Megjegyzés...

Sziasztok!
Nem résszel jövök. Újabb észrevételeket tennék...már lehet untok, de szerintem érdekes, hogy állítólag van 17 olvasóm, és még a közvélemény-kutatásra sem jön össze a 17 szavazat, nemhogy a részekre....
Plusz, addig amíg nem lesz még egy olvasóm NINCS rész. Lehet nem annyira jó a blogom, de azért jól esne néhány komment, hogy jó irányba haladok-e, vagy hogy min változtassak. És azoknak, akik kommentelnek NAGYON hálás vagyok és köszönöm!:))♥
Juccy:)

50. fejezet - Újra kisgyerek...

Sziasztok! Megjöttem az 50. fejezettel, ami egy kicsit hosszú lett. Remélem tetszeni fog és most szeretnék megkérni mindenkit, aki olvassa, hogy hagyjon egy kommentet, nagyon sokat jelentene. Ja, és így mellékesen megjegyezném, hogy "van 17 rendszeres olvasóm" és a szavazatok száma alig éri el a 10-et. Ha a 17-ből csak 10 olvassátok el, akkor sincs meg a szavazat, pedig az tényleg csak egy másodperc és nekem az is sokat jelent.

Még egy dolog! Csak akkor jön következő rész, ha lesz plusz egy olvasóm, min. 2 komment és min. 5 szavazat!

Sok sikert és jó olvasást!!:)) Juccy♥

"My heart is already taken. My heart already belong to someone else."

"A szívem már foglalt. A szívem már valakié."

Írta ki 5 perce.

Elgondolkoztam, hogy vajon rám gondolt-e? Vajon tényleg tudna-e szeretni? Annyira szeretném ezt az egészet, annyira szeretném, hogy működjön. Annyira szeretném Őt.

Belevörösödtem a gondolatba, hogy ezt nekem írta ki. Szíven még hevesebben vert. Ilyen érzelmeket még senki iránt sem éreztem és nagyon remélem, hogy nem fogok csalódni.

Írtam neki is, de egyikük sem válaszolt. Biztos már lefeküdtek. – gondoltam magamban.

Így mosolyogva zártam le a laptopot és mosolyogva hajtottam álomra a fejem.

Reggel én keltem utolsónak, ami nem meglepő. Lassan és álmosan lebaktattam a konyhába. Javában evett mindenki.

-Reggelt! – mondta Adam teli szájjal.

-Nektek is! – válaszoltam egy halovány mosollyal.

Leültem közéjük és én is ettem egy keveset, bár nem voltam éhes. Ahhoz képest, hogy én jöttem le a legkésőbb, én álltam fel a leghamarabb. Adtam enni Larry-nek, majd felmentem átöltözni egy itthoni ruhába.

Közben csatlakozott hozzám Niki. Keveset, de beszélgettünk. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is át Adam szobájába.

Arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek és tévézek kicsit. Lassan el is indultam, mikor meghallottam a már ismerős jelzőhangom. Gyorsan utána is kaptam és egy bejövőm volt. Villámsebességgel nyitottam meg és óriási mosolyra húzódott a szám, mikor megláttam, hogy Harry-től jött.

Ahogy olvastam egyre nagyobb lett a mosolyom és izgatott lettem.

"Day after tomorrow 18:00 must be ready!xx Hazza"

"Holnapután 18:00-ra legyél kész! Hazza xx"

Első gondolatom az volt, hogy végre megint kettesben lehetek vele, habár tegnap is együtt voltunk, de az mégsem olyan volt, a második gondolatom pedig az volt, hogy nem írta meg milyen helyre megyünk, vagy, hogy mibe öltözzek.

Vigyorogva sétáltam le és láttam, hogy Szimi nézi a TV-t, valami olyat, ami engem nem nagyon érdekelt így más elfoglaltságot kellett keresnem.

Visszacsengett Szimi egyik mondata, miszerint kérés nélkül elvehetem a laptopját. Visszasétáltam a laptopért majd kiültem vele a fűbe. Ma is szép idő volt, bár kevésbe sütött a nap, de nem volt egy felhő sem az égen, ami itt ritka. Élvezve a nap melengető fényét, felléptem Twitter-re és gyorsan az üzenetekre mentem. Nem jött senkitől sem. Kicsit elkeseredtem, de ez az érzés el is szállt.

Napról napra egyre többen követnek, ami jó érzés, de félek. Így még nem utálnak, de ha kiderül, hogy ki is vagyok, biztos megfognak.  Visszakövettem annyi embert, amennyit csak tudtam, de a követési korlát megjelent és tovább már nem tudtam.

