22. fejezet - Egy kis probléma.

Elkezdtem beszélni a kamerába és csak akkor jutott eszembe, hogy nem magyarul kéne. Megismételtem angolul és a kiejtésem borzalmas volt. Esküszöm, ha ezt a videót meglátják, halálra nevetik magukat már az elején.

-Sziasztok! Szia Louis! Remélem ezzel a feladattal le tudlak majd verni, és győzhetek!  - majd "dobtam" egy puszit a kamerába és nekiláttam a feladatomnak.

Megfogtam Fülest és vele együtt bemásztam a kosárba. Közben Niki megkérte Szimit, hogy szépen lassan tolja a kosarat. Felálltam és úgy, mintha egy színpadon lennék, elkezdtem beszélni.

-Üdvözlök mindenkit! Remélem mindenkinek tetszeni fog a következő  kis spontán show, tapsolni is lehet. És akkor kezdődjön. Első szám, amit énekelni szeretnék az Sp-től a Nevem Sp lenne. Igaz, ezt az én drága barátnőm tudja jól előadni, de remélem így is tetszeni fog. – közben odaértünk a pékség részhez, kivettem egy kiflit és mintha mikrofont fognék elkezdtem énekelni. 

-  Tudom, te más vagy, nem az átlag
De én nem látlak másnak, hiába vártad
Ez nem egy pálya
Nem is az a hely, nem is az a sor
Amiben én állok, amire azt mondom, jó (...)

"Sajnos" nem tudtam végig a szövegét ezért még a refrént ismételtem meg párszor majd abbahagytam.

-Köszönöm. – meghajoltam párszor, de senki sem tapsolt. Mindenki nagyon hülye fejjel nézett rám, és már kicsit zavart, de nem adhatom fel. – És most jöjjön egy másik "nagyszerű" szám, az én személyes kedvencem MM-től a Sunshine Beach Forever.  – megkocogtattam a "mikrofonom", hogy működik-e, próbáltam minél viccesebbre venni a formát és elrejteni mennyire izgulok és félek. Ahogy láttam ez sikerült is. Már pár ember nevetett rajtam, ami egy jó jel volt. -

Küldj egy MMS-t, az olyan MM-es.
Fotózd a nyarat, vagy egy formás feneket.
Megdöntünk mi minden rekordot,
Lejátszunk a csajokon minden akkordot.

Nem leszek búvár, akit a bú vár.
Ha bánod, hogy valamit nagyon elszúrtál.
Azt csinálunk amit csak akarunk,
Egyedül, szabadon őszig maradunk.

Az aláhúzott részekt teljes torkomból ordítottam. Az én kedvenc részem. Mire végig énekeltem már vagy 10-en követtek minket, mert ugye Szimi közben tolt a kosárral, hogy mindenki halhasson. Hát sajnálok mindenkit, aki hallott…és remélem nem okoztam senkinek sem halláskárosodást. Meghajoltam párszor ez után is és már volt aki tapsolt. Komolyan kezdtem élvezni.

-És akkor jöjjön a harmadik és egyben az utolsó dal is. A Captain törp!  

Éppen a sokadik refrénnél jártam, mikor megláttam, hogy Niki valami mást is vesz, rajtam kívül. Odanéztem és egy biztonsági őr sétált felénk.

 Niki felváltva vett engem és az őrt. A fenébe is, tudtam, hogy nem lesz ennek jó vége! – gondoltam magamban, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és halkabban odasúgtam Sziminek, hogy menjen a ruhás részleghez, ott el tudunk bújni.

Szimi vette az adást és egyből elindult abba az irányba. Niki még mindig kamerázott. Elértünk a ruhákhoz, gyorsan kipattantam a kosárból Fülessel együtt és mindegyikünk fogott magának egy ruhát és bementünk egy próbafülkébe. Szerencsére a zárható ajtós szabad volt, így abba be tudtunk menni mind a hárman. Egy baj volt: nem tudtuk mikor mehetünk ki.

Már vagy egy negyed órája dekkoltunk az öltözőben, mikor Niki megszólalt.

-Hát, ha ezzel nem nyerünk semmivel sem. – és elkezdett röhögni.

-Ezt nem hiszem el! Te még ezen tudsz nevetni? – kérdezte Szimi kicsit ingerülten.

-Most miért? Ez mekkora állatság már!! – röhögött tovább.

-Nyugodjatok le mind a ketten. Sziminek igaza van. Mit csináltál volna, ha bevisznek? Mivel magyaráztad volna ki otthon? Viszont abban meg Nikinek van igaza, hogy ha ezzel nem nyerhetünk, akkor semmivel. – mondtam ki azt, amit gondoltam. Mindketten csak hallgattak.

Bátorságot vettem magamon és kinyitottam az ajtót, de csak résnyire. Biztonságit nem láttam, viszont egy kedves arcú nő bámult vissza rám.

-Segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen.

-Őőő…csak a barátomat….néztem meg…hogy megvárt-e. – makogtam össze-vissza azt, ami leghamarabb az eszembe jutott. És mentem volna ki, de eszembe jutott, hogy ha én kimegyek, akkor Nikiék nem tudnak majd feltűnés nélkül. Ezért gyorsan visszadugtam a fejem és elvettem mindhárom ruhadarabot, közben mondtam, hogy elterelem a nő figyelmét és a bejáratnál találkozunk. Bólintottak egyet.

Kimentem az öltözőből ügyelve, arra, hogy ne láthasson be.

-Viszont ezek a ruhadarabok nem lettek valami jók. És tanácstalan vagyok.

-Rendben, kérem kövessen. – mosolygott rám és elindult. Én követtem és hátranéztem, Niki fejét láttam meg az ajtóban. Biccentettem egyet majd mindketten kimentek. A nő még mutogatott nekem pár ruhát, de finoman leráztam azzal az indokkal, hogy a barátomnál van a pénzem és így nem is tudnám megvenni őket.

Amint a nő látóterén kívül értem, elkezdtem a kijárat felé venni az irányt. Már majdnem kint voltam, mikor valaki hátulról megfogta a vállam. Lassan fordultam meg, mert nem tudtam kire számíthatok…