Sziasztok! Igen, résszel jöttem. Nem garantálok idegtépő izgalmakat, sem a nyáltól (vagy éppen mástól ;) ) csöpögős jeleneteket. Tudom, sok volt a kihagyás, de ezentúl megint beindul a dolog.
Örömmel jelentem ki, hogy megkaptam az első díjamat, amit hamarosan közzé is teszek. Nagyon boldog vagyok, és nagyon szépen köszönöm!!
Átléptük a 9ezer megjelenítést, amiért ismét hálával tartozom nektek. A kommentek is átlépték a minimumot, ami szintén nagyon boldoggá tett!
Egyszerűen nagyon boldoggá tettetek, szóval gyorsan fogom hozni a részeket, persze csak ha megvan a megfelelő mennyiségű komment!:)
Jó olvasást! Juccy♥
Örömmel jelentem ki, hogy megkaptam az első díjamat, amit hamarosan közzé is teszek. Nagyon boldog vagyok, és nagyon szépen köszönöm!!
Átléptük a 9ezer megjelenítést, amiért ismét hálával tartozom nektek. A kommentek is átlépték a minimumot, ami szintén nagyon boldoggá tett!
Egyszerűen nagyon boldoggá tettetek, szóval gyorsan fogom hozni a részeket, persze csak ha megvan a megfelelő mennyiségű komment!:)
Jó olvasást! Juccy♥
-Igen? – szólt bele egy női hang.
-Hello. Juci vagyok és Harry-t keresem. –
válaszoltam kissé meglepve.
-Áh! Juci. Sokat hallottam ám rólad. – nevetett
kedvesen az ismeretlen.
-Igen? – kérdeztem kínomban, hiszen végülis még
mindig nem tudtam kivel beszélek.
-Jajj, de udvariatlan vagyok. Gemma vagyok, Harry
nővére. – váltott kicsit komolyabb hangnemre.
-Örülök. – mosolyogtam, bár nem láthatta.
-Én is. – lett pár másodperc kínosnak nevezhető
csend. – Amúgy Harry még alszik. Átadjak neki valamit, vagy akár fel is
költhetem. – kacagott fel. Olyan pozitív lánynak tűnik. Szimpatikus.
-Nem szükséges felkölteni, csak el akartam hívni
vásárolni, meg megkérdezni hogy van. De hagy aludjon csak.
-Vásárolni? – kérdezett vissza.
-Igen. Tudod holnap este lesz itt egy kisebb buli
és nincs egy olyan ruhám sem, amit felvehetnék, ugyanis az ilyesmi ruháimat nem
hoztam magammal Londonba. – mosolyogtam.
-Értem. Én nem mehetnék veled? Szeretnélek
megismerni. –kérdezte kissé halkabban.
-Dehogyisnem. Gyere nyugodtan. Én is kíváncsi
vagyok rád.
-Akkor Harry-vel elmegyünk érted és majd kirak
valahol. – lett bátrabb hangja.
-Rendben.
-Olyan egy óra fele jó lesz? – kérdezte kicsit
hezitálva.
-Tökéletes. – egyeztem bele és már alig vártam.
-Akkor addig is, szia!
-Szia! – tettük le a telefont.
A gyomrom egy apróbb gombóccá változott. Féltem, hogy nem
leszek neki szimpatikus és tudom, mennyire számít Harry-nek a családja
véleménye. Rólam tudni kell, hogy ha egy nálam szebb lánnyal kell beszélgetnem
vagy csak egy pillantást váltanom, akkor a kisebbségi komplexusom előjön és kicsit
nagyon zavarban leszek. Ilyenkor hasznavehetetlen vagyok és beszélni sem tudok
normálisan magyarul sem, nemhogy angolul.
Gondolataimat elhessegetve és a gombóccal a gyomromban
vettem fel a szemüvegem és dugtam bele lábam a kedvenc mamuszomba, lehet
gyerekes, de én imádom.
Lassan leballagtam a konyhába, összedobtam magamnak valami
ehetőt, de nem vittem túlzásba. Arról hogy én legyek az első a boltokban
letettem, de nem túlzottan bánom.
Reggeli után felmentem és még egy kicsit visszabújtam,
szimplán lustálkodni. Aludni nem tudtam volna már, de csak feküdni is jólesett.
Olyan óra múlva, esetleg kettő a többiek is ébredezni kezdtek.
-Jó reggelt! – köszöntöttem őket vidáman.
-Neked is! – jött a válasz Szimitől.
Csalódottan vettem tudomásul, hogy legjobb barátnőm szarik a
fejemre. Nem értettem, hogy mégis miért, hiszen ő vádolt meg engem, ő nem
bízott, illetve bízik bennem. Ha ő így, akkor én is- határoztam el magam, amit
egy halvány mosollyal is megerősítettem.
Nem beszéltünk többet, Szimi Nikivel együtt a konyhába
mentek, én pedig gondoltam megnézem Adam-el mi a helyzet.