Úgy döntöttem, hogy Facebook-ra most nem lépek fel, így csak a Youtube-t nyitottam meg és kerestem valami jó kis számot. Miután találtam kiterültem a fűben. Éreztem, ahogy a nap melege simogatja az arcom. Kis idő múlva valami nedveset éreztem az arcomon, és az pedig Larry nyelve volt. Mosolyogva sikítottam fel. Lehet, mások utálják, ha a kutya nyaldossa őket, de én nem. Meggyöntöltem és elkezdtem vele játszani. Azt vettem észre, hogy Adam és Niki mosolyogva néznek.

Abbahagytam a játékot és odasétáltam hozzájuk.

-Játssz nyugodtan! – szólt oda hangosabban Niki. Én csak megráztam a fejem, hogy elég volt a játékból ennyi.

-Miattunk igazán ne hagy abba… - mosolygott kedvesen Adam.

-Nem miattatok. – mosolyogtam én is és már előttük álltam. – Nagy a dög és kifáraszt. – nevettem el magam és visszanéztem Larry-re, aki most a farkát kergette. Mindannyian eleresztettünk és kisebb mosolyt a játszó kutyára, bár tudtuk, hogy ő ezt nem fogja fel.

Kiültünk a kanapékra a laptoppal az ölemben, bár már kiléptem a zenéből is. Beszélgettünk egy kicsit a buliról. Nikinek még mindig nem nagyon tetszett az ötlet, rossz előérzete volt. Bementünk enni és ekkor már Szimi is csatlakozott hozzánk. A délutánt végig nevettük a nappaliban.

Lassan besötétedett. Felmentünk, elvégezte mindenki az esti teendőit, majd lefeküdtünk aludni.

Másnap a korgó hasam hangjára ébredtem. Ahogy az órára pillantottam, megláttam, hogy még hajnal van. Csak fél kilenc volt és még mindenki aludt. Vagyis Szimi és Niki biztosan.

Lekullogtam még félálomban a konyhába. Csináltam magamnak egy pirítóst és kakaót. Lassan kortyolgattam a még meleg italom, mikor megjelent Adam.

-Jó reggelt! – köszönt oda még a szemét dörzsölve.

-Neked is! – válaszoltam mosolyogva. – Jól aludtál? – érdeklődtem, és reméltem, hogy ezzel végre beszélgetünk egy jót, úgy, mint régen…

-Igen. Jól. – mosolygott és a hűtőben kotorászott valami után. – És te? – kérdezte rám nézve egy pillanatra.

-Én is. – válaszoltam. Beállt a csend, és most igenis kínos volt. Valami megváltozott. Már nem olyan, mint régen. Nem tudom, én változtam vagy ő, de lehet mindketten. – És Nikivel minden rendben? – kérdeztem a szemöldököm húzogatva.

-Igen, rendben. – nevetett elég érdekesen. Úgy látszik ilyen a szerelem, a barátokat elhidegíti egymástól, de a párjukkal egyre közelebb kerülnek egymáshoz. – És ti Harry-vel megvagytok? – érdeklődött és leült velem szemben.

-Igen. Holnapra elhívott valahova, de semmit nem tudok, csak annyit hogy hatra legyek kész. – mosolyogtam és szerintem bele is pirultam.

-Áh…szóval megint ilyen kis "meglepi" randi. – rajzolt a kezével macskakörmöt.

-Igen. Valami olyasmi. – mosolyogtam az orrom alatt és a kakaómat néztem.

Nem beszéltünk többet. Mindketten csendben maradtunk, ami zavart. Régen be sem állt a szánk, szinte éjjel nappal tudtunk volna beszélni, most meg.

Csalódottan kullogtam fel a szobába és írtam egy SMS-t Harry-nek, hogy mégis mire számíthatok.

Nem sokkal rá jött a válasz, ami ennyiből állt:

"Nicely!;)xx"

"Csinosan!xx"

Hát mondhatom sokat segített, de én minden tőlem telhetőt megteszek.

El is kezdtem kutakodni a szekrényemben és Niki is besegített a reggelije után. Vele sem beszélgettünk sokat, de mégis jó volt, hogy egy kis időt megint együtt töltöttünk. Már épp megvolt a tökéletesnek mondható ruhám, mikor megcsörrent a telefonom.

Megint egy bejövő. Harry-től.

"I was wrong. I'm sorry. Dress comfortably.:)xHazza"

"Tévedtem. Sajnálom. Öltözz kényelmesen.:)xHazza"

Elnevettem magam.

-Mi az? – kérdezte Niki.

-Ruha törölve. – tettem le a telefont a kezemből.

