42. fejezet - Közbejöttem!

Sziasztok! Köszönöm a több mint 5000 oldalmegjelenítést!!♥ És lenne egy ajánlatom! Ha az 50. fejezetig meglesz a 20 rendszeres olvasó, akkor onnantól kezdve nem kell szavazni és kommentelgetni! Rajtatok múlik!:) És köszönöm még egyszer! Imádlak titeket!:))♥ Juccy:)

*Harry szemszöge*

Egész napomat a kaják elkészítésével töltöttem. Közben kértem telefonos segítséget anyukámtól is, aki szívesen oktatott ez ügyben.

Megérte! Az illatok alapján nagyon is jól sikerültek. Megterítettem, és gyorsan elmentem tusolni. Beállítottam a hajamat felvettem egy kicsit elegánsabb ruhát és már indultam is Juccy-ért.

Csengettem és vártam, hogy ajtót nyisson. Lassan nyílt ki az ajtó és meglepődtem mikor nem Juccy állt előttem.

Mint utólag kiderült Adam nyitott ajtót, és náluk laknak a nyáron. Betessékelt a házba és beszélgetésbe elegyedett velem. Első benyomásra nagyon közvetlen figura és humora is van. Szimpatikus. Bent ott volt még Szimi és Niki is, akiket már kicsit közelebbről is ismertem. Jókat nevettünk és fényképeket is készítettünk. Általában Juccy mellett helyezkedtem el, és utólag gondolkoztam el rajta, hogy ez nem szándékos volt. Valami belső vonzalom lehetett az oka.

Szerettem volna már kettesben lenni vele, ezért egy kicsit füllentettem a többieknek, miszerint asztalfoglalásunk van. Ezzel gyorsan el tudtunk szabadulni. Az autóban nem sokat beszélgettünk.

Mikor megérkeztünk a házamhoz a meglepődöttség és enyhe rémület ült ki Juccy arcára. Ezen jót nevettem és megnyugtattam. Mikor kisegítettem az autóból, akkor néztem meg igazán. Eszméletlenül jól nézett ki. A szívem egy kicsit meglódult és valami bizsergés járt át. Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen volt, de abban biztos voltam, hogy Juccy olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit már rég nem hozott ki senki, sőt talán még soha senki.

Bevezettem a házba, egyenest az étkezőbe. A gyertyák még szerencsére égtek és a szoba így romantikusabbá vált.

-Na, tetszik? – kérdeztem, de mintha féltem volna a nemleges választól.

-Ez…ez csodálatos. – nézett körbe és teljesen meghatódott, láttam rajta – Ezt mind nekem csináltad? – kérdezte rám nézve és a szeme jobban csillogott a megszokottnál.

-Igen. Kinek másnak? – hülye kérdésre hülye válasz.

-Ilyet, sőt még ehhez hasonlót se kaptam soha senkitől. – nézett a szemembe és tekintete fátyolossá vált – Nagyon szépen köszönöm! – suttogta a három utolsó szót. Láttam, hogy tényleg tetszik neki és tényleg meghatódott. Boldogság járt át, hogy boldogságot okozhattam neki.

-Remélem az étel is ízleni fog, ugyanis én készítettem. – húztam ki magam büszkén.

-Biztosan. – válaszolta határozottan és megerősítésképpen bólintott is egyet.

Gyorsan kiszaladtam a konyhába a levesért, amivel a legtöbb bajom volt, de megérte a kínlódást.

Felszolgáltam és tényleg jól sikerült. Úgy láttam, neki is ízlik.

Hamar elfogyott és hozhattam az egyik kedvenc ételemet, a spagettit. Ezt elrontani aligha lehet és hál’ Istennek jó lett.

Miután ezt is betermeltük jött a desszert, ami megint csak egy olyan "étel", amit nehéz elrontani. Puding. Azért választottam ezt, mivel ez igazi angliai étel.

Ez is jó lett és hamar meg is ettük. A tányérokkal karöltve kiballagtam a konyhába.

-Segítsek valamit? – jött egy ismerősen csengő hang mögülem, amire kicsit összerezzentem, ugyanis nem gondoltam, hogy követni fog.

-Dehogyis! – fordultam meg és olyan közel volt hozzám. Olyan közel, hogy éreztem a lélegzetét, éreztem minden egyes kis levegővételét.

-Biztos? – kérdezte halkabban és bizonytalanul.

-Igen, teljesen. – támaszkodtam meg a pultban, de még mindig nem tudtam levenni a szemem róla. Annyira gyönyörű szemei vannak. Annyira gyönyörű! - Kérsz egy kis bort? – kérdeztem immár mosolyogva, hátha ezzel kicsit lecsillapítom magam.

