16. fejezet - "London tényleg az a hely…"

Sziasztok! Meghoztam a dupla részt!:)) Amint láthatjátok ez egy kicsit hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!;) Ja és ne felejtsétek, innentől kezdve min. 5 szavazat/komment után hozok részt! Remélem így is működni fog a dolog!:)) Juccy♥

Volt két üzenetem. Az egyik Harrytől a másik pedig Louistól. Na vajon ő mit akarhat?

 Komolyan mondom, ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy én Harryvel beszélgetni fogok, a képébe röhögök.

Igen, sokszor álmodoztam róla, hogy milyenek lehetnek élőbe, de hogy én tényleg beszélni fogok velük…ez annyira hihetetlen. Egy találkozás, ami durván 10 perc volt, megváltoztatta az életem. Ezt már most érzem. Hiszen beszélek vele/velük!!! Igaz nem személyesen, de ők írtak rám.

Kikergettem a gondolatokat a fejemből és megnyitottam, először Harry üzenetét. Kicsit féltem, hogy vajon mi állhat benne, de mikor elolvastam, nagy kő esett le a szívemről.

"This music is unconscious. :DD You’re crazy!! ;Dx"

"Ez a zene eszméletlen. :DD Őrült vagy!! ;Dx"

Írni akartam neki egy rövid kis választ, de semmi nem jutott eszembe. Annyi mindent szerettem volna mondani és kérdezni, hogy nem is tudtam, hol kezdjem.

"Igen, az vagyok, persze ha van kivel annak lennem. ;) Amúgy, te minden rajongódnak –akivel találkoztál- írsz egy levelet? Csak mert akkor sok "őrjöngő tini lány" levelére kell válaszolnod nap mint nap. :))"

Nem tudtam, hogy ez megfelelő-e vagy sem. Ha kétszer nem írtam át, majd vissza, akkor egyszer sem. De végül ennél maradtam. Így megtudom, hogy csak velem ilyen kedves vagy másokkal is.

Elküldtem.

Ezután megnéztem Louis mit írt.

"Hey, girl! I've heard what kind of music you singing in the street. Hats off, almost overtaken me. But only ALMOST. ;DD"

"Hé, csajszi! Hallottam, milyen zenét énekeltél az utcán. Le a kalappal, majdnem túlszárnyaltál engem is. De csak MAJDNEM. ;DD"

Ezt végigolvasva az arcom jobban hasonlított egy paradicsomra, mintsem egy emberi arcra. Akkora vigyor terült szét az arcomon, hogy alig fért el. 

Nekem, Kiss Juditnak, egy magyar 16 éves lánynak, írt kettő világsztár. Ez lehetetlen. Vagy mégsem, hisz tényleg itt van az üzenet, és nem csak egy rajongói profil…

Visszatérve a levélre. Én ezt egy kihívásnak vettem.

"Szia! Ezt vehetem egy kihívásnak? Mert akkor: Challenge accepted! ;)"

Elküldtem ezt is. Közben Niki kijött a fürdőből. Elújságoltam nekik, hogy mi történt még ők mást csináltak. Együtt örültek velem. És ez annyira jól esett. Ők igaz barátok. Majd amikor kibeszéltük magunkat és megtárgyaltunk mindent, Nikinek beszámoltam Adamről.

-Beszéltem vele. – jelentettem ki.

-És? Mi volt? – kérdezte és az ágyon még jobban felém fordult. A hangja izgatottá vált.

-Hát elmondtam neki, hogy nem úgy értetted és hogy teljesen odáig vagy érte.

-Hogy mit mondtál neki? – kicsit mérges lett.

-Azt hogy neked sem csak egy csók volt. – próbáltam terelni azt a dolgot.

-Az előbb nem ezt mondtad.

-Jó, tudom. De nem mondott rá semmit. Vagyis csak annyit, hogy komolyan mondom-e. És mondtam, hogy igen, hihet nekem. – magyarázkodtam, pedig nem kellett volna.

-Hát ezt nem hiszem el. Minek kellett ilyet mondanod?! – kezdett hangosabban beszélni velem a kelleténél.

-Figyelj! Nem én mondtam neki olyat, amin felhúzta magát! Nem az én dolgom lett volna, hogy beszéljek vele! Tehát te se engem hibáztass, inkább megköszönhetnéd, sőt még azt sem kell, hiszen bármikor megtenném újra, csak hogy neked jobb legyen. De utána ha lehet ne én legyek a hibás mindenért! – mondtam én is hangosabban, lassan már kiabálva. Szegény Szimi csak ült és nézett minket.

Vágtam egy hátra arcot majd kimentem az ajtón nekimenve valakinek.

*Niki szemszöge*

Elmentem zuhanyozni evés után. Mikor visszatértem Juccy leültetett minket Szimivel és elmesélte hogy két levelet is kapott és az egyik Harry volt, a másik pedig Louis. Majd leesett az állam. Már Louis is. London tényleg az a hely, ahol bármi megtörténhet, ahol minden álmod valóra válhat.

Majd Juccy felém fordult.

-Beszéltem vele. – jelentette ki. Rögtön tudtam, hogy Adamre gondol.

-És? Mi volt? – kérdeztem teljesen felé fordulva, izgatottan. Nagyon kíváncsi voltam.

-Hát elmondtam neki, hogy nem úgy értetted és hogy teljesen odáig vagy érte. – ugye rosszul hallottam?! Komolyan ezt mondta?

-Hogy mit mondtál neki? – kezdtem mérges lenni. Azért ilyeneket nem kéne mondania, még akkor sem ha igaz!

-Azt hogy neked sem csak egy csók volt. – nem akarta megismételni. Terelt.

-Az előbb nem ezt mondtad. – szűrtem ki a fogam között, mert ha jobban kinyitom a szám, akkor biztos, hogy kiabáltam volna.

-Jó, tudom. De nem mondott rá semmit. Vagyis csak annyit, hogy komolyan mondom-e. És mondtam, hogy igen, hihet nekem. – próbált jól kijönni a helyzetből. Nekem viszont vészesen fogyott a türelmem.

-Hát ezt nem hiszem el. Minek kellett ilyet mondanod?! – és már nem bírtam tovább. Igaz még nem kiabálva, de egy fokkal hangosabban frekvencián vágtam a fejéhez.

-Figyelj! Nem én mondtam neki olyat, amin felhúzta magát! Nem az én dolgom lett volna, hogy beszéljek vele! Tehát te se engem hibáztass, inkább megköszönhetnéd, sőt még azt sem kell, hiszen bármikor megtenném újra, csak hogy neked jobb legyen. De utána ha lehet ne én legyek a hibás mindenért! – mondta szinte kiabálva. Majd csak megfordult és kiment az ajtón beleütközve Adambe.

-Hát neki mi a baja? – kérdezte és felváltva nézett rám és Szimire.

Igaza volt Juccynak. Tudtam, de már nem volt energiám utána menni.

-Csak én vagyok a baja. – mondtam és elkezdtem a pizsamám ujjával játszani.

-Figyeljetek, én elmegyek és megkeresem, ti csak beszélgessetek! – mondta Szimi és már el is tűnt. Még mindketten utána néztünk, majd Adam leült mellém.

-Mi történt? – kérdezte és végigsimított a karomon.

-Ajj…semmi csak hülye voltam megint. – a mondatom végén hanyatt dőltem az ágyon. Mivel keresztbe feküdtem rajta Adam is elfért, így ő is ezt tette.

-El szeretnéd mondani? – kérdezte és felém fordította a fejét.

-Megbántottam. És jogosan mérges rám. – nyögtem ki és már fátyolos volt a tekintetem. Nem akartam Adam előtt sírni. Tudtam, hogy nem haragudott meg Juccy annyira, de mégis fájt.

Adam nem faggatott tovább. Gondolom látta, hogy most nem szívesen beszélek erről.

Az egyik karjával átölelt és a fülembe súgta : "Minden rendbe jön."

Ezen elmosolyodtam és felé fordultam.

Nem számítottam rá hogy ilyen közel lesz. Az orrunk szinte súrolta a másikét.

-Téged sem akartalak megbántani. – suttogtam neki.

-Tudom. Én is túlreagáltam. – suttogott ő is, majd a köztünk lévő távolságot, úgy mint tegnap, megszüntette.

*Szimi szemszöge*

Ahogy kiléptem az ajtón és bezártam azt, megálltam és gondolkoztam, hol keressem Juccyt. Fogalmam sem volt. Először átnéztem a házat, de sehol sem volt már senki. 

Lassan megint éjfél és mi megint nem alszunk. Hát ez remek. 

Már feladtam a keresést, mikor beugrott, hogy Juccy imádja a csillagokat. Kinéztem az ablakon, és megint tiszta volt az ég. Tehát kint lesz.

Elindultam kifelé, és megláttam. Ott ült a fűben, mellette pedig Larry (a kutya) feküdt, és Juccy ölébe rakta a fejét.

Annyira aranyosak.

Szépen lassan oda sétáltam hozzájuk.

Kicsit hűvös volt így pizsamában, de hamar meg lehetett szokni.

Larry hamar észrevett és felém fordult. Leültem Juccy mellé és én is megsimogattam a nagy dögöt.

-Minden rendben? – kérdeztem pár perc múlva.

-Igen.. – mondta mosolyogva, de hallottam a hangjában, hogy nem mond teljesen igazat.

-Ne hazudj! Ismerlek már. – mondtam és végigsimítottam a karján.

-Oké… - itt megállt és vett egy mély levegőt – csak szarul esett, hogy én lettem a hibás. Én csak jót akartam…

-Nyugi, Niki sem gondolta komolyan.

-Tudom…de ajj… - fogta és hátradőlt a fűben. Én meg kapva az alkalmon elkezdtem csikizni.

-Ne! Hagyd abba! – röhögött és próbált úgy fordulni, hogy ne tudjam csiklandozni.

-Csak akkor, ha mosolyogni fogsz.

-Oké, oké! Csak hagyd abba! – abbahagytam és felálltam. Nyújtottam a kezem utána, hogy felsegítsem. Mindketten felálltunk és elindultunk befelé. Mindketten néma csendben.

-Köszönöm! – ölelt meg hirtelen Juccy. Én csak visszaöleltem, és mentünk tovább.

Felértünk az emeletre. Benyitottunk a szobába. És nagyon meglepődtem…