-Miért? – nézett rám kerek szemekkel.

-Kényelmesen kell öltöznöm. – mosolyogtam rá és kivettem a kezéből a ruhát majd visszatettem a helyére és elkezdtünk egy kényelmes ruha után keresgélni, ami már hamarabb meg is lett. Fel is próbáltam. Ott álltam Niki, Adam és Szimi előtt a ruhában.

-Hűha! – nézett rám Adam és megtörölte a homlokát. Ijedten néztem rá. – Hát, ez csodálatos. Jól nézel ki. Mázlista az a pasi. – kacsintott rám.

-Haha..én vagyok mázlista vele. – öleltem meg Adam-et.

A többieknek is ez volt a véleményük és én is jól éreztem magam ebben a ruhában.

Visszaöltöztem az itthoni cuccomba. Megköszöntem a segítséget és megint szétszéledt a csapat, Niki Adam-el, Szimi a laptopjával volt elfoglalva, én meg unatkoztam. Gondoltam felhívok valakit, hogy én is elfoglaljam magam. A választásom Szikire esett. Tárcsáztam is és közben kimentem a már jól ismert kertbe. Nem akartam leülni, inkább úgy döntöttem sétálgatok. Kísért Larry is és a szabad kezemmel simogattam menet közben.

Hiába hívtam nem vette fel. Próbáltam háromszor is, de semmi. Oké. Akkor megpróbálok valaki mást. – gondolkoztam és tárcsáztam másik nagyon jó barátomat, Martint. Róla annyit kell tudni, hogy több mint 9 éve ismerem, már általános elsőtől egy osztályba jártunk. Alsóban szerelmes voltam belé és ez kitartott teljesen 8. osztályig, mikor ő is kezdett megszeretni. Ő volt a második fiú az életemben. És bár a kapcsolatunk nem működött, mai napig legjobb barátok vagyunk. Bármit meg tudok vele beszélni és mivel fiúból van, jó tanácsokat tud adni, bármikor meg tud nevettetni a hülye vicceivel és beszólásaival.

Kicsengett és talán a 4. csengés után fel is vette.

-Szia! – szólt a telefonba vidáman, mint mindig.

-Szia! – jókedve már most átragadt rám is. – Mi újság? De rég beszéltünk! – érdeklődtem.

-Semmi. Dolgozom, tudod nyári meló. – magyarázta.

-És mit dolgozol?

-A Tesco-ban árurakodó vagyok. – nevetett, mire én is nevetni kezdtem. – És veled mi újság? Ezer éve nem hallottam felőled semmit.

-Hát, történt egy-két dolog, ami azt illeti. – mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatta.

-És mégpedig? – kérdezte kíváncsian.

-Tudod, akikről még suli időben áradoztam és mindig lehurrogtad őket. Na, hát, amiket mondtam, igaz lett. Itt vagyok London külvárosában és holnap lesz a 3. randim Harry-vel, aki már a barátom. – mondtam és még most is nehéz elhinni. A szívem így is nagyobbat vert a neve kimondásánál és még nagyobbat mikor hozzátettem, hogy a barátom.

-Húha… - lepődött meg. Tudtam, hogy nem kedveli őket, sőt, de úgy éreztem meg kell vele osztanom.

-Csak ennyi? – kérdeztem a csalódottat játszva, de pont erre számítottam.

-Hát, gratulálok vagy mi…és sok sikert. – mondta zavartan.

-Túlszárnyaltál magadon ezzel a mondattal. – cukkoltam.

-De vicces valaki. Tudod a "tökélyek" mindent megtehetnek. – a tökélyről eszembe jutott az első igazi nagy összeveszésünk, és ezzel a jelzővel illettem, pedig nem is az, csak mindig ezt mondja magáról.

-Jajj…nem lehetne ezt elfelejteni? Meddig fogod még felemlegetni? – lettem kicsit rosszkedvű.

-Ameddig csak lehet. – mondta és láttam magam előtt, ahogy nevet. Az előbbi rossz érzés máris elrepült messze tőlem.

Beszélgettünk még és ő is elmesélte, hogy az ideiglenes munkahelyén van egy lány, akivel szimpatizál, és a lány is vele. Olyan óra múlva fejezhettük be a beszélgetést és a kimaradt ebédet a hasam jelezte is, ugyanis már olyan 5-6 fele járhatott az idő.

Leraktam és Larry-vel az oldalamon bementem a konyhába. Neki is és magamnak is készítettem valami kaját. Miután befejeztem felmentem az emeletre. Esti teendők után meglepődve figyeltem, hogy Szimi már ágyban volt, Niki pedig – elképzeléseim szerint – Adam-nél, ugyanis az ágya üres volt.

