What if, all your dreams came true...: 57. fejezet

Sziasztok! Igaz nem időben hoztam, de még nincs meg a 2 komment, szóval mégiscsak egy plusz!:) Ez eddig a kedvenc részem, szóval remélem nektek is tetszeni fog. Mivel még az 55. fejezethez alig jött össze a 2 komment, ezért erre az 5 kommentet tűzöm ki! Nagyon jól esne ha összejönne! Ha keddre összejön, akkor hozom a részt, ha nem akkor szerdán fent lesz, de csak ha a 2 komment megvan. Szóval, hogy érthető legyek, ha keddig összejön az 5 komment, akkor kedden felrakom a részt. Ha keddre nem lesz meg az 5 komment, akkor csak akkor jön a rész, amikor összejön a 2 megjegyzés!
Jó olvasást! Juccy♥

-Igen? – szóltam bele.

-Szia, Juci! – köszöntött drága barátom. – A napokban mikor beszéltünk, megemlítetted a bulit, hogy elmehetnék. Hát nem engednek… - hallatszódott, hogy komolyan bántja a dolog.

-Hát… sajnálom. Pedig jó lett volna, ha eljöhetsz. – mondtam neki.

-Igen, jó lett volna. De majd máskor esetleg. – bár nem láttam, de mosolygott.

-Úgy lesz! Most viszont még lenne dolgom…öhhöm...dolgunk, szóval, ha nem bánod én most leteszem. Majd hívlak még. Oké? – kérdeztem tőle.

-Rendben. Akkor, szia!

-Szia! – tettük le.

A többiek a beszélgetés folyamán csak néztek rám, mivel egy kukkot sem értettek belőle.

-Csak Sziki volt. – mondtam Harry-re nézve, ugyanis csak neki meséltem róla, a többieknek nem.

Bólintással jelezte, hogy érti. Mivel a díszítéssel készen voltunk és egy igazi "partyhome"-ot hoztunk össze, büszkeség járt át. Pihenésképp leültünk a kanapékra és a maradék ételt és italt elfogyasztva beszélgettünk.

Óra múlva visszaértek Nikiék is a nagy bevásárlásból és bemutatkoztak a csajoknak. Nagyon meglepődtek, hogy ők is itt vannak. Majdnem annyira, mint én.

Úgy elment az idő, hogy Nikiék már kapkodva csinálták meg a szendvicseket, míg mi, Eleanor, Danielle, Gemma, Perrie és én, készülődtünk. A csajok megcsinálták a hajam, ami baromi jól nézett ki. Nem túl sok, de mégis különleges. A sminkemet sem vitték túlzásba, de mit is mondjak, annyira jól nézett ki! A ruhámat is ők választották, ugyanis magamtól sosem vettem volna fel szűk ruhát, de rám erőszakolták.

Mivel én nem nagyon tudtam sminkelni, így legfeljebb a hajban tudtam segíteni, de azt sem vittem túlzásba.

Mint, mindig gyönyörűek voltak. Irigyeltem őket. Baromi jó alakjuk volt, amit a ruhájuk ki is emelt. A hajuk illett a stílusukhoz a smink pedig az alkalomhoz.

Mi már készen voltunk, de nem mentünk még ki. Feljöttek Nikiék is és rohamidő alatt elkészültek. Nekik is segítettek, Szimi haját gyönyörűen kivasalták, Nikiét pedig begöndörítették és egy kontyba fogatták, néhol egy-egy tincs kivételével.

A fiúk Adam szobájában öltöztek át. Bár nem kellett sok mindent átvenniük, hiszen ez nem egy olyan hú de nagy valami, hogy ki kelljen öltözni.

Felvettem még a ruhámhoz a kabala fülbevalómat, ami egy gőtét ábrázol. Még karácsonyra kaptam Nikitől és azóta a kedvenc ékszerem lett. Ahova csak lehet, magammal viszem, és amikor csak tehetem, hordom.

A kezdési időpont 7 óra volt, és mi fél órával hamarabb készen lettünk, így még volt időnk mindent tökéletesíteni.

Ahogy lementünk a lépcsőn, Harry végigmért és egy mosoly ültki az arcára, ami nem egy akármilyen mosoly volt. Egyszerre volt aranyos és szexi is. A derekamnál fogva magához húzott és egy érzéki csókkal ajándékozott meg. A lábam is beleremegett. A külvilágot kizártam, csak Ő és én voltunk, csak MI voltunk. Ezt a pillanatot sosem felejtem el. A csók után szorosan magamhoz öleltem úgy, mint aki sosem akarja elengedni.

-Gyönyörű vagy! – suttogta fülembe. Rekedtes, mély hangjától kirázott a hideg és libabőrös lettem.

-Te sem panaszkodhatsz. – néztem rajta végig. A már jól megszokott fekete szűk farmerja és egy kék-fehér ing volt rajta, aminek az első néhány gombja nem volt összegombolva, így egy csöppnyi belátáshoz jutottam mellkasához és az ott lévő tetkóihoz.

Nem válaszolt csak megint megölelt. Annyira boldog vagyok.

