40. fejezet - Még egyszer nem ronthatom el…!

A kis Caroline nagy izgatottsággal kezdett neki a pakolásnak, de már az elején meg is unta. Ez a munka is Marcy-ra és John-ra maradt. Néha-néha mi is besegítettünk. Mire végeztek a pakolással beesteledett és el is fáradtunk, bár nem tudom miben, hiszen szinte semmit nem csináltunk.

Reggel felkeltem és már rajtam kívül mindenki fent volt, szokás szerint. Mindig én kelek utoljára.

Lementem megreggelizni, bár már mindenki végzett, ott maradtak és szórakoztattak.

-Holnap reggel megyünk. Biztos nem baj, hogy itt maradtok egyedül? – kérdezte meg Marcy ismételten.

-Igen, biztos. – adtuk egyszerre a választ.

-Érezzétek jól magatokat! – mondta még hozzá Adam.

Erre nem reagáltak semmit csak elmosolyodtak és megint eltűntek az emeleten. Gondolom, van még mit pakolniuk.

Mi pedig elterveztünk mára is egy kis pihenést és ezt filmezéssel töltöttük. Más gondolom, éjjel-nappal a nagyvárosban bulizna és kiélvezné a lehetőségeket, de mi is ezt tesszük a magunk módján. Messze még a nyár vége, bár hamar eljön, de lesz még időnk mindenre.

Csak úgy szaladt az idő, mire feleszméltünk már majdnem sötét volt. Bekaptunk pár falatot és még hajnalig beszélgettünk. Utána elment mindenki elvégezni a teendőit és eltettük magunkat "holnapra".

Nem aludtunk 2 órát sem, már Kovach-ék indulásra készen álltak. Mi is gyorsan rendbe szedtük magunkat ettünk pár falatot és csatlakoztunk hozzájuk. Mivel Adam-nek nincs jogsija így a reptérre nem mentünk ki, csak "itthon" búcsúztunk el.

-Aztán legyetek jók, vigyázni a házra és magatokra! – mosolygott kedvesen Marcy.

-Adam, ne csinálj semmi butaságot! – kacsintott rá az apja, John.

Adam visszamosolygott rá és megölelték egymás egy kis vállveregetés kíséretében. Mi is megöleltük a kis Caroline-t is. Aztán beszálltak az autóba és már el is hajtottak.

Mikor teljesen eltűntek a látásterünkből, Adam elordította magát. Mi csak nevettünk rajta és szépen besétáltunk a házba.

-Na, most mi legyen? – ültem le a kanapéra.

-Hogy kérdezhetsz ilyet? – nézett rám Adam értetlenül, a többiek pedig rá. – Bulizunk! – kiabált megint.

-Jó, és mégis miből, mikor és hol? – kérdezte Niki szigorú tekintettel.

-A miből kérdésre a fiókban a konyhában van a megoldás, a mikorra a válasz, hogy amint megszerveztük és hol máshol, mint itt! – beszélt hangosabban és a vigyort a az arcáról semmivel sem lehetett volna eltüntetni.

-Itt? Teljesen elment az eszed? – emelte fel hangját Niki is, bár ő nem a boldogságtól.

-Nyugi van kicsim. Minden a legnagyobb rendben lesz. Olyat úgysem hívunk meg, akiről tudjuk, hogy bajt csinálna. – ment oda barátnőjéhez és már egy hajszál sem fért volna el az arcuk között. Ezt persze Niki sem bírta ki haraggal és máris mosolygott, ami azt jelenti, hogy már nem haragszik.

-Oké. – ment bele Niki is és Adam megcsókolta.

Adam gyorsan felszalad az emeletre, de azt még hozzá tette, hogy ne zavarjuk. Mi így is tettünk. Az emelet felé se mentünk. Larry-vel együtt kimentünk a kertbe és játszottunk vele, beszélgettünk és beszéltünk az otthoniakkal.

Elújságoltam anyámnak, hogy kivel randiztam. Alig hitt a fülének. Szerintem azt hitte, hogy hazudok… Bár én se hinném el, olyan hihetetlen, de megtörtént. Tényleg, vajon vele mi lehet? – tettem fel magamban a kérdést. Felhívjam vagy ne? Zavarnám? Biztosan, még ma és holnap "dolgoznak" és csak utána lesz szabad. Addig nem zavarom.

Miután mindenki letette a telefont és mivel mindenki fáradt volt, így eldöntöttük, hogy ma nem maradunk fent sokáig és el is mentünk tusolni. Utána még ettünk pár falatot, megmostuk a fogunkat és lefeküdtünk aludni.

Másnap, kivételesen én keltem fel először. Úgy döntöttem, hogy csinálok valami reggelit a többieknek, ezért a konyhába igyekeztem. Egy "kis" adag rántottát készítettem és találtam a hűtőben paradicsomot, uborkát és paprikát. Ezeket fel is szeleteltem és egy kis sóval egy tálba raktam. Mire kész lettem még senki sem kelt fel. Ránéztem az órára és kilencet mutatott. Nem csodálom, hogy még senki sincs fent.