Fáradtan én is bedőltem és hamar el is aludtam.

Reggel a telefonom csörgésére keltem, ami nagyon rosszul esett. Úgy aludtam volna még.

Lassan érte nyúltam és egy bejövő hívás Harry-től. Szemeim azonnal kipattantak, de a fáradság még meg volt. Gyorsan felvettem.

-Szia! – szóltam bele először én, de köszönésem után kikívánkozott egy ásítás.

-Szia! – nevetett a telefonba – Tán nem felköltöttelek? – kérdezte kötekedve és közben jót nevetett.

-De igen. – mosolyogtam.

-Bocsi, csak gondoltam szólok, hogy hamarabb megyek érted, vagyis egy óra múlva ott vagyok. – mondta. Szemem az órára kaptam, ami 13:00-át mutatott. Eddig aludtam volna?!

-Hú, hát oké. Azért köszi, hogy szóltál.

-Na, akkor le is teszem, hagylak készülődni. Szia! – köszönt el és bontotta is a vonalat.

Ahogy letette, szaladtam a konyhába és a többiekkel találtam magam szemben. Hál’ Istennek a nekem készített reggeli ott volt hagyva az asztalon.

-Köszi a kaját! Istenek vagytok! – pusziltam őket végig majd egy két-falat után szaladtam az emeletre.

Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és a hajam, beraktam a kontaktlencsém és magamra aggattam a ruhát. Felvettem a cipőt is, bepakoltam a táskámba és már csak a hajam volt. Hátra kontyba fogtam és mivel frufrum volt az kivasaltam.

 

Egy kis szempillaspirál és a kedvenc parfümöm és útra készen álltam. Fogtam a táskám és lementem a többiekhez, akik most már a TV előtt ültek. Megdicsértek és velem együtt várták Harry-t.

Csendben, megint, csak a TV szólt.

10 perc után megszólalt a csengő. Szaladtam kinyitni és Harry volt. Egy fehér rövid ujjú felsőben és egy fekete nadrágban egy sportcipővel és sapkával kiegészítve. Felsője alól a tetkója kilátszódott, ahogy az lenni szokott.

Derekamnál fogva húzott magához és egy csókot lehelt ajkaimra. Jóleső melegség járt át, minden egyes érintésénél.

-Szia! – köszönt, miután befejeztük a csókot. – Gyönyörű vagy!

-Nem is láttál még. – nevettem, miközben az orrunk még mindig összeért.

-De mindig az vagy. – mosolygott és újra megcsókolt, amibe belemosolyogtam.

-Köszönöm. – jutottam nehezen szóhoz.

Nem mondott semmit csak a kezemet fogva elindult a kocsi felé. Kinyitotta nekem az ajtót, majd Ő is csatlakozott hozzám. Elindultunk.

Elég sokat mehettünk és a kocsiban is jókat nevettünk. Megérte a hosszú út, mert mikor megálltunk előjött belőlem a kisgyerek, ahogy megláttam, hova is jöttünk újra 13 évesnek éreztem magam.

Chessington World of Adventures nevű vidámparkba.

-Uram Isten! Ez nagyszerű! – ugrottam az ölébe és jó szorosan megöleltem.

-Akkor nem kell megkérdeznem, hogy tetszik-e. – nevetett.

-Hát nem! – ugráltam.

Megvette a jegyeket és bementünk. Komolyan kisgyereknek éreztem magam. Jó volt. Felültünk minden mozgó játékra és közben jókat nevettünk és beszélgettünk. Vett nekem vattacukrot is, amivel szerencsére összekentem magam. A szám is tapadt és kihasználva az alkalmat, megcsókolt.

-Nem tapadsz eléggé. – mondta csalódottságot tettetve.

-Miért? – néztem rá értetlenül.

-Nem tapadtunk össze. – nevette el magát, én pedig egy kicsit beleütöttem a vállába.

Sokan megnéztek minket, de többségben a kicsik voltak, akik nem csináltak nagy felhajtást. Aggódtam attól, hogy valaki lefényképez minket, de a jelenléte eltüntette a negatív gondolatokat és élvezni tudtam. Igazán jó volt vele ez a nap. Ő is úgy viselkedett, mint egy kisgyerek és láttam, hogy jól érzi magát. A szeme jobban csillogott a megszokottnál és a mosolya is őszintébb volt. Ez jól esett.

A legvégén felültünk az óriáskerékre, és ahogy a filmekben lenni szokás a tetején elcsattant egy igazán szenvedélyes csók. 