Lassan átballagtam a szomszédos ajtóhoz, bekopogtattam, majd
egy beinvitálás után bementem. Boldogan vettem észre, hogy most aludt. Nem volt
fent egész éjjel a parti miatt. Nem is értem, miért akarja ennyire tökéletesre.
Nem kell ennek olyan nagy durranásnak lennie. Pár ember lesz itt és jó társaság
bármivel elvan.
-Jó reggelt! – köszöntött, mikor leültem az
ágyára.
-Neked az… - sóhajtottam fel és hajtottam le a fejem.
-Mi a baj? – ült mellém.
-Niki. Nem értem miért haragszik rám. –
válaszoltam a kezemmel babrálva.
-Nem haragszik ő, csak… - nem fejezte be a
mondatot. Egyértelmű mindenki számára, hogy valamivel "megbántottam". Csak
tudnám mivel.
Beszélgettünk még kicsit, de aztán ő is lement a konyhába,
én pedig a szobába valami ruha után keresgélni.
Nem akartam túlzásba vinni, de túl slampos sem akartam
lenni. Rekordidő alatt találtam meg a tökéletes ruhát. Mivel még rengeteg időm
volt, úgy gondoltam egy hosszú fürdő belefér.
Bementem hát a fürdőbe, jó tele engedtem a kádat meleg
vízzel, raktam bele fürdősót is, aminek a kellemes illata bejárta az egész
fürdőt. Addig áztattam magam a vízben, amíg az ki nem hűlt. Teljesen
kikapcsoltam, nem gondoltam semmire és senkire.
Miután a víz már kellemetlenül hideggé vált, fogtam a
törülközőmet és magamra csavartam. A tükör elé álltam és a párát letöröltem
róla. Rakoncátlan vizes fürtjeimet hátradobtam és csak néztem magam. Nem volt
szép látvány, és nem is értem Harry-nek mi is tetszik bennem. Örülök, hogy így
érez, hiszen ez olyan dolog, amiről más csak álmodik. Nem is az, hogy Ő Harry
Styles – az csak egy ráadás – hanem hogy szeret, és viszont szeretik. Ez
mindennél többet ér, csak manapság nagyon ritka. Remélem, én sem fogok
csalódni, bár sztárbarátnő élettel sok minden negatív dolog is jár, amitől
tartok kicsit.
Hajam megszárítottam, megtörölköztem és törülközővel magamon
kimentem a szobába. Ránéztem az órára és 12:06-ot mutatott, ami azt jelenti, kevesebb,
mint egy órám van elkészülni.
Kapkodni kezdtem, ami nem vezetett sehová, így pár perc ülés
után lassan újrakezdtem mindent. Felöltöztem, beraktam a kontaktlencsém,
kiválasztottam egy megfelelő táskát és cipőt majd a hajammal szenvedtem.
Szárítás után nem olyan, mint amilyennek lennie kéne.
12:51-re sikeresen kész lettem és lementem a nappaliba,
helyet foglaltam a kanapén és vártam Harry-re.
Nem sok időbe telt és már meg is érkeztek. Csengőszóra
lettem figyelmes, majd amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam az ajtóhoz. Harry
állt elől egy kapucnival a fején, mögötte pedig Gemma várakozott.
Harry arckifejezése komor volt, nem értettem miért. Beinvitáltam
őket és csak bent húzta le a kapucniját.
Miután ezt megtette, elém lépett és egy forró csókkal
köszöntött. Na, erre vártam én.
-Bocsi, de nem vagyok biztos, hogy le tudtam
rázni az paparazzókat – mosolygott féloldalasan. Válaszul csak megráztam a
fejem és újabb csókért hajoltam, amit meg is kaptam. – Jaj, de bunkó vagyok. –
vált el tőlem. – Ő itt Gemma, Gemma ő itt Juci. – mutogatott kezével közöttünk.
-Hát…ezt valahogy sejtettem. – nézett szúrósan
Harry-re, majd hirtelen megölelt. – Én Gemma vagyok. Örülök, hogy
megismerhetlek. – mosolygott rám kedvesen.
-Én is. – mosolyogtam vissza.
Szebb volt, mint emilyennek képzeltem. Igen, a kisebbségi
komplexusommal küszködnöm kellett. Próbáltam közvetlen lenni, de mint ilyenkor
szokás – magyarul sem – beszélni is alig tudtam. Így volt ez "anno" Harry-ékkel
is. Mikor azon paráztam, hogy vajon, mit gondolhat(nak) rólam. Idő után
megszűnik ez az érzés. Csak várni kell rá.
Gyors ismerkedés után arcunkat takarva siettünk a kocsihoz,
majd Harry a gázra taposott.
Olyan 45 perc múlva leállította a motort egy kisebb
parkolóházban.
-Haza is viszlek titeket, szóval, ha van valami
hívjatok. – mosolygott és felváltva pillantott rám és Gemmára. Bólintottunk
majd egy öleléssel búcsúztunk mindketten tőle.