Lassan felmentem és elkezdtem kiabálni az ajtó előtt azt az egy dalt, amit tudok és ez a Captain törp.

-Te mi a fenét művelsz? – kérdezte Niki még félálomban.

-Hallgass!! Kérlek! – szólt már Szimi is. Én nem fejeztem be. El akartam érni, hogy felkeljenek. Igaz, lehet bunkó vagy paraszt voltam, de kihűl a reggeli…és bevallom élveztem is!

-Na, jó. Felkelek csak hagyd abba ezt a vonyítást! – kelt ki az ágyból Niki és azonnal elvonult a fürdőbe.

Abbahagytam az éneklést és elordítottam magam, hogy kihűl a reggeli. Erre persze Szimi is felkapta a fejét és ő is kivánszorgott az ágyból.

Átmentem Adam-hez, bekopogtattam, de semmi. Kopogtattam még egyszer és megint semmi. Gondoltam bemegyek és megnézem mi van vele. Halkan kinyitottam az ajtót és Adam ott feküdt az íróasztalán a szájából csorgott a nyál és nagyon mélyen aludt. Megsimogattam a vállát és halkan keltegetni kezdtem.

-Persze vele nem kiabálsz! – támasztotta az ajtófélfát Niki.

Csak nevettem rajta és inkább kimentem, kettesben hagyva őket.

Lementem a konyhába, ahol Szimi ült és jóízűen evett. Én is csatlakoztam hozzá és szedtem magamnak is. Már egy ideje ehettünk, mikor Nikiék is megérkeztek.

Befejeztük és mindenki dicsérte a reggelimet, ami jól esett.

Larry is megkapta a kajáját és leültünk a TV elé. Olyan húsz perc után meghallottam a csengőhangomat. Gyorsan felszaladtam az emeletre és felvettem.

-Igen? – lihegtem a telefonba.

-Szia! Harry vagyok. Futottál? – kérdezte nevetve.

-Igen, fel az emeletre. – nevettem én is.

-Értem. Figyelj, holnap után, vagyis szerdán benne lennél egy vacsiban? – kérdezte már komolyan.

-Igen, persze! – egyeztem bele boldogan.

-Akkor mondjuk, olyan nyolcfelé érted megyek. – erősítette meg magában is az időpontot.

-Alig várom! – mosolyogtam, bár Ő ezt nem láthatta.

-Én is. Viszont most megyek. Rohadt fáradt vagyok. – mégis mosolyogva mondta – Szia! És akkor el ne felejtsd!

-Hogy is felejthetnem?! Szia! – bontottuk a vonalat.

Mosolyogva ballagtam le a lépcsőn vissza a többiekhez.

-Talán nem Harry hívott? – kérdezte Niki mosolyogva.

-Honnan tudtad? – kérdeztem vissza értetlenül.

-Látszik! Az a mosoly mindent elárul. – kacsintott Szimi.

Erre nem tudtam mit mondani, csak a TV-re néztem. Nem igazán figyeltem rá, csak néztem. Végig az járt a fejemben hogy most már nem ronthatom el. Nem lehetek megint idióta. Nem baszhatom el még egyszer!!

A filmnek vége lett. Adam lehozta a terveit a buliról, amin egész este gondolkozott.

-Szóval, úgy gondoltam, hogy egy hét múlva lenne, addig mindent tökéletesen meg lehet szervezni. Én is hívok pár embert és ti is hívhattok.

-És mégis kit? – kérdezte Szimi. Végül is igaza volt, mi itt senkit sem ismerünk.

-Hát, ott van Juccy pasija és a barátai. – kacsintott Adam rám.

-Nem a pasim. – mondtam és lehajtottam a fejem.

-MÉG! – bökött oldalba Niki.

-Megkérdezhetnéd attól még… - tért vissza a tárgyra Adam.

-Jó, rendben meg fogom, szerdán úgyis vele vacsorázom. – mondtam és éreztem, hogy elpirulok.

-Hogy mi?! Mikor akartad ezt közölni? – kérdezte Szimi vigyorogva.

-Most. – adtam az egyszerű választ.

Délután elmentünk a kávézóba és "ebédeltünk". Aztán hazamentünk és még szórakoztunk egy kicsit, de hamar lefeküdtünk és elaludtunk.

A következő nap se telt másképp. Annyiban különbözött, hogy átparáztam az egész napot, ruhát kerestünk a csajokkal és azon törtem a fejem, hogy a hajammal mit fogok kezdeni. Hamar lefeküdtem aludni, bár nem nagyon ment a gyomromban lévő hatalmas görcs miatt.

Reggel izgatottan keltem és már alig vártam az estét. Délután elkezdtem készülődni és negyed nyolcra kész lettem.