Hozzábújtam, Ő pedig átkarolt és készített rólunk egy fényképet. Átküldte nekem is és én azonnal beállítottam hátteremnek.

Hamar elment a nap és azon kaptam magam, hogy az autóban ülünk hazafelé menet. Nem akartam hazamenni. Vele akartam lenne.

Amikor megérkeztünk, előre kinyitotta nekem az ajtót és felkísért a bejáratig. Magához vont és egy búcsúcsókot kaptam tőle. 

Elköszöntünk egymástól és még megvártam, ahogy elmegy. Utána bementem letusoltam, kivettem a kontaktlencsém, megmostam a fogam és lefeküdtem aludni, mint ahogy a többiek is tették.

Reggel már megint a telefonom zajára keltem, de most nem Harry üzent, hanem Louis. Vajon mit akarhat? – gondoltam magamban és kíváncsian nyitottam meg az üzenetét.

49. fejezet - Harry tweet-je...

-  

   -Mi csak…- dadogtam össze vissza.

Képtelen voltam többet kinyögni. Csak néztem Zayn-t és Szimit, és az arckifejezésük mindent elárult. Szimi halványan mosolygott és látszódott, hogy lassan kitörik belőle a nevetés. Látszódott még kicsit a döbbenet, de ezt elnyomta a „röhöghetnék”. Zayn arcán egy pimasz mosoly jelent meg.

-Nem kell magyarázkodni… - vigyorgott Zayn és a perverz mosolya egyre jobban látszódott.

-Én…nem…csak… - makogtam még mindig és elkezdtem piszkálni a kezemet. Képtelen voltam rájuk nézni. Arcom egyre jobban vörösödött.

Harry kimentett a szituációból, ugyanis leállította Zayn-t egy szúrós pillantással, mire Zayn védekezően maga elé rakta a két kezét és Szimivel együtt visszaballagtak, de még egy „Védekezzetek!”-et megeresztett felénk.

Köztünk beállt a csend, de nem volt kínos. Pár percig csak ültünk majd egyszerre röhögtük el magunkat. Már mindketten sírtunk a nevetéstől, de nem bírtuk abbahagyni.

-Fáj a hasam. – töröltem meg a szemeimet.

-Egyetértek. – próbált megnyugodni Ő is.

-Harry! Ha végeztél, gyere! – ordított Zayn a házból.

Harry rám nézett majd kézen fogva bementünk.

-Ez gyors volt haver! – nézett rá Zayn.

-Hahaha… - "nevettem" és levágódtam a kanapéra.

Beszéltünk még pár szót. És annyira életszerűnek érzem az egész helyzetet, hogy az hihetetlen. Nem tudtam, hogy mikor fogom "elfelejteni" azt, hogy kik is ők valójában, sőt abban sem voltam biztos, hogy el fogom, de sikerült, legalábbis Harry esetében biztos. A többieknél még nem teljesen, de kezdek feloldódni a környezetükben és nem szorongok annyira.

-Na, mi megyünk. – állt fel Zayn és Harry-re nézve lassan megindult az ajtó felé.

-Máris? – emelkedtem fentebb a kanapén.

-Hát van egy kis dolgom – itt Szimire nézett majd folytatta – és mivel együtt jöttünk, együtt is kéne mennünk.

-Hmm… - gondolkoztam el hangosan. Biztos vagyok benne, hogy kitaláltak valamit Szimivel.

Elsétáltunk az ajtóig, ami pár méterre volt csak, de reménykedtem, hogy sosem érünk el addig. Zayn megölelte Szimit, majd engem is.

-Azt hiszem, én előre megyek. Siess Styles! – tartotta felé a mutatóujját. Harry csak megadóan bólintott.

Először Szimitől búcsúzott el egy ölelés kíséretében.

-Én is megyek szerintem. – mondta Szimi és zavartan mutogatott a kezével a háta mögé, ezzel arra utalva, hogy arra fog menni. Ma mindenki ennyire jófej?! – tettem fel magamnak az éppen foglalkoztató kérdést.

Harry-vel egyszerre bólintottunk és már Szimi le is lépett. Ketten maradtunk.

-Nem akarom, hogy menj! – görbítettem le a számat és kezem felvezettem a nyaka köré.

-Hamarosan találkozunk. – kulcsolta össze kezeinket és homlokát az enyémnek döntötte.

-Oké. – suttogtam. Kevés volt köztünk a táv és ezt Ő is nagyon jól látta és semmissé tette.

Érzéki volt. Nem is értem, mivel érdemeltem én ki Őt?! Minden téren a legtökéletesebb. Jobb nem is lehetne!

