50. fejezet - Újra kisgyerek...

Sziasztok! Megjöttem az 50. fejezettel, ami egy kicsit hosszú lett. Remélem tetszeni fog és most szeretnék megkérni mindenkit, aki olvassa, hogy hagyjon egy kommentet, nagyon sokat jelentene. Ja, és így mellékesen megjegyezném, hogy "van 17 rendszeres olvasóm" és a szavazatok száma alig éri el a 10-et. Ha a 17-ből csak 10 olvassátok el, akkor sincs meg a szavazat, pedig az tényleg csak egy másodperc és nekem az is sokat jelent.

Még egy dolog! Csak akkor jön következő rész, ha lesz plusz egy olvasóm, min. 2 komment és min. 5 szavazat!

Sok sikert és jó olvasást!!:)) Juccy♥

"My heart is already taken. My heart already belong to someone else."

"A szívem már foglalt. A szívem már valakié."

Írta ki 5 perce.

Elgondolkoztam, hogy vajon rám gondolt-e? Vajon tényleg tudna-e szeretni? Annyira szeretném ezt az egészet, annyira szeretném, hogy működjön. Annyira szeretném Őt.

Belevörösödtem a gondolatba, hogy ezt nekem írta ki. Szíven még hevesebben vert. Ilyen érzelmeket még senki iránt sem éreztem és nagyon remélem, hogy nem fogok csalódni.

Írtam neki is, de egyikük sem válaszolt. Biztos már lefeküdtek. – gondoltam magamban.

Így mosolyogva zártam le a laptopot és mosolyogva hajtottam álomra a fejem.

Reggel én keltem utolsónak, ami nem meglepő. Lassan és álmosan lebaktattam a konyhába. Javában evett mindenki.

-Reggelt! – mondta Adam teli szájjal.

-Nektek is! – válaszoltam egy halovány mosollyal.

Leültem közéjük és én is ettem egy keveset, bár nem voltam éhes. Ahhoz képest, hogy én jöttem le a legkésőbb, én álltam fel a leghamarabb. Adtam enni Larry-nek, majd felmentem átöltözni egy itthoni ruhába.

Közben csatlakozott hozzám Niki. Keveset, de beszélgettünk. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is át Adam szobájába.

Arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek és tévézek kicsit. Lassan el is indultam, mikor meghallottam a már ismerős jelzőhangom. Gyorsan utána is kaptam és egy bejövőm volt. Villámsebességgel nyitottam meg és óriási mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy Harry-től jött.

Ahogy olvastam egyre nagyobb lett a mosolyom és izgatott lettem.

"Day after tomorrow 18:00 must be ready!xx Hazza"

"Holnapután 18:00-ra legyél kész! Hazza xx"

Első gondolatom az volt, hogy végre megint kettesben lehetek vele, habár tegnap is együtt voltunk, de az mégsem olyan volt, a második gondolatom pedig az volt, hogy nem írta meg milyen helyre megyünk, vagy, hogy mibe öltözzek.

Vigyorogva sétáltam le és láttam, hogy Szimi nézi a TV-t, valami olyat, ami engem nem nagyon érdekelt így más elfoglaltságot kellett keresnem.

Visszacsengett Szimi egyik mondata, miszerint kérés nélkül elvehetem a laptopját. Visszasétáltam a laptopért majd kiültem vele a fűbe. Ma is szép idő volt, bár kevésbe sütött a nap, de nem volt egy felhő sem az égen, ami itt ritka. Élvezve a nap melengető fényét, felléptem Twitter-re és gyorsan az üzenetekre mentem. Nem jött senkitől sem. Kicsit elkeseredtem, de ez az érzés el is szállt.

Napról napra egyre többen követnek, ami jó érzés, de félek. Így még nem utálnak, de ha kiderül, hogy ki is vagyok, biztos megfognak.  Visszakövettem annyi embert, amennyit csak tudtam, de a követési korlát megjelent és tovább már nem tudtam.

Úgy döntöttem, hogy Facebook-ra most nem lépek fel, így csak a Youtube-t nyitottam meg és kerestem valami jó kis számot. Miután találtam kiterültem a fűben. Éreztem, ahogy a nap melege simogatja az arcom. Kis idő múlva valami nedveset éreztem az arcomon, és az pedig Larry nyelve volt. Mosolyogva sikítottam fel. Lehet, mások utálják, ha a kutya nyaldossa őket, de én nem. Meggyöntöltem és elkezdtem vele játszani. Azt vettem észre, hogy Adam és Niki mosolyogva néznek.

Abbahagytam a játékot és odasétáltam hozzájuk.

