14. fejezet - Tetszik, mit csináljak?!

*Niki szemszöge*

 Miután Juccy bement, Adammel beszélgettünk. Nem csak jól néz ki, igen intelligens is, vicces, jófej és jó a beszélőkéje.

-És mi az a nagyon jó hír, ami ennyire felvillanyoz téged/titeket? – kérdezte, majdnem ugyanolyan izgatottsággal, mint amilyennel én válaszoltam neki.

-Hát…Ismered a One Directiont, ugye? – csak egy bólintással felelt – na, és arról is tudsz, hogy ma találkoztunk Harryvel? – megint csak bólintott – És visszakövetett Twitteren Niall és Harry is!! – a végét már szinte sikítottam. Komolyan még én is alig tudom feldolgozni. Ránézve Adamre ő is mosolygott, de őt ez annyira nem érdekelte. De velem együtt örült.

-Na ez akkor nagyon jó, igaz? – kérdezte a féloldalas mosolyával.

-Igen. – válaszoltam.

-És van kedvenced? Mármint, ha jól tudom, többen vannak.

-Igen, pontosan 5-en vannak. – mondtam és mosolyogtam, hiszen rájuk gondoltam, a sok ökörségre, amiket csinálnak, a koncertfelvételekre, amiken bohóckodnak. – És van kedvencem. Persze mindegyikőjüket imádom.

- Ki az?

-Niall. – elég értetlenül nézett rám, ezért elkezdtem neki magyarázni. – Tudod, ő a szőke kék szemű. Aki imád enni. És nem angol, hanem ír. – még mindig elég érdekes fejet vágott, de ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Plusz ha nem is ismeri őket így személy szerint, akkor hiába próbálkoznék. – Mindegy… - legyintettem, ő pedig csak mosolygott és mosolygott és mosolygott. – Miért mosolyogsz? – kérdeztem most én értetlenkedve.

-Semmi.Semmi. – mondta, de még mindig mosolygott, csak most már a féloldalas mosolyával. Esküszöm, ezzel még meg fog ölni.

-De mondd már. – böktem oldalba.

-Áááúúú… - csinált úgy, mintha fájt volna neki és rögtön oda nyúlt, ahol én megböktem. – De semmi lényeges.

-Mondd!  – szóltam rá komolyan és a karom keresztbe tettem – vagy különben itt hagylak.

-Jó, csak könyörgöm ne hagyj itt egyedül a sötétben, még a végén félnék. – úgy mondta el ezt a mondatot, mint egy vérbeli "plázapudli". Még a kéztartása is megvolt hozzá. Ezen nevetnem kellett. De már fájt a hasam tőle.

-Na, de kérlek mondd el… - mondtam a nevetést befejezve.

-Oké, szóval azt mondtad hogy szőke, kék szemű. Ezért ő a kedvenced? – és arcára megint kiült az a bizonyos féloldalas mosoly.

-Hát…öhhmm… - nem tudtam hirtelen mit mondani. Az ütő is megállt bennem. Éreztem hogy elpirulok, még szerencse hogy a sötétben ez nem látszódik.

-Hahó. – integetett az orrom előtt. Úgy látszik elég sokáig gondolkodtam. Megráztam a fejem és próbáltam értelmes dolgot kinyögni.

-Hát…szóval…azért mert szőke és kék szemű és babapofija van.  – mondtam lehajtott fejjel.

-Szóval, neked bejönnek a szőke kék szemű fiúk? – kérdezte és egyre közelebb hajolt felém.

-Igen. – szinte suttogva mondtam. Már közelebb nem is lehetett volna hozzám.

-És én tetszem neked?  -  ennél a kérdésnél felkaptam a tekintetem. Alig hittem a fülemnek. Most komolyan ezt kérdezte?! És én csak bólintottam egyet. Egy szó se jött volna ki a torkomon, így célszerűbbnek láttam ezt a megoldást.

A következő pillanatban pedig már csak annyit éreztem, hogy a köztünk lévő távolságot - ami még volt – átszelve megcsókolt.

*Juccy szemszöge*

Csak nekidőltem egy fának és néztem őket, amint falják egymást és gondolkoztam:  "Vajon komoly dolog is lesz ebből az egészből vagy Adam csak szórakozik?", "Ha csak játszik én esküszöm kinyírom." "Egyszer nekem is összejöhet egy kapcsolat végre vagy majd 99 macskával fogok megöregedni? Hmm 99 macska…Harry…". 

Amíg ezeken gondolkoztam ők abbahagyták és csak nézték a másikat. És csak nézték és nézték… Na ebben a pillanatban gondoltam úgy, hogy most már közbeavatkozhatok. Így tettem pár lépést és közben elmosolyodtam.

-Hát ez mi volt gyerekek? – kérdeztem 1000 wattos mosollyal.

-Micsoda? – kérdezte Niki játszva a hülyét. Erre én csak megforgattam a szemem.

-Na szerinted mi? – kérdeztem cinikusan. Ők csak egymásra néztek és bólintottak. Gondolom ezzel közvetítve a másiknak, hogy elmondják-e vagy sem.

-Hát szóval, mióta voltál itt? – kérdezte Adam.

-Elég régóta ahhoz, hogy eleget tudjak.

-Adam csak megcsókolt. – bökte ki Niki a lényeget, mire Adam felé fordult.

-Csak megcsókoltalak? Csak megcsókoltalak?! – kérdezte egyre magasabb frekvencián.

-Nem úgy értettem. – szabadkozott Niki, de Adam felszívta magát és csapot-papot itt hagyva bement. Niki szinte tátott szájjal bámult utána.

- Ez mi volt? – kérdeztem és Nikire emeltem a tekintetem, aki már majdnem sírt.