De mint minden gyönyörű pillanatnak, ennek is vége lett és lassan megindulva beszállt a kocsiba, majd villámsebességgel tűntek el az utcából.

Lassan megfordultam, bezártam magam mögött az ajtót és elindultam megkeresni a többieket. Egyenesen a szobánkba indultam és jól sejtettem, hogy ott vannak. Ott kuksoltak egy kupacban és valamin nagyon dolgoztak. Közelebb mentem és megláttam, hogy a bulit szervezik.

-Na, hol jártok? – ültem törökülésbe Adam egyik oldalára.

-Díszlet, emberek, zene, időpont kipipálva. – válaszolt Adam.

-Jó, akkor a kaja, pia és mi kell még? – kérdezte Szimi.

-Hát ezen kívül szerintem semmi több. – zárta be Adam a füzetét, amibe a dolgokat feljegyzetelte. – De ha valakinek menet közben eszébe jut valami, akkor szóljon! – tette még hozzá. Egyetértően bólintottunk.

-Megcsinálhatom majd én a díszletet? – néztem Adam-re kiskutyaszemekkel.

-Ha nagyon akarod. – nevetett rám és összeborzolta a hajam.

-Na! – nyújtottam el az "a" betűt és a vállába ütöttem.

Jókat nevettünk és szétosztottuk a feladatokat. Én díszítek és szerzem be a díszítőelemeket. Szimi értesít mindenkit, akit kell és Niki Adam-el fog bevásárolni.

Lassan nyugovóra tértünk, ugyanis menet közben besötétedett és már fáradtak is voltunk.

Reggel majdnem egyszerre kelt fel mindenki. Lementünk a konyhába reggelizni, ami nekem egy nutellás kenyérből és tejből állt.

Egész nap pihentünk. Mindenki hazatelefonált, de nekem "valamiért" nem nagyon volt kedvem.  Nagy nehezen rászánva magam mégis megtettem.

-Szia! – szóltam bele a 3 csörgés után felvett telefonba.

-Jajj! Te vagy az? Na, milyen kint az élet? – csodálkozott el azon, hogy felhívtam.

-Remek. Minden a legnagyobb rendben. – mondtam és egy mosoly jelent meg az arcomon.

-És a kis popsztárral mi újság? – kérdezte kicsit talán abban reménykedve, hogy már semmi.

-Minden rendben. Együtt vagyunk még, ha erre lennél kíváncsi. – válaszoltam elég szűkszavúan, de az ilyen dolgokat sosem szerettem otthon megbeszélni.

-Akkor oké. – hallottam, hogy mosolyog. Talán kezd megbarátkozni a helyzettel?

-És te hogy vagy? Otthon minden rendben? – kérdeztem terelve a témát.

-Igen, csak Luca hiányol téged.

-Jajj!– jelentek meg előttem emlékek. Luca a kutyám. Egy hatalmas német-juhász  És imádom!

-De én most leteszem, éppen főzök és oda fog égni. Örülök, hogy hívtál. Jó mulatást! – bontotta a vonalat.

-Oké. Megértem. Majd még hívlak. Szia! – beszéltem csalódottam az bontott vonalhoz.

Gyorsan elment a nap és azon kaptam magam, hogy már alváshoz készülődünk.

-Szimi! – néztem rá ártatlanul.

-Mit szeretnél? – tért egyből a lényegre.

-Elkérhetem a laptopodat egy másodpercre? – kérleltem.

-Persze! Ott van az asztalon. – mutatott a mellettem lévő kis éjjeli szekrényre.

-Imádlak. – pattantam fel megölelni, majd a laptop felé vettem az irányt.

Felvettem, kényelembe helyeztem magam az ágyon és első dolgom volt fellépni Facebook-ra.

Beszélgettem a rég nem látott barátaimmal, köztük Szikivel is. Elmeséltem neki a történteket és megbeszéltük, hogy egy nap majd meglátogat kint. Közben felléptem Twitter-re is. Még mindig ugyanúgy nézegetem az adatlapjukat, hiszen semmi sem változott. Ugyanúgy a rajongójuk vagyok, mint eddig, sőt!

Most jut eszembe, azóta nem voltam fent, mióta összejöttem Harry-vel. Kicsit féltem, de kétlem, hogy bármit is kiderítettek volna. ÉS így is van. Semmit nem gyanítanak.

Kezdtem Niall lapjával. Alig volt fent az utóbbi napokban. Gondolom, kiélvezi a szabadsága minden egyes pillanatát.

Folytattam a Liam profiljával. Nála sem volt semmi fontosabb dolog. Megint "követős" napot tart és így rengeteg rajongónak okoz örömöt.

A következő Louis volt, akinek a tweet-jei között a legtöbb Eleanor-al való beszélgetés.

És áttértem Zayn-hez. Nála volt egy érdekesebb kiírás és gondolom ez az, amit megbeszéltek Szimivel.

"I haven’t got any girlfriend." 

Rövid, de minden fontos dolgot tartalmaz. Most vettem észre, hogy 21 perce írta ki. Talán még fent van. Írtam neki egy rövid üzenetet, amiben azt taglalom, hogy ez egy jó lépés volt.

És jött a kedven oldalam, a Harry-é. Rákattintottam és vártam hogy betöltsön...Aztán lefagytam, amint megláttam, mit írt ki…

Hello!:)

Sziasztok!

Amint láthatjátok, egy kis változtatást csináltam. Nem tudom, jó döntés volt-e, ezért létrehoztam egy "közvélemény-kutatást". Jobb oldalt a részek fölött található! Nagyon örülnék, ha őszintén szavaznátok! Nagyon kíváncsi vagyok a TI véleményetekre, hiszen az a lényeg, hogy nektek tetsszen!:D Remélem minél többen szavaztok! [ Az új rész csak akkor, ha a 2 komment meglesz!;) ] Juccy♥

48. fejezet - Upsz!

Sziasztok! Megjöttem az újabb résszel. Remélem még nem felejtettétek el az ajánlatomat, miszerint, ha a 20 olvasó összejön a komment és a szavazathatárokat megszüntetem. Én nagyon remélem, hogy összejön! De nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! Juccy♥

Besiettünk a nappaliba és az a látvány fogadott, hogy Zayn éppen guggol és valami porcelánt próbál összeszedni.

-Hagyd csak! Majd összeseprem. – guggolt le Zayn mellé Szimi és megfogta a kezét, hogy ne szedegesse tovább. Zayn bólintott egyet és mindketten felálltak. Szimi elindult – gondolom a seprűért.

-Mi történt itt? – mentem közelebb Zayn-hez.

-Hát… - vakarta meg a tarkóját.

-Ne is próbáld elsumákolni a dolgot! – néztem rá.

-Jó-jó. Szimi véletlenül lelökte a vázát. – nézte a földön hevert darabokat. És egyik kezével elkezdte piszkálni a felsője ujját.

-Nekem ne próbálj meg hazudni! – nevettem.

-Nem hazudok. – merevem bámulta még mindig a váza szilánkjait.

-Nem véletlen volt. – jött vissza Szimi és elkezdte összesepregetni.

-Akkor? Mégis mit műveltetek? – kérdeztem kicsit kikelve magamból. Harry mögém jött és hátulról végigsimított kajaimon, majd a kezét a hasamnál összefonta. Éreztem, ahogy szuszog és ez megnyugtató volt.

-Csak összetörtem egy vázát. Ennyi. – magyarázta Szimi még mindig sepregetve.

-De ok nélkül nem törnek az emberek csak úgy.

-De nekem megvan az okom. – kiabált rám, amitől összerezzentem.

Nem mondtam semmit. Ő sem mondott többet, csak a lapátra seperte a szilánkokat és elviharzott. Még mindig csak néztem magam elé. Kicsit meglepett. Szimi mindig az a nyugodt természetű személy volt, most, meg mint egy bomba robbant.

Zayn leült a kanapéra, a tenyerébe hajtotta fejét és hangosan kifújta a levegőt.

-Mi volt? – kérdezte Harry és mindketten leültünk mellé.

-Ugye, nekem reggel a menedzsment már mutatta az újságot, szóval tudtam, mi az a baj, amiért ide kellett jönnöm. És Szimi teljesen ki van akadva. Hiába magyaráztam neki, hogy ha azt nyilatkozom, hogy csak barátok vagyunk, akkor el fogják hinni. Nem biztos, hogy azonnal, de egy idő után igen. És hiába mondok bármit is a nyilvánosságnak, úgyis azt írnak, amit akarnak. Ezt már ismerem. Jobban kellett volna figyelnem és akkor nem lenne mindez. – magyarázta és kezével erősen artikulált. Hangjában hallatszódott a megbánás, pedig ez nem az ő hibája volt.

-De nem te tehetsz róla. Gondolom, mindent megtettél, hogy titokban tartsd. – biztattam.

Csak bólintott. Néma csend lett. Nikiék hangját hallottam fentről, amint épp valamin nagyon nevetnek. Nagyon fáradt lehet Adam. – gondoltam magamban.

