2012. november 9., péntek

10. fejezet - Ez most komoly?!

Sziasztok! Csak annyit szeretnék, hogy ez a rész nem lett valami izgalmas és elég rövidke is...szóóóóval bocsánat és remélem így is tetszeni fog! Kommenteket szívesen várok!:))♥ Juccy



Nem hittem a fülemnek. Miért hívna ő fel és honnan van meg a számom neki?

-Itt vagy még? Hahó! – szólt bele újra a telefonba Adam.

-Jajj bocsi igen. Csak nem értem, miért hívsz. Itt vagy a mellettem lévő szobában, nem? És amúgy is…honnan van meg a számom? – tettem fel neki a kérdéseim.

-Nem vagyok a szobámban, sőt még csak a házban sem, és elkértem apámtól.

-De neki honnan van meg?

-Hát, mivel mi vigyázunk rátok, meg kellett adnotok.

-Jaj, tényleg, elfelejtettem. Bocsi.

-Nem baj.

-És miért hívtál?

-Nem lenne kedved kijönni a kertbe a kiserdőbe? Van egy meglepetésem a számodra. – mondta és mintha egy kis izgatottságot fedeztem volna fel a hangjában.

-Most? Nincs már késő?

-Na gyere…max fél óra.

-Na jó, de hol vagy a kiserdőn belül?

-Meg fogsz találni, csak gyere! – és ezzel le is tette.

Nikiék kérdőn néztek rám és én elmondtam mindent, de csak gyorsan és közben normális ruhák után kezdtem kutakodni. Gyorsan felöltöztem, hajam lófarokba kötöttem kabátot magamra húztam, gyorsan felvettem a cipőm és szaladtam ki.

Az ég ma is gyönyörű volt. Minden egyes csillag gyönyörűen ragyogott.

Kiértem a kiserdő elejére és fényt láttam, gondoltam ott van és követtem.

Mikor odaértem, még a lélegzetem is elállt. Annyira gyönyörű volt minden.

-Ezt nekem csináltad?  Mivel érdemeltem ki? – kérdeztem meghatódva. Komolyan, ilyet még egy fiú se csinált nekem. Ráadásul semmi sincs köztünk. Semmi! És ilyet csinál nekem!

-Igen. Tetszik?

-Hogy a fenébe ne tetszene, de miért kapom?

-A tegnapiért. Amiért segítettél nekem.

-De én csak meghallgattalak. Ezt bárki megtette volna.

-Nem. Az állítólagos barátaimnak fel sem tűnt, hogy van valami bajom. Na de nem akarom elrontani a kedvem és a tiédet sem. Szóval gyere üljünk le és élvezzük a nyugit.

-Oké. Nagyon szépen köszönöm. Ez a nap nem is lehetne jobb, annyi minden történt ma.

-Meséld el!

-Rendben, szóval ott kezdődött hogy…

Elmeséltem neki mindent ebben a gyönyörű környezetben, amit nekem csinált. A kiserdő úgy nézett ki mint a tündérmesékben. Volt egy nagy…

6 megjegyzés:

  1. Szia! :) Sára vagyok, a Taking Me To Another World bloggere :) Elolvastam a fejezeteidet, és nekem tényleg nagyon tetszettek! :) Nagyon ügyes vagy, csak így tovább :) És köszönöm hogy kikérted a véleményem, nagyon jól esett :)
    Sok sikert a bloghoz :)
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fúúú...tényleg nagyon köszönöm...annyira örültem mikor elolvastam, hogy el sem hinnéd...:DD KÖSZÖNÖM!♥^^

      Törlés
  2. Szia! Mivel a véleményemet kérted: Úgy gondolom, ügyesen írsz, jók az ötleteid. Ami hiányzik a történetből, azok a leírások, színek, bútorok, illatok, hangok. Érted, mire gondolok? Attól lesz kevésbé száraz a történet. Plusz az is feldobná, ha a párbeszédekbe is többet szőnél bele, szóval ne az legyen, hogy "mondta, felelte, kérdezte", hanem például "lepődött meg, fejezte ki örömét, pirult el" stb. Egyébként pedig csak így tovább, elvégre gyakorlat teszi a mestert! :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, értem és nagyon szépen köszönöm:)) Megpróbálom ezentúl nem elkövetni ezeket a hibákat!:))♥:$

      Törlés
  3. Szia Juccy!
    Nagyon örültem, mikor megkértél arra, hogy olvassam el a blogodat. Boldogan kezdtem el olvasni, és nagyon tetszett. Tényleg nem olyan meglátom és egyből összejövünk dolog, mint a legtöbb blog. Szerintem a részek kicsit rövidek (pont én beszélek), de a vége mindig izgalmas, és plusz pont, hogy ott hagyod abba, ahol kell, mert így találgatni kezd az ember, hogy vajon hogyan folytatódhat a történet, és visszajön az, aki kíváncsi a folytatásra. Van benne pár helyesírási hiba, javaslom, hogy olvasd el akár többször is az adott részt, mielőtt feltennéd. Az elején a betűk nagyságát kicsit nagynak találtam, de meg lehet szokni. Tetszik az, hogy tényleg mindennapi dolgokról írsz, ami bármelyik emberrel megtörténhet. Néha nehéz eldönteni, hogy milyen hangnemben beszél az adott ember, ezért én is javasolnám ezt a "meglepődött, mosolygott" stb. dolgot. Az az ötlet, hogy képeket is raksz a történetbe az szerintem nagyon jó, mert így könnyebb elképzelni a helyszíneket, stb. Amúgy tök jó minden rész végén ez a "Szavazz, kérlek"-es rész, fogalmam sincs hogy rakod oda, meg mások is ahol láttam, nekem fogalmam sincs róla hogy kell, de tényleg jó. Összességében szerintem baromi jó, olvasni fogom a folytatást, csak így tovább!!! :)
    Puszi, Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖSZÖNÖM! És megfogadom a tanácsokat! Annyira jól esik, amit írtál.:DD♥:3

      Törlés

Bármilyen megjegyzést szívesen várok. :)