5. fejezet - Az első este a családnál (2)

Szőke hajjal, kék szemmel és írtó szexi féloldalas mosollyal lépett be közénk. Mi felálltunk és köszöntöttük egy-egy öleléssel.

- Szia. Szimi vagyok. – mutatkozott be először Szimi.

- Szia. Adam. Ez a rendes neved?

- Nem. Szimóna vagyok, de Sziminek szólítanak.

- Értem Szimi. – mosolygott rá lélegzetelállítóan.

Majd hozzám lépett.

- Szia Judit vagyok, de mindenki csak Juccynak hív. – hadartam el egy levegővétellel, alig rá nézve.

- Szia. A nevemet gondolom már hallottad és mondták, de azért Adam vagyok.-  itt mertem csak ránézni. Nem kellett volna, azok a szemek.

Tovább is lépett és így odaért Nikihez.

- Szia. Niki vagyok, a teljes nevem pedig Nikoletta. – mondta barátnőm végig a szemébe nézve.

- Hello, Niki. Adam. – mondta mosolyogva.

Annyira meglepődtem. Nem így képzeltem el, hiszen Mr. és Mrs. Kovachnak is barna haja és szeme van. Adamnek pedig szőke haja és kék szeme. Valahogy nem illett nekem a képbe. De nem bánom, így pozitívan csalódtam.

Leült, mit beszélek, bevágódott az üres fotelba, lábát a karfára dobva és várta a témát. Beállt az a szokásos kínos csend. Már annyira kellemetlen volt, de szerencsére Mr. Kovach megmentette a helyzetet és mondta, hogy körbevezet a lakásban. Elindultunk.

- Ez itt a konyha. – magyarázta a nappaliból kiérve, az első helyiségbe.

Végigvezetett az egész alsó szinten, majd jött az emelet, ahol a mi szobánk is volt. Felszenvedtük a bőröndünket is, és a mutatott ajtóhoz érve bementünk. Két kis ágy fogadott minket egy nagyobb szekrénnyel és még sok kis aprósággal. 

Azonnal be is rendezkedtünk. Utána ki akartunk menni a kertbe, ezért lementünk Mrs. Kovachoz.

- Lehetne egy kérésünk? – kérdeztem tőle.

- Hát az attól függ micsoda. – válaszolta kedvesen.

- Hát szeretnénk megnézni a kertet. Szabad?

- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, gyertek utánam!

Követtük és kivezetett minket a kertjükbe. Először egy kis teraszon találtuk magunkat, ami gyönyörűen be volt rendezve csodás kerti bútorokkal. És ha tovább mentünk találtunk egy "kiserdőt", amihez gyönyörű zöld pázsit vezetett. 

-     Nyugodtan maradjatok kint, én addig megcsinálom a vacsorát. – mondta Mrs. Kovach és magunkra hagyott. Mi pedig egy bólintással jeleztük, hogy tudomásul vettük, amit mondott.

Először leültünk és beszélgettünk, aztán elkezdtünk sétálni az erdő felé. Megcsíptem Niki oldalát, tudván, hogy utálja, és elfutottam előlük.

Egyre mélyebbre haladtam az erdőben és megláttam valakit. Hallottam mögülem Niki és Szimi hangját, de nem tudtam rájuk figyelni, ismertem azt a valakit, aki ott volt.

Nikiék megtaláltak.

- Psssszt! Nézzétek. – suttogtam nekik, mire abba az irányba néztek, amerre mutattam.

Majd kiesett a szemük. És amit, az a "valaki" csinált még meglepőbb…