Körbenéztem és minden pár ezt csinálta. Mindenki dicsért mindenkit, amit meg is értek, hisz kitettek magukért.

Hamarosan megérkeztek az első vendégek, majd a többi és végezetül mindenki itt volt. A zene már maxon volt, és már mindenkiben volt egy kis ital. Volt, akiben túl sok is. Én és Szimi egyáltalán nem ittunk semmit, vagyis csak egy pohárral. Mi voltunk a legjózanabbak, így mi vállaltuk a legtöbb felelősséget a dolgokért.

Leültünk a kanapéra, míg a többiek javában táncoltak.

-Amúgy, te tudtál Zayn barátnőjéről? – ordítottam a fülébe, ugyanis a hangos zenétől semmit nem lehetett hallani.

-Nem. – rázta meg a fejét.

-És, hogy is mondjam?! Nem zavar?

-Erre most mit mondjak? Zavar, hiszen mégiscsak Zayn-ről van szó, aki akár velem is lehetne, és igen nem éreztünk semmi különlegeset, de akkor is féltéken vagyok. – mosolygott Szimi, amiben tényleg volt egy kis apró féltékenység.

Egy darabig még beszélgettünk, de a már magas véralkoholszinttel rendelkező emberekre többet kellett figyelni. Adam is ezek közé tartozott. Mondhatom szép, a házigazda majdnem a legrészegebb. Harry sem panaszkodhatott, de azért most nem vitte túlzásba.

Szimi próbált elvenni egy vázát egy fiatalembertől, aki épp "nindzsának" képzelte magát.

Én leültem és csatlakozott hozzám Harry.

-Van egy meglepetésem. – nézett rám. Belenéztem a szemébe, ami talán az alkoholtól, vagy valami mástól, de nagyon csillogott. Gyönyörű zöld szemei ellenállhatatlanok. Minden egyes pillantásával elhiteti velem, hogy én vagyok az egyetlen. Hogy engem akar maga mellett tudni. Ez jó érzés. Nagyon jó!

-Mi az? – húzódtam közelebb és izgatott lettem.

-Gyere ki a konyhába, ott nincs ekkora zaj. – mutogatott kezével az említett helyiség felé.

Bólintottam, majd megfogta a kezem és felállt, én pedig követtem.

Kéz a kézben kiballagtunk a konyhába, ahol Niall épp egy szendvicset majszolgatott. Harry az ablak előtt megállt, ahonnan az utca és a hold fénye beszűrődött. Megállított az ablaknak háttal, mélyen a szemembe nézett.

-Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne vegyek neked semmit, de ezt nem hagyhattam ott. – nyúlt farzsebébe, amiből egy kis dobozkát húzott elő. – Figyelj, lehet, hogy korai, de te különleges vagy. Van benned valami, amit eddig senki másban sem találtam meg. Van benned valami különleges. Megvan benned minden, amit szeretek. Kedves vagy, csinos, okos, szép és humoros. Laza és életvidám. Szeretlek és szeretni foglak bármi is történjen. – nézett végig a szemembe. Ez a vallomás…egyszerűen szóhoz sem jutottam. Könnycseppek szaladtak végig arcomon, amik most a boldogságtól jöttek elő. Boldog voltam. Boldogabb, mint eddig bármikor. A legboldogabb. Fogtam magam és meg sem várva az ajándékom, kezem a nyaka köré fontam és megcsókoltam. Ez a pillanat az eddigiek közül a legkülönlegesebb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis mindegyik különleges, amit vele töltök. Csókunk szenvedélyesebb volt, mint bármikor máskor. Egy tűzijátékhoz tudnám hasonlítani, ami először csak egy szikra a végén pedig felrobban és mindent tarol. Köztünk szinte már tűzvész volt. Hihetetlen volt. Ilyet még nem éreztem senki iránt sem. Furcsa érzés járt át, de kellemes.

-Harry! Szeretlek! – suttogtam két csók között. – Mindennél jobban!

-De az ajándékod még nem is láttad. – mosolygott és orrunk még mindig összeért. – Fordulj meg! – utasított én pedig engedelmeskedtem.

Hajamat félrerakta és valami hideget éreztem nyakamon. Odakaptam a kezem és egy csodálatos nyakláncot tapintottam ki. Lenéztem és ez valami hihetetlenül aranyos kis nyaklánc volt. Mindent elmondott, amit Harry is az imént. Mikor bekapcsolta megfordultam és megcsókoltam. Keze derekamon állapodott meg, enyém pedig néha a hajába túrt.

-Szóval tetszik? – kérdezte gyönyörű szemeivel az enyéimbe nézve, homlokát az enyémnek dűtve.

-Mi az hogy! Harry nem kellett volna! Nagyon szépen köszönöm! – mondtam és a szemeimbe megint könnyek szöktek, de Harry letörölte és megint megcsókolt.

Életem eddigi legszebb napja, ezt kijelenthetem.

Harry hirtelen elnézve mellettem kinézett az ablakon és szeme egészen másmilyen hangulatot sugárzott.

Szimi az este folyamán: