11. fejezet - 11. A "kis" meglepetés és egy nagyobb

Sziasztok! Igen, tudom, késve hoztam a részt és nem is lett valami hosszú, de remélem tetszeni fog!:) Juccy♥

Egy gyönyörű kis helyet csinált az erdőben. Két fához kikötözött egy függőágyat és karácsonyfa égőkkel díszítette a fákat. Meg nem mondom, hogy jutatta áramhoz azokat, mert én sehol sem láttam konnektort, de valahogy csak megoldotta, hiszen világítottak. Annyira csodás volt. Komolyan, ilyenről a mai napig csak álmodtam. Ez a nap életem egyik legszebb napja.

Csak feküdtünk a függőágyban és beszélgettünk. Elmeséltem neki a mai napomat, hogy találkoztam Harryvel és hogy, hogyan égtem be előtte.

-Hát ti tényleg nem vagytok normálisak… - röhögött, már szinte fuldokolva.

-Kössz. – böktem oldalba finoman, ami hatására kiesett az ágyból. Na ennél a pontnál állt be nálam a röhögőgörcs. Minimum 5 percig tartott, mikor hirtelen az égősor lekapcsolódott. Abban a pillanatban abbahagytam a röhögést, és ijedten néztem Adamre.

-Ez mi? – kérdeztem még mindig ijedten. – Én félek a sötétben…ráadásul egy erdőben vagyunk.. – adtam, talán kicsit túl hisztérikusan hangot az aggályaimnak.

-Nyugi… - állt fel a földről egy széles mosoly kíséretében és haladt a függőágy felé. – ez csak ilyen ideiglenes égő volt.

-Értem, de most mi lesz? Én félek!!

-De nem kell…megvédelek. – mondata közben befeküdt mellém az ágyba.

-De ha nem én kinyírlak!! – fenyegettem meg, olyan komolysággal amennyire csak tudtam, de a végét így is elnevettem.

-Húú, most félnem kéne? – ment bele a "játékba".

-Igen, kéne! – és hirtelen rávetettem magam, elkezdtem csikizni, ott, ahol értem.

-Jó, jó félek… csak…hagyd…abba… - mondta kicsit hangosabban a kelleténél és elég érdekes hangszínen, körülbelül olyan volt, mintha egy lány szólalt volna meg.

-Addig nem, még ki nem mondod, hogy erősebb vagyok tőled.

-Azt…soha…

-Hát te akartad. – próbáltam még intenzívebben csikizni és úgy láttam be is jött.

-Na jóó…erősebb…vagy tőlem. – nyögte ki nagy nehezen. Nekem pedig egy önelégült vigyor ült az arcomra. – Ezt még visszakapod! – fenyegetett meg levegő utána kapkodva.

-H a h a… - tetettem nevetést.

-Igen? Kinevetsz? – kérdezte és gyanúsan higgadtan közeledett felém.

    Nem válaszoltam, nem is lett volna időm. Most ő támadott le, de még időben ki tudtam szökni a kezei közül és elfutottam előle. De ő nem adta fel. Követett. Tettem egy nagy kört az erdőben majd visszaértem a függőágyhoz. Már nem bírtam futni, sosem volt erősségem, plusz enyhe asztmám is van.  

    Kifulladva dőltem az ágyba.

-Neeee…feladom. – tettem a kezem védekező üzemmódba.

-Jó… - mondta és felfedezni véltem a hangjában egy kis fáradtságot.

-Na mi van, kifáradtunk? – kezdtem a kötekedést újból.

-Hát, hogy te igen az biztos. – és kinevetett.

-Nem vicces. - dobtam hozzá az egyik párnát, ami az ágyon volt.

-De az… - nevetett tovább. Közben befeküdt ő is az ágyba.

        

Mivel az égő már nem égett, így lehetett látni a csillagos eget. Annyira hihetetlenül szép. Minden egyes csillagon végigjárattam a szemem, és minden egyes csillagnál szebb volt a következő. Nem tudom miért, de nekem ez olyan csodálatos. Ha tehetném nézném őket éjjel nappal.

Lépteket hallottunk. Felültem az ágyban és megláttam a barátnőmet, aki telefonnal világított maga elé, hogy fel ne bukjon.

-Na végre megtaláltalak titeket. – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.

-Te mióta nem félsz a sötétben? – kérdeztem csodálkozva.

-Az most lényegtelen, hogy összef*stam magam, de képzeld, miután te leléptél, történt valami…

                               *Szimi szemszöge*

-Adam hívott. – mondta Juccy nem kicsit meglepődve.

-Minek? – kérdezte Niki.

-Hogy menjek ki a kiserdőbe.

-Most?

-Igen.

Majd ezzel a lendülettel gyorsan összekapta magát és lelépett.

Ketten maradtunk Nikivel. Először csak beszélgettünk, majd telefonáltunk otthonra. Ezután nem tudtunk mit csinálni. Úgy döntöttünk fellépünk Facebookra és Twitterre. Én voltam az első. "Fészbúkon" sok minden történ, minden értesítést megnéztem és válaszoltam az üzenetekre. Majd átléptem Twitterre. Ott viszont egyáltalán nem történt semmi.

Nikin volt a sor, én addig elfoglaltam magam. Nézegettem a ruhákat, amiket aznap vettem, és közben próbáltam eldönteni, mit vegyek fel holnap.

-ÚRAM ISTEN!!! SZIMI GYERE NÉZD MEG TE IS, JÓL LÁTOK? – ordított Niki, a hangjában óriási izgatottsággal. Gyorsan abbahagytam, amit csináltam és szaladtam Nikihez. – EZT NÉZD! – mutatott rá.

Én is alig hittem a szememnek.

-Ha ezt Juccy meglátja… - mondtam izgatottan. Ez annyira hihetetlen!