. A TV mellet volt a telefonja, amit felkapott és tárcsázni kezdett. Gondolom Zayn-t hívta.

-Szia! Azonnal beszélnünk kell. Baj van. – mondta a telefonba és pár másodperc után le is tette.

Nem tudtam kezelni a szituációt, és hiába is próbáltam volna nyugtató szavakat mondani neki, nem használt volna, így csak odasétáltam hozzá és szorosan magamhoz vontam. Ölelés közben a hátát kezdtem simogatni, ezzel is próbálva megnyugtatni.

-Én ezt nem akartam. Nem akarom, hogy velem legyen tele a média, ráadásul utálni fognak. A nevem sem marad sokáig titokban. Félek. Rettenetesen félek. – suttogta és hallottam hangján, hogy nem bírja sokáig és sírni fog.

-Minden rendben lesz. Senki sem fog utálni és megoldjátok, mindent tisztáztok. – próbáltam nyugtatni, de ezzel én sem értettem egyet. Igenis több millióan fogják utálni, már csak irigységből is. Ha a neve kiderül, semmi sem lesz rendben, max nagyon sok idő múlva.

-Ezt te sem gondolod komolyan?! – mondta mintsem kérdezte.

-Őszintén? Nem. Bevallom, én is ettől félek, hogy kiderülök. Nem akarom kapni a sok utálkozó levelet és nem szeretném magam látni az újságokban. Nem akarom, hogy zaklassanak, és hogy mindent tudjanak rólam. Én csak Harry-t akarom, de tudom, hogy ez vele jár. Viszont köztetek csak barátság van. Így nem fognak annyira utálni. Sőt, még a végén meg is kedvelnek. – mosolyogtam rá.

-Nem hiszem. – mosolygott ő is, de csak ilyen erőltetett mosoly volt.

-Én tudom! Jó, lesznek, akik utálnak, viszont olyanok is, akik szeretnek és mi Nikivel mindig melletted állunk majd! – öleltem ismét meg majd leültünk a kanapéra és vártuk Zany-t.

Amíg vártunk, lejött Niki is.

-Adam-et hol hagytad? – kérdeztem tőle.

-Fáradt volt, plusz még mindig a bulit szervezi. – magyarázta tök unott fejjel.

-Látom, mennyire feldob ez az egész buli ötlet. – nevettem és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

-Hát igen. Rossz előérzetem van, de mindegy. – itt Szimire pillantott és látszott rajta, hogy meglepődik. – Szimi, minden rendben? – kérdezte és kezével végigsimított a vállán.

-Nincs. Semmi sincs rendben. – válaszolta meg a kérdést lehajtott fejjel.

-Na, miről maradtam le?

-Erről. – mondta Szimi és megmutatta Nikinek az újságot. Niki végigolvasta.

-És ezzel mi a bajod? – nevetett.

-Hát az hogy benne vagyok! – akadt ki megint.

-Én örülnék a helyedben. A sok hülye kis rib… öhhöm… akarom mondani a sok kis csitrit meg fogja ölni a féltékenység. – nevetett tovább.

-Ja, igen. Ők meg engem. – nézett rá Szimi szúrós tekintettel.

-Dehogyis! Mindegyiknek csak a szája nagy. – próbálta nyugtatni, nem túl sok sikerrel.

Olyan fél óra társalgás után csengettek. Mivel én ültem az ajtóhoz legközelebb, én indultam kinyitni. Lassan elballagtam az ajtóig, majd kinyitottam. Zayn állt velem szemben.

-Szia! – öleltem magamhoz.

-Szia! – viszonozta azt. Ahogy öleltem megláttam, hogy az autójában ül még valaki.

Lassan kinyílt a kocsiajtó és a szívem meglódult, a lábam megremegett és a már jól ismert mosolyom az arcomra vándorolt.

4 megjegyzés:

  1. Hmm imádom, gyorsan az új részt lécci....amúgy így gondoltam a folytatást amikor múltkor írtam, hogy szerintem már tudom hogy mi lesz

    VálaszTörlés
  2. Sejtettem, hogy ez lesz:D Jó lett!:)

    VálaszTörlés

Bármilyen megjegyzést szívesen várok. :)