-Nem is tudom. – csengett hangja bizonytalanul.

-Na, csak egy pohárral. – kérleltem, de a választ meg sem várva már töltöttem is ki.

Végül is elfogadta. Ízletes volt a bor is, de sokkal jobban értékeltem, azt, akivel elfogyaszthattam. Szerettem vele lenni. Vele csak egy fiú voltam és néha jó ezt érezni.

Megnéztünk egy horror filmet, amin azért meglepődtem, hogy szereti, és utána gondoltam romantikusabbá kellene tenni a randit, ezért halk zenére táncoltunk.

Közel vontam magamhoz és egy lassabb számnál a fejét a mellkasomra hajtotta. Éreztem, ahogy a szíve ver, éreztem mikor a levegőt vette, éreztem…végre igazán közel. A zenének vége lett, de mi még utána is táncoltunk. Egy hirtelen jött gondolat miatt megálltam és mélyen a szemébe néztem. Csillogtak, mint még soha. Közelebb hajoltam hozzá, de féltem a reakciójától. Nem akartam, hogy megint meghátráljon. Azt akartam, hogy bízzon bennem.

Szánk már súrolták egymást és nem húzódott el én pedig megcsókoltam. Csak óvatosan és gyengéden, de mikor láttam, éreztem, hogy egyáltalán nem bánja, kicsit felbátorodtam.

Homlokomat az övének döntöttem.

-Mondhatok valamit? – kérdeztem alig hallhatóan.

-Igen. – válaszolta még mindig csukott szemmel.

-Egy nagy barom volt az első pasid. – mosolyogtam és kapva az alkalmon megismételtem a csókot.

Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver. Éreztem valamit, amit már rég nem. Nem mondhatom, hogy szeretem, de már elég közel állok hozzá.

-Lennél a barátnőm? – kérdeztem hirtelen, de komolyan gondoltam. A lehető legkomolyabban. Néztem a szemét, a boldogság és a meglepődöttség egyszerre szikrázott belőle.

-Igen. – válaszolt végül és magához szorított. Szeretem az öleléseket, de ennél többet szerettem volna, ezért megcsókoltam, ma már harmadszorra.

Nem bírtam magammal. Többet szerettem volna, de tudtam, hogy neki ez is egy óriási lépés, így nem is hoztam fel…

Leültünk megnézni még egy filmet, de a negyedénél azt vettem észre, hogy Juccy lélegzete egyenletessé vált és elaludt az ölembe. Nem akartam felkelteni, ezért óvatosan az ölembe vettem és felvittem a szobámba. Leraktam az ágyra és betakargattam. Én még gyorsan beindítottam a mosogatógépet, átöltöztem egy itthoni ruhába és mellé feküdtem. Néztem, ahogy alszik. Annyira aranyosan volt, annyira szép.

Nekem nem jött álom a szememre, bár már felesleges is lett volna aludni, ugyanis olyan másfél óra múlva beállítottak a drága bandatársaim.

-Hát ti?! – kérdeztem meglepetten még a lépcső tetejéről.

-Neked is szia! – köszöntött Lou.

-Tudod, mára hívtál át… - magyarázta Liam.

-A francba! – csaptam a homlokomra.

-Mi van? – kérdezte Niall.

-Tudjátok tegnap volt a randim Juccy-val… - vakartam még mindig a tarkóm és szünetet tartottam.

-És?! Megint elutasított vagy miért vágsz ilyen fancsali képet? – érdeklődött kedvesen Liam.

-Jajj, dehogyis! Tök jól alakult minden…és… - a feszültség fokozása érdekében elnyújtottam az "é" betűt, sőt még egy kis szünetet is tartottam.

-Na, nyögd már ki! – türelmetlenkedett Niall.

-Egy taggal bővült a "One Direction’s girlfriends". – vigyorogtam, mint a vadalma.

-Igen? Gratulálok! – veregetett hátba Zayn. Majd a többiek is gratuláltak.

-De ennek mégis mi köze a mi jövetelünkhöz? – vágott nagyon értelmes fejet Lou.

-Hát, az, hogy elaludt és…hát...nem volt szívem felkelteni, és még mindig itt van. – néztem rájuk bűnbánóan.

-Hol? – kérdezte Zayn.

-Fent a szobámba. – ahogy ezt kimondtam, mindenki elindult felfelé.

Megforgattam a szemeimet majd utánuk mentem. Mivel én később indultam el, később is értem be, és akkor már Niall és Louis szinte belebújtak Juccy képébe. Ezek nem normálisak. Gondolom a zajra kelhetett fel, mert elkezdte kinyitni a szemeit. Niall és Lou nem tágított…

-Mi a franc? – kérdezte Juccy alig hallhatóan.