Kezdett kínossá válni ez a csend és már Szimit is hiányoltam, ugyanis elég régen elmehetett.

-Én megkeresem Szimit. – mondtam és felálltam. Ránéztem Harry-re, aki egy aprót bólintott.

Elindultam és a konyhába mentem, mivel ott van a szemetes. És bejött. Szimi ott ült a földön a szemetes mellett és sírt. Gyorsan mellészaladtam és leültem vele szembe. Magamhoz húztam és a hátát simogatva öleltem. Próbálta abbahagyni a sírást.

-Ne! Sírd ki magad nyugodtan. – mondtam és még szorosabban tartottam.

Éreztem a felsőmön, hogy a könnyei átáztatták, de most ez érdekelt a legkevésbé. Pár perc elteltével kezdett megnyugodni és elengedett. A zsebembe nyúltam és előhalásztam egy zsebkendőt. Odaadtam neki.

-Köszönöm. – mondta két orrfújás között.

-Semmi. De akkor most szépen elmondod, hogy miért borultál ki ennyire. – utasítottam kedvesen, mégis határozottan.

-Ti nem tudjátok, mi játszódik le bennem. Rettegek. Nem akarok egy világ által utált személy lenni, pedig már az vagyok. Ismerem a rajongókat, mivel én is az vagyok és én is tudok iszonyatosan féltékeny lenni. Viszont én képtelen lennék ártani bárkinek is, de ezek között vannak totál megszállottak is. Nem akarok célpont lenni, érted? – magyarázta néha elcsukló hangon.

-Figyelj, nekem ne is mondd! Ráadásul, ha én kiderülök, engem sokkal jobban fognak utálni, mivel én egy barátnő vagyok és nem barát. De viszont ez velük jár. Semmiért sem cserélném el a mostani életemet, hiszen tökéletes. Néha vannak benne rossz napok és vannak rossz emberek is, de ennél tökéletesebb nem is lehetne. – válaszoltam és tudom, ezzel nem nagyon nyugtattam meg, de nem is lehet. Ha egyszer nem akar köztéma lenni, akkor ezzel elkésett. – Gyere! Ne kuksolj itt! – álltam fel és nyújtottam kezemet.

Elfogadta gyorsan elment arcot mosni és együtt visszamentünk a fiúkhoz.

Csak beszélgettek és amint mi beléptünk elhallgattak, ebből gondolom, hogy Szimi volt a téma.

Leültünk melléjük, de mi Harry-vel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a kertbe és hagyjuk őket beszélni, reménykedve abban, hogy most nem fog semmilyen berendezésben kárt tenni.

Kint leültünk a kerti kanapéra. Egyik lábam átdobtam az övéin és csak ültünk.

-Elmondjak valamit? – kérdezte hosszú csend után. Nem nézett rám. A lábamon hevert a keze és azt nézte.

-Igen. – lettem nagyon kíváncsi.

-Nagyon közel járok, ahhoz, hogy szeresselek. – nézett végre a szemembe. Gyönyörű szemei csillogtak. A gyomrom megmozdult, a szívem meglódult. Erre nem tudtam mit mondani. Nem tudtam egy árva szót sem kinyögni. Kezemmel megkerestem az övét és megfogtam. Mélyen a szemébe néztem és közelebb hajoltam.

Olvasott a jelekből, mert egyből le is támadta ajkaimat. Csókja édes volt, mint mindig, de valamiben megint más. Talán több érzelem volt benne vagy az is lehet, hogy csupán kicsivel több vággyal csókolt.

Kezét elengedtem és a nyaka köré fontam. Ő a kezeivel a derekamat simogatta és óvatosan, lassan mindig csak egy kicsit, de hátrébb döntött  A végén én feküdtem a kanapén, Ő pedig rajtam. Szinte nem is éreztem, hogy ott van, pedig egy hajszál se fért volna közénk.

Egyre követelőzőbb lett a csók, és bár nekem ez még korai, élveztem.  Jó volt tudni, hogy Ő van velem.

Kezével elkezdte a felsőmet lassan felhúzni. Kezemmel gyorsan megfogtam kezét és visszatoltam.

-Valami baj van? – nézett rám hirtelen és szemében enyhe ijedséget véltem felfedezni.

-Nem semmi. Csak ez nekem még nem megy. Ne haragudj! – néztem végig a szemébe, de az utolsó mondatnál lehajtottam a fejem és hangom halkabb lett.

-Nem történt semmi. – mosolygott kicsit, de a csalódottság ott volt benne.

-Jaj, dehogyisnem! Látom. De nekem ez még korai. Sajnálom. – még mindig rajtam feküdt. Olyan közel hozzám. Éