19. fejezet - Újra otthon…

Sziasztok! Hát ez nem lett a legjobb, sőt elég unalmas. Hamar beindulnak újra a dolgok, de egy két rész még ilyesmi lesz. Aztán majd onnantól kezdve nincs megállás!;) Remélem addig is kiálltok mellettem, olvassátok, szavaztok és esetleg kommenteltek is. Köszönöm. Juccy♥

Már majdnem elaludtam a zenehallgatás közben, amikor hirtelen a megszokottnál hangosabban megszólalt a már jól ismert csengőhangom.  Ki kereshet ilyenkor?

Ránéztem a kijelzőre és megláttam, hogy otthonról keresnek.

-Igen? – szóltam bele egy ásítás kíséretében.

-Na elindultatok már hazafelé? – kérdezte anyum a megszokott érdeklődésével.

-Igen, már vagy 3 órája utazunk. Épp aludni készültem… - mondta szúrósabb hangnemben, utalva arra, hogy most nem nagyon van kedvem beszélgetni, de mint aki meg sem hallotta folytatta.

-És milyen volt? Mikor értek haza? Bemenjek eléd? – bombázott a kérdéseivel.

-Majd otthon beszámolok róla. És még elég sokára, köszi de egyedül is hazatalálok. Igaz több cuccal megyek, mint jöttem, de megoldom. Köszi mégegyszer. – mondtam unott hanggal.

-Rendben. De biztos ne segítsek?

-Igen biztos. – majd ásítottam még egyszer.

-Fáradt vagy? – kérdezte csodálkozva. 

Annyira szeretem mikor mondok valamit és mintha nem is mondtam volna ki. Még én gondolkozom el rajta, hogy vajon mondtam-e vagy csak akartam.

-Igen, épp az előbb említettem, ha jól emlékszem, hogy aludni készültem. – mondtam egy kicsit talán túl flegmán is.

-Jó nem hallottam. Akkor hagylak is. Szia. – szerintem megharagudott, mert ahogy a "szia"-t kimondta le is tette a telefont.

Nem értem néha a felnőtteket. Nekem kéne megharagudnom, hogy nem hallja, amit mondok. Bezzeg ha ezt én csináltam volna, kitört volna a 3. világháború. Na de mindegy. Remélem én majd nem ilyen szülő leszek.

Próbáltam aludni, de már nem ment. Kiment az álom a szememből, így csak zenét hallgattam. Nem sokkal később megálltunk egy pihenőhelyen. Itt, aki akart valamit vagy "fontos dolga" volt, kimehetett. Hát nem sokan voltak.

Ezután megint útra keltünk. Volt még egy pihenő aztán megérkeztünk Magyarországra. Már lassan 17:00 óra.

És olyan este tíz körül hazaértem. Hulla fáradt voltam. Semmi kedvem nem volt a meséléshez, így lefürödtem és elvégeztem az esti teendőket, majd bedőltem az ágyba és már aludtam is.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki van rajtam. Luca, a kutyám már rajtam feküdt és éppen hajolt felém, hogy képen nyaljon. 

Finoman lelöktem magamról, majd ránéztem az órára. Fél tíz. Nem is aludtam sokáig. Lementem a konyhába egy kis harapni valóért, és mivel vasárnap volt, mindenki itthon maradt.

-Na most már mesélsz? -  kérdezte anyum nagy lelkesedéssel, de még mindig látszott rajta, hogy bántja a tegnapi incidens.

-Igen. – mondtam, és beavattam majdnem mindenbe. Nikit és Adamet kihagytam a történetből. Majd ha eljön az ideje és még érdeklik a dolgok elmesélem, vagy nem. Sosem beszéltem meg velük még a saját magánéletemet sem, nem hogy másét. Harryt viszont megemlítettem. Miket beszélek?! Ordítottam a nevét, mikor ahhoz a részhez értem. És beszámoltam a levelekről, amiket azóta váltottunk. – Jut eszembe Twitter. Muszáj felnéznem. – mondtam és azzal a lendülettel vágódtam be a gép elé.

Gyorsan bekapcsoltam és beléptem. 

A követőim száma napról napra egyre több, aminek örülök, hiszen az oka, hogy követ 4 One Direction tag. És ezt még elképzelni se mertem...soha.

Arról ne is beszéljünk, hogy megint 2 olvasatlan üzenetem volt. És megint két világsztártól. Harrytől és Louistól. Izgatottan nyitottam meg először a Harry-ét.

"Be crazy alone too. But what is more important: Always be yourself! ;) Oh, and I don't write for everyone. Feel yourself really special! :Pxx"

"Legyél őrült egyedül is. De ami ennél is fontosabb: Mindig légy önmagad! ;) Ja, és nem írok mindenkinek. Érezd magad igazán különlegesnek! :Pxx"

Szerintem, ahogy olvastam, betűről betűre egyre vörösebb lettem.

Egy kicsit gondolkoztam, mit is válaszoljak és végül emelett döntöttem.

"Egyedül nem olyan. Én mindig megpróbálom önmagamat adni, csak van mikor ez hátrányt okoz…És én már akkor is különlegesnek éreztem magam, mikor találkoztam veled.:$:Dxx"

És elküldve. Remélem nem leszek túl nyálas. Hát mindegy. Én ilyen vagyok!

És megnéztem, mit írt Louis.

"Let's bet! Whoever win, then the person can ask something from each other. Go for it girl! ;)"

"Fogadjunk! Aki nyer, kérhet valamit a másiktól. Hajrá kislány!;)"

Ezen egy jót nevettem. Majd mielőtt válaszoltam volna bármit is, felhívtam Nikit, hogy elújságoljam neki, de foglaltat jelzett…Hát jó. Akkor válaszoljunk- gondoltam.

"Rendben. Ha én nyerek, találkoznotok kell velem és barátnőimmel egy nyugis kis helyen!! ;D"

Elküldtem majd megpróbáltam még egyszer felhívni Nikit, de még mindig nem volt elérhető. Érdekes. 

Mindegy, tovább nézegettem a Twittert, visszakövettem pár embert és mit látnak szemeim, Louis válaszolt is...