-Játssz nyugodtan! – szólt oda hangosabban Niki. Én csak megráztam a fejem, hogy elég volt a játékból ennyi.

-Miattunk igazán ne hagy abba… - mosolygott kedvesen Adam.

-Nem miattatok. – mosolyogtam én is és már előttük álltam. – Nagy a dög és kifáraszt. – nevettem el magam és visszanéztem Larry-re, aki most a farkát kergette. Mindannyian eleresztettünk és kisebb mosolyt a játszó kutyára, bár tudtuk, hogy ő ezt nem fogja fel.

Kiültünk a kanapékra a laptoppal az ölemben, bár már kiléptem a zenéből is. Beszélgettünk egy kicsit a buliról. Nikinek még mindig nem nagyon tetszett az ötlet, rossz előérzete volt. Bementünk enni és ekkor már Szimi is csatlakozott hozzánk. A délutánt végig nevettük a nappaliban.

Lassan besötétedett. Felmentünk, elvégezte mindenki az esti teendőit, majd lefeküdtünk aludni.

Másnap a korgó hasam hangjára ébredtem. Ahogy az órára pillantottam, megláttam, hogy még hajnal van. Csak fél kilenc volt és még mindenki aludt. Vagyis Szimi és Niki biztosan.

Lekullogtam még félálomban a konyhába. Csináltam magamnak egy pirítóst és kakaót. Lassan kortyolgattam a még meleg italom, mikor megjelent Adam.

-Jó reggelt! – köszönt oda még a szemét dörzsölve.

-Neked is! – válaszoltam mosolyogva. – Jól aludtál? – érdeklődtem, és reméltem, hogy ezzel végre beszélgetünk egy jót, úgy, mint régen…

-Igen. Jól. – mosolygott és a hűtőben kotorászott valami után. – És te? – kérdezte rám nézve egy pillanatra.

-Én is. – válaszoltam. Beállt a csend, és most igenis kínos volt. Valami megváltozott. Már nem olyan, mint régen. Nem tudom, én változtam vagy ő, de lehet mindketten. – És Nikivel minden rendben? – kérdeztem a szemöldököm húzogatva.

-Igen, rendben. – nevetett elég érdekesen. Úgy látszik ilyen a szerelem, a barátokat elhidegíti egymástól, de a párjukkal egyre közelebb kerülnek egymáshoz. – És ti Harry-vel megvagytok? – érdeklődött és leült velem szemben.

-Igen. Holnapra elhívott valahova, de semmit nem tudok, csak annyit hogy hatra legyek kész. – mosolyogtam és szerintem bele is pirultam.

-Áh…szóval megint ilyen kis "meglepi" randi. – rajzolt a kezével macskakörmöt.

-Igen. Valami olyasmi. – mosolyogtam az orrom alatt és a kakaómat néztem.

Nem beszéltünk többet. Mindketten csendben maradtunk, ami zavart. Régen be sem állt a szánk, szinte éjjel nappal tudtunk volna beszélni, most meg.

Csalódottan kullogtam fel a szobába és írtam egy SMS-t Harry-nek, hogy mégis mire számíthatok.

Nem sokkal rá jött a válasz, ami ennyiből állt:

"Nicely!;)xx"

"Csinosan!xx"

Hát mondhatom sokat segített, de én minden tőlem telhetőt megteszek.

El is kezdtem kutakodni a szekrényemben és Niki is besegített a reggelije után. Vele sem beszélgettünk sokat, de mégis jó volt, hogy egy kis időt megint együtt töltöttünk. Már épp megvolt a tökéletesnek mondható ruhám, mikor megcsörrent a telefonom.

Megint egy bejövő. Harry-től.

"I was wrong. I'm sorry. Dress comfortably.:)xHazza"

"Tévedtem. Sajnálom. Öltözz kényelmesen.:)xHazza"

Elnevettem magam.

-Mi az? – kérdezte Niki.

-Ruha törölve. – tettem le a telefont a kezemből.

-Miért? – nézett rám kerek szemekkel.

-Kényelmesen kell öltöznöm. – mosolyogtam rá és kivettem a kezéből a ruhát majd visszatettem a helyére és elkezdtünk egy kényelmes ruha után keresgélni, ami már hamarabb meg is lett. Fel is próbáltam. Ott álltam Niki, Adam és Szimi előtt a ruhában.

-Hűha! – nézett rám Adam és megtörölte a homlokát. Ijedten néztem rá. – Hát, ez csodálatos. Jól nézel ki. Mázlista az a pasi. – kacsintott rám.

-Haha..én vagyok mázlista vele. – öleltem meg Adam-et.

A többieknek is ez volt a véleményük és én is jól éreztem magam ebben a ruhában.