Elindultunk valamerre. Fogalmam sem volt hol voltunk, de
Gemma igazán kedves lány. Végig szóval tartott és mindig mosolygott. Az állandó
mosolygása miatt a kisugárzása lehengerelt minden embert, aki csak 2 méteres
körzetben volt. Átragadt rám is és így velem sem volt gond. Néha mondtam
értelmetlen dolgokat, vagy kiejtésben hibáztam, de komolyabb gond nem volt.
Sokat beszélgettünk, kifaggatott szinte mindenről. Miket
beszélek?! MINDENRŐL. Mindent tudni akart rólam, én pedig szívesen meséltem. És
ez így volt fordítva is. Kiderült, hogy tegnap este érkezett Harry-hez
meglepetésként, és elég sokáig fent voltak, beszélgettek. Mivel elég rég nem
látták egymást, volt mit kitárgyalniuk, köztük engem is. Igaz, telefonba mesélt
rólam, de az nem olyan.
Betértünk egy drágának látszó boltba.
-Na, itt aztán van választék. – nézett szét
Gemma.
-Azt biztos. – értettem egyet. – De attól tartok
ez meghaladja a költségvetésemet. – néztem rá aggódó tekintettel.
-Azt hittem ez egyértelmű. – rázta meg a fejét.
-Micsoda? – értetlenkedtem.
-Hát, hogy mindkettőnket "meglep" Harry egy
ruhával. – nevetett és belém karolva indult el az egyik sarok felé. Időm sem
volt reagálni, így hát követtem.
Nem vagyok oda azért, hogy Harry fizeti a ruhát, de Gemma
nem fogadott el semmiféle ellenvetést, miszerint ennyit megtehet. Igaz, pénze
van rá, de én nem emiatt vagyok vele. Nem érdekel, mennyi pénz van a zsebében,
vagy épp a bankkártyáján.
Végülis mindketten találtunk magunknak egy gyönyörű ruhát,
nem is "annyira" drágán – ahogy ezt Gemma mondta. Négy óra körül hívtuk Harry-t
és hamar meg is érkezett, már a bolt elé. Na, igen, itt jöttek a gondok. Pár
lesifotós nem volt láthatatlan, így mi is kiszúrtuk őket, így minél feltűnés
mentesebben közelítettük meg az autót és pont ez lett feltűnő. Nem mondom, hogy
sok kép készült rólunk, de éppen elég ahhoz, hogy bármilyen pletykát
kitaláljanak. Kicsit aggódtam, de kitaláltunk egy "fedő sztorit", mégpedig,
hogy Gemma egyik ismerőse vagyok. Jónak tűnt, de így hazudni kéne, azt pedig
nem szeretnék.
Bejöttek még hozzánk és beszélgettünk. Úgy érzem, Gemmával
jóban leszek. Nagyon kedves és aranyos lány. Jók a poénjai és nagyon vissza tud
szólni Harry-nek, ami vicces. Állandóan marják egymást, de látszik rajtuk, hogy
igazán szeretik egymást és bármit megtennének a másikért.
Estefelé indultak el. Én is hamar lefeküdtem aludni, ugyanis
holnap van Adam nagy napja, a parti.
Megbeszéltük, hogy reggel ők elmennek vásárolni, én pedig
dekorálok. Egyedül.
Ahogy befeküdtem az ágyba, el is aludtam. Reggel Adam
kiabálására keltem.
-Juci! – ordította lentről. Gyorsan kikászálódtam
az ágyból és a korláthoz "szaladtam". – Na, mi elmentünk. Ne várj minket hamar!
Délután jövünk csak. – vigyorgott és két oldalán Nikivel és Szimivel
elindultak.
Egyedül maradtam. Gyorsan megágyaztam mindenki helyett, jó
ráérősen. Megfésülködtem és egy kis élelmiszer reményében leballagtam a
konyhába. Pirítóst csináltam magamnak lekvárral. Szépen lassan elfogyasztottam.
Pizsamában nekiláttam takarítani. Először is bekapcsoltam egy mosást, majd a
porszívó után koslattam.
Meg is találtam, a házimozi rendszerbe beraktam egy ott
talált CD-t, ami utólag kiderült Coldplay, és maximumra tekerve a hangerőt,
ugyanis a porszívó hangját gyűlölöm, nekiláttam a nagytakarításnak.
Néhány számot végigordítottam. A porszívó vezetéke nem nyúlt
tovább, ezért ki kellett kapcsolnom. Ekkor hallottam meg a csengő hangját.
Odasétáltam és meglepődve láttam, ki, illetve kik állnak az ajtóban.
Nekem nagyon tetszik várom már a következőt ! :))
VálaszTörlésKöszönöm!:))♥
TörlésImádom kövit!:)
VálaszTörlésKösziiii:DD♥
Törlésmikor hozod a kövi részt???:)
VálaszTörlésMég ma fent lesz és dupla:))♥
Törlés