61. fejezet - "Alakulgat..."

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel amire már a 3 megjegyzés vonatkozik! Nem lett hosszú, nem lett túl jó, de remélem ez is elnyeri a tetszéseteket!
Jó olvasást!

Juccy♥

Ki akartam mondani. Már nyitottam a számat, de hang nem jött ki. Féltem a következményektől. Féltem attól, hogy majd elhagy. De bízom benne.

-Oké. – mondtam alig hallhatóan.

-Akkor elmondhatom? – nézett kérdően.

-Igen. El. De ha…

-Nincs de! Érted? Nincs. – csókolt meg, de belemosolyogtam. Egyszerűen boldog voltam.

-Szeretlek és bízom benned. – suttogtam a szájába.

-Én is. – tapadt újra ajkaimra.

Ettünk még egy kis házi kosztot, aztán Ő lelépett, de megígérte, hogy hamarosan találkozunk. Féltem, mit fognak hozzám szólni. Nem vagyok modell, táncos, sőt énekes sem. Nem vagyok szép és már nem is leszek. Egyszerűen egy átlagos lány vagyok, talán kicsit rosszabb.

Befejeztem az agyalást, még a végén még jobban elbizonytalanítom magam, azt pedig nem szeretném.

Este Niki Adammel aludt és furcsa zajokat lehetett hallani. Gondoltam reggel majd rákérdezek, hogy jól érezte-e magát és hogy aludt…

Mi Szimivel baromi rosszul. Az csak egy dolog, hogy hangosak voltak, de abban a tudatban aludni, hogy a másik szobában épp szeretkeznek, kicsit bizarr.

-Ne beszélgessünk inkább? Én így képtelen vagyok aludni. – ült fel Szimi az ágyában.

-Egyetértek. – ültem mellé.

-Mi újság Harryvel? Olyan rég beszéltünk úgy igazán ilyen csajos dolgokról. – mosolygott.

-Igen rég, de bepótolhatjuk este, ha gondolod. – nevettem ő pedig egyetértett velem.

-Na, akkor mesélj! – ült törökülésbe és figyelmesen hallgatott.

-Hol kezdjem? – mosolyodtam el. Tényleg nagyon régen ültünk le és beszéltünk ilyenekről. – Minden jól megy. Ugye arról tudsz, hogy benne voltam a TV-ben? – válaszul bólogatott. – Beleegyeztem, hogy elmondja az igazat. – sóhajtottam egy nagyot.

-Vagyis?

-Hát, hogy igazolja, hogy a barátnője vagyok. – magyaráztam el.

-Komolyan? És nem aggódsz? – kérdezte komolyan és megértően.

-Dehogyisnem! – kezdtem tördelni az ujjaimat. – Rettegek. Mi van, ha jön valaki más helyettem? Vagy ha csak simán megun? Akkor mi lesz? – kérdeztem és már majdnem elsírtam magam.  Csak megölelt, amitől még rosszabb lett a helyzet, ugyanis ilyenkor még jobban rám tör a sírhatnék és el is tört a mécses. Nem bírtam, túl nagy volt a bizonytalanság, túl sok volt a feszültség, túlságosan is szerettem. Képtelen voltam innentől kezdve Harry nélkül elképzelni az életemet. Igaz még fiatal vagyok, kitudja mi lesz, de Harrynek velem kell lennie. Nélküle egy senki vagyok.

Simogatta a hátam és próbált csitítgatni, de egy idő után feladott vele. Rájött, hogy jobb, ha kisírom magam, mint hogy csak gyűljön és gyűljön.  

Nem mondom, hogy hamar kiadtam magamból, mert akkor hazudnék. Kiadtam magamból, mindent, ami nyomasztott. És megkönnyebbültem. Könnyebb voltam.

Szimi végighallgatott, egyszer sem szólt közbe. Utána ő is mesélt kicsit a kávézó pultosáról, Andrewról.

-Megadta a telefonszámát is, és mostanában egyre többet beszélünk. Szóval megvagyunk. – fejezte be a sztoriját.

-Akkor alakulgat… - mosolyogva tudatosítottam magamban is, hogy hamarosan mindhármunknak lesz barátja.

-Igen. Alakulgat. – mosolyodott el és arca pirosabb lett.

Hajnali egyig még javában beszélgettünk, persze halkan és már álmosan, úgyhogy én visszaköltöztem a helyemre és lassan mindketten elaludtunk.

Reggelre már Niki is a szobában volt, éppen öltözködött.

-Jó reggelt! – ültem fel az ágyban és dörzsöltem meg a szemem.

-Neked is! – hangzott egyszerre a válasz.

-Figyeljetek, szedjetek össze minden szennyest, úgy döntöttem ma mosni fogok. – mondtam még fél álomban.

-Oké. – mondták megint egyszerre.

Csináltam pirítóst mindenkinek, és együtt, csendben megreggeliztünk. Nem akartam felhozni a tegnap esti témát, pedig kíváncsi lettem volna, mit szólnak rá, de inkább hagytam.

Átöltöztünk otthoni cuccba és miután adtam enni Larrynek, nekiláttam a mosásnak. Én tudtam, hogy nagyon régen mostunk, de ennyi szennyest még a világon nem láttam. A harmadik mosás után már nem számoltam.

Kiteregettem és ezzel elment a nap nagyobb része. Délutánra bégeztem, bár ha lett volna segítségem talán hamarabb, de mindenki el volt foglalva mással. Utána még az ágyneműket is áthúztam és ekkor vettem észre, hogy mindenki eltűnt. Egyedül voltam otthon, egyedül Larryvel.