Visszaöltöztem az itthoni cuccomba. Megköszöntem a segítséget és megint szétszéledt a csapat, Niki Adam-el, Szimi a laptopjával volt elfoglalva, én meg unatkoztam. Gondoltam felhívok valakit, hogy én is elfoglaljam magam. A választásom Szikire esett. Tárcsáztam is és közben kimentem a már jól ismert kertbe. Nem akartam leülni, inkább úgy döntöttem sétálgatok. Kísért Larry is és a szabad kezemmel simogattam menet közben.

Hiába hívtam nem vette fel. Próbáltam háromszor is, de semmi. Oké. Akkor megpróbálok valaki mást. – gondolkoztam és tárcsáztam másik nagyon jó barátomat, Martint. Róla annyit kell tudni, hogy több mint 9 éve ismerem, már általános elsőtől egy osztályba jártunk. Alsóban szerelmes voltam belé és ez kitartott teljesen 8. osztályig, mikor ő is kezdett megszeretni. Ő volt a második fiú az életemben. És bár a kapcsolatunk nem működött, mai napig legjobb barátok vagyunk. Bármit meg tudok vele beszélni és mivel fiúból van, jó tanácsokat tud adni, bármikor meg tud nevettetni a hülye vicceivel és beszólásaival.

Kicsengett és talán a 4. csengés után fel is vette.

-Szia! – szólt a telefonba vidáman, mint mindig.

-Szia! – jókedve már most átragadt rám is. – Mi újság? De rég beszéltünk! – érdeklődtem.

-Semmi. Dolgozom, tudod nyári meló. – magyarázta.

-És mit dolgozol?

-A Tesco-ban árurakodó vagyok. – nevetett, mire én is nevetni kezdtem. – És veled mi újság? Ezer éve nem hallottam felőled semmit.

-Hát, történt egy-két dolog, ami azt illeti. – mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatta.

-És mégpedig? – kérdezte kíváncsian.

-Tudod, akikről még suli időben áradoztam és mindig lehurrogtad őket. Na, hát, amiket mondtam, igaz lett. Itt vagyok London külvárosában és holnap lesz a 3. randim Harry-vel, aki már a barátom. – mondtam és még most is nehéz elhinni. A szívem így is nagyobbat vert a neve kimondásánál és még nagyobbat mikor hozzátettem, hogy a barátom.

-Húha… - lepődött meg. Tudtam, hogy nem kedveli őket, sőt, de úgy éreztem meg kell vele osztanom.

-Csak ennyi? – kérdeztem a csalódottat játszva, de pont erre számítottam.

-Hát, gratulálok vagy mi…és sok sikert. – mondta zavartan.

-Túlszárnyaltál magadon ezzel a mondattal. – cukkoltam.

-De vicces valaki. Tudod a "tökélyek" mindent megtehetnek. – a tökélyről eszembe jutott az első igazi nagy összeveszésünk, és ezzel a jelzővel illettem, pedig nem is az, csak mindig ezt mondja magáról.

-Jajj…nem lehetne ezt elfelejteni? Meddig fogod még felemlegetni? – lettem kicsit rosszkedvű.

-Ameddig csak lehet. – mondta és láttam magam előtt, ahogy nevet. Az előbbi rossz érzés máris elrepült messze tőlem.

Beszélgettünk még és ő is elmesélte, hogy az ideiglenes munkahelyén van egy lány, akivel szimpatizál, és a lány is vele. Olyan óra múlva fejezhettük be a beszélgetést és a kimaradt ebédet a hasam jelezte is, ugyanis már olyan 5-6 fele járhatott az idő.

Leraktam és Larry-vel az oldalamon bementem a konyhába. Neki is és magamnak is készítettem valami kaját. Miután befejeztem felmentem az emeletre. Esti teendők után meglepődve figyeltem, hogy Szimi már ágyban volt, Niki pedig – elképzeléseim szerint – Adam-nél, ugyanis az ágya üres volt.

Fáradtan én is bedőltem és hamar el is aludtam.

Reggel a telefonom csörgésére keltem, ami nagyon rosszul esett. Úgy aludtam volna még.

Lassan érte nyúltam és egy bejövő hívás Harry-től. Szemeim azonnal kipattantak, de a fáradság még meg volt. Gyorsan felvettem.

-Szia! – szóltam bele először én, de köszönésem után kikívánkozott egy ásítás.

-Szia! – nevetett a telefonba – Tán nem felköltöttelek? – kérdezte kötekedve és közben jót nevetett.

-De igen. – mosolyogtam.

-Bocsi, csak gondoltam szólok, hogy hamarabb megyek érted, vagyis egy óra múlva ott vagyok. – mondta. Szemem az órára kaptam, ami 13:00-át mutatott. Eddig aludtam volna?!

