24. fejezet - Szép kis vereség!

Louis tweetelte a videónkat ezzel a szöveggel:

"She's crazy! Scale of 10, how much do you think?:Dx"

"Őrült! 10-es skálán, szerintetek mennyi?:Dx" 

Tátott szájjal bámultuk mind a ketten a monitort. Miután feleszméltünk, észrevettem, hogy van egy bejövőm is. Gondoltam megnézem először azt, de Niki belém kötött.

-Most mit csinálsz? – kérdezte az egér után kapva.

-Megnézem az üzenetemet? – kérdeztem és elég értetlen fejet vágtam hozzá.

-Először a videót. – és ő már meg is nyitotta.

Az elejéről a hang le lett némítva. Gondolom, hogy ne lehessen hallani hogy fogadás.

Másodszorra néztük végig és halálra nevettük magunkat.

-Azért én nem hallom ennyire borzalmasnak a hangom. – mondtam még mindig röhögve.

-Pedig ilyen. - kacsintott barátnőm.

-Hát ezentúl ilyet sem vállalok be. – adtam a fogadalmat.

És a végén még az őrrel való "bújócskázás" is fel lett véve. Ez nagyon nagy videó lett!!

-Most már megengedi, hölgyem, hogy megnézzem a bejövőmet? – kérdeztem igen nagy tisztelettel Nikitől.

-Igen. Meg. – válaszolta ő is ugyan ilyen hanggal.

Megnyitottam és Louis neve állt legelöl. Rákattintottam és barátnőmmel együtt a monitorra tapadtunk.

"I'm dead on the video!: D Congrats! It's really unconscious. You can choose:  30000 Retweet  on the video or  100  "10" comments.  So which is it?: D"

"Én meghaltam a videón!:D Gratulálok! Ez tényleg eszméletlen.;DD Választhatsz: vagy 30000 Retweet a videóra vagy 100 db "10" a kommentek között. Na melyik?;D"

-Szerinted? – kérdezte barátnőm kétségbeesetten.

-Van mikor a 30000 retweet nekik se jön össze. Akkor nekünk hogy a francba jönne már? – nevettem el magam, de ez amolyan kínomba nevetés volt. – Szerintem a 100 db "10" komment hamarabb összejöhet. Szóval az. Oké?

-Oké. – bólintott rá Niki.

"Köszönjük! Ezt bóknak vettem.;D És a 100 db "10" kommentet választom.:DD"

Válaszomat elküldtem és csak reménykedni tudtam, hogy összejön rá min. 100 db.

Mivel már választ nem kaptunk, elmentünk aludni, így is késő volt már.

A szememre viszont nem jött álom. Végig ez az egész volt a fejemben és csak gondolkoztam. Ha megnyerem, nagyon boldog leszek…de ha vesztek, akkor is. Már most nagyon boldog vagyok.

-Ébren vagy még? – kérdezte Niki szinte suttogva.

-Igen. – válaszoltam ugyanolyan hangerővel.

-Te sem tudsz aludni? – kérdezte és hallani lehetett hogy mosolyog.

-Nem. Nem megy ki a fejemből Louis.

-Az enyémből sem.

Elég sokáig fent voltunk és beszélgettünk. Tudtam, hogy holnap nem fogunk felkelni és azzal is tisztában voltam, hogy úgy fogunk viselkedni, mint egy élőhalott, de egyszerűen egyikünk sem tudott aludni.

Olyan hajnali kettő körül nagy nehezen sikerült elaludnunk. És hajnali 5:30-kor már kelni kell!!

Megszólalt az ébresztőm és, mint aki 12 órát aludt volna, fitten és üdén keltem ki az ágyból. Hát Nikiről ezt már nem mondhatom el. Vagy 10 percig kellett keltegetnem, amíg vette a fáradságot és kimászott az ágyból.

Elkezdtem a szekrényemben kutakodni, valami hordható után. Dobáltam ki a ruhákat az ágyra és már egy egész domb összegyűlt, mikor megtaláltam a tökéleteset a mai napra. Na majd pakolhatok… - gondoltam magamban. Mire én felöltöztem, Niki már rég kész volt. A hajamat most felfogattam, mivel ma lesz testnevelés óránk is.

Én:

Niki:

Gyorsan felkaptuk a táskánkat és mentünk a buszmegállóba. Hát majdnem lekéstük a buszt. Egy hajszálon múlt, de szerencsére sikerült.

Ma is - mint minden nap - 7 óránk volt. Szerencsére mindenből megúsztam a felelést és semmiből sem írtunk. Nem állok valami fényesen pár tantárgyból, de év végéig még van időm javítani.

Együtt jöttünk haza Nikivel, mert ugye nálunk lesz egész héten.

Ahogy hazaértünk gyorsan megtanultunk, ettünk és felnéztünk Twitterre. Megint volt bejövőm. De a szám is tátva maradt, mikor megláttam, hogy mennyi, és hogy kiktől. Kaptam egy levelet Harrytől, Louistól, Liamtől és Nialltől is.

Kellet néhány perc, mire feldolgoztuk az eseményeket. Majd elkezdtük megnézegetni, miket írtak.

Harry a következőt válaszolta:

"I get it. And early summer, there will be a concert in Hungary. I hope there are a lot of "Directioner".;Dx"

"Értem én. És nyár elején lesz egy koncertünk Magyarországon. Remélem ott is sok a "Directioner".;Dx"

Megbeszéltük Nikivel, hogy mit is válaszoljak és már el is küldtem neki.

"Mi az hogy!? Elolvastad te a tőlem kapott karkötődön a szöveget? Nem véletlen, hogy nem a saját nevemet írtam bele!!;D És már alig várom. Remélem el fogok tudni menni…:)^^"

Majd megnéztük Louis levelét.

"OK! If it will be done by tomorrow, you will win!;)"

"Rendben! Ha holnapra meglesz, nyersz!;)"

-Mára? – fakadtunk ki egyszerre barátnőmmel.

Válasz nélkül léptem át a videóhoz. Elkezdtük számolgatni a kommentek között azt, amelyikben szerepelt a "10" –es szám. Elég nehéz volt, vagy háromszor újra kellett kezdenünk. De sehogy sem volt meg a 100. Mindig olyan 70 körülire jutottunk.

-Hát ez k*rvára nem jó… - szomorkodott Niki.

-De ha vesztünk is nyerünk. Emlékszel? – próbáltam jobb kedvre deríteni, de mivel nekem sem volt jobb, nem jött össze.

-Mindegy… - vágott még mindig fancsali képet. –Nézzük meg, mit írtak a többiek!

-Oké. – majd már kattintottam is az üzenetekre.

Liam levelével folytattuk.

"Hiiii babee! I saw the video. This is insaneeee! And thank you for the bracelet is really nice gesture.: )"

"Szia! Láttam a videót. Ez őrület! És köszönöm a karkötőt, igazán szép gesztus."

-Huuhh… - csodálkozott el Niki. – Tudtam, hogy rendesek, de hogy ennyire!

-Igen. Egyetértek.

És már gépeltem is a választ.

"Szia!:)) Igazán nincs mit. Szívből csináltam!:)) És hát, a nyerésért bármit, nem de?!;)"

Elküldtem és megnéztük Niall levelét.

"Hey! The video really is not normal! I hope you win. If Louis would lose, it would be great.;D I'm rooting for you!;) Thank you for the bracelet."

"Szia! A videó tényleg nem normális! Remélem nyersz. Remek lenne, ha Louis vesztene.;D Én neked szurkolok!;) Köszönöm a karkötőt."

-Jajj, Niall! – csillogott barátnőm szeme. – Nekünk szurkol! Érted? Nekünk! – rázott meg, mintha nem érteném.

-Igen értem, de ha lehet ne rázd ki belőlem a kaját! – és lefogtam mind két kezét.

-Jó, bocsi, de ez…Nagyszerű! – ordította a fülembe.

-Tudom!

-Akkor miért nem örülsz?

-Még nem fogtam fel igazán… - mondtam úgy, hogy még én is elgondolkoztam, hogy miért nem.

Közösen írtunk egy választ, amit el is küldtünk.

"Hello!:) Hát a videó hogy lehetne normális, ha mi sem vagyunk azok? ;D És nagyon köszönöm…végre valaki nekünk drukkol!^^ Jól esik!:))"

Ezután megnéztük megint a kommenteket. Megint csak nem volt meg a 100. Hát ez van. Tudtam, hogy nem nyerhetünk, de mélyen legbelül reménykedtem.

Megint jött egy levelem. Komolyan, olyan fontos embernek érzem magam. Állandóan csak levelek és levelek, és nem akárkiktől! Ez olyan jó érzéssel tölt el legbelül.

Megnéztük és Louis írt.

"You have the time to midnight. When you come together, you win!;D But it will not work!;DD"

"Éjfélig van időd. Ha összejön, nyersz! De nem fog működni!;DD"

-Tehát éjfél. – gondoltam magamban. – Megint virrasztunk! – böktem oldalba Nikit.

-Igen, valahogy gondoltam. – nem örültünk, hiszen így is hulla fáradtak voltunk, de megéri!

Még gyorsan válaszoltam neki.

"Értettem!:)) Hát azért én még reménykedek!;)"

Ezután már nem jött válasz senkitől sem. Biztos leléptek. Nekik is kell a pihenés.

Mi meg elmentünk filmezni. Mivel a szüleim 12 órába dolgoznak, így ma este mindketten munkában vannak és csak "reggel" hatra érnek haza. Nem tudott ránk szólni senki sem.

Megnéztünk egy horrort, mégpedig a Stay alive-ot. Mekkora ez a film! Imádom! Mikor vége lett, elmentünk zuhanyozni, fogat mosni és még a szokásos dolgok. 

Mire végeztünk már majdnem éjfél volt. Leültünk és csak vártunk és vártunk. Pontban éjfélkor kívántam egyet, úgy ahogy Niki is. Mindketten tudjuk, hogy nem válik valóra, de reménykedünk. Buta dolog, de ez van.

Megint megnyitottam a videót és az alatta lévő kommenteket. Nagy nehezen sikerült megszámolnunk. De vesztettünk. Nem volt meg a száz csak 78 darab.

-A francba. – vágtam a monitorhoz plüssmacimat. Niki nem mondott semmit, de nem is kellett. Minden kiült az arcára. Minden remény eltűnt a szeméből és csak bámult maga elé a semmibe. – Jól vagy? – kérdeztem tőle és szorosan magamhoz húztam. – Nem nagy tragédia. Nézd a jó oldalát. Ismernek, tudják ki vagy és azt is, hogy nem vagy az a beszari típus. Fognak jönni ide Magyarországra és mi ott fogunk tombolni az első sorban. – mondtam neki el, és próbáltam bele életet lehelni.

-Igaz, csak annyira jó lett volna…

-Tudom, az lett volna. – és még mindig szorosan öleltem magamhoz.

Mikor elengedtem és léptem volna ki a Twitteremből, megakadt valamin a szemem. Bár már kezdtem hozzá szokni, még mindig gyorsabban kezd dobogni a szívem, ha meglátom, hogy egy új üzenetem van és Tőle!