-Hú, hát oké. Azért köszi, hogy szóltál.

-Na, akkor le is teszem, hagylak készülődni. Szia! – köszönt el és bontotta is a vonalat.

Ahogy letette, szaladtam a konyhába és a többiekkel találtam magam szemben. Hál’ Istennek a nekem készített reggeli ott volt hagyva az asztalon.

-Köszi a kaját! Istenek vagytok! – pusziltam őket végig majd egy két-falat után szaladtam az emeletre.

Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és a hajam, beraktam a kontaktlencsém és magamra aggattam a ruhát. Felvettem a cipőt is, bepakoltam a táskámba és már csak a hajam volt. Hátra kontyba fogtam és mivel frufrum volt az kivasaltam.

 

Egy kis szempillaspirál és a kedvenc parfümöm és útra készen álltam. Fogtam a táskám és lementem a többiekhez, akik most már a TV előtt ültek. Megdicsértek és velem együtt várták Harry-t.

Csendben, megint, csak a TV szólt.

10 perc után megszólalt a csengő. Szaladtam kinyitni és Harry volt. Egy fehér rövid ujjú felsőben és egy fekete nadrágban egy sportcipővel és sapkával kiegészítve. Felsője alól a tetkója kilátszódott, ahogy az lenni szokott.

Derekamnál fogva húzott magához és egy csókot lehelt ajkaimra. Jóleső melegség járt át, minden egyes érintésénél.

-Szia! – köszönt, miután befejeztük a csókot. – Gyönyörű vagy!

-Nem is láttál még. – nevettem, miközben az orrunk még mindig összeért.

-De mindig az vagy. – mosolygott és újra megcsókolt, amibe belemosolyogtam.

-Köszönöm. – jutottam nehezen szóhoz.

Nem mondott semmit csak a kezemet fogva elindult a kocsi felé. Kinyitotta nekem az ajtót, majd Ő is csatlakozott hozzám. Elindultunk.

Elég sokat mehettünk és a kocsiban is jókat nevettünk. Megérte a hosszú út, mert mikor megálltunk előjött belőlem a kisgyerek, ahogy megláttam, hova is jöttünk újra 13 évesnek éreztem magam.

Chessington World of Adventures nevű vidámparkba.

-Uram Isten! Ez nagyszerű! – ugrottam az ölébe és jó szorosan megöleltem.

-Akkor nem kell megkérdeznem, hogy tetszik-e. – nevetett.

-Hát nem! – ugráltam.

Megvette a jegyeket és bementünk. Komolyan kisgyereknek éreztem magam. Jó volt. Felültünk minden mozgó játékra és közben jókat nevettünk és beszélgettünk. Vett nekem vattacukrot is, amivel szerencsére összekentem magam. A szám is tapadt és kihasználva az alkalmat, megcsókolt.

-Nem tapadsz eléggé. – mondta csalódottságot tettetve.

-Miért? – néztem rá értetlenül.

-Nem tapadtunk össze. – nevette el magát, én pedig egy kicsit beleütöttem a vállába.

Sokan megnéztek minket, de többségben a kicsik voltak, akik nem csináltak nagy felhajtást. Aggódtam attól, hogy valaki lefényképez minket, de a jelenléte eltüntette a negatív gondolatokat és élvezni tudtam. Igazán jó volt vele ez a nap. Ő is úgy viselkedett, mint egy kisgyerek és láttam, hogy jól érzi magát. A szeme jobban csillogott a megszokottnál és a mosolya is őszintébb volt. Ez jól esett.

A legvégén felültünk az óriáskerékre, és ahogy a filmekben lenni szokás a tetején elcsattant egy igazán szenvedélyes csók. 

Hozzábújtam, Ő pedig átkarolt és készített rólunk egy fényképet. Átküldte nekem is és én azonnal beállítottam hátteremnek.

Hamar elment a nap és azon kaptam magam, hogy az autóban ülünk hazafelé menet. Nem akartam hazamenni. Vele akartam lenne.

Amikor megérkeztünk, előre kinyitotta nekem az ajtót és felkísért a bejáratig. Magához vont és egy búcsúcsókot kaptam tőle. 

Elköszöntünk egymástól és még megvártam, ahogy elmegy. Utána bementem letusoltam, kivettem a kontaktlencsém, megmostam a fogam és lefeküdtem aludni, mint ahogy a többiek is tették.

Reggel már megint a telefonom zajára keltem, de most nem Harry üzent, hanem Louis. Vajon mit akarhat? – gondoltam magamban és kíváncsian nyitottam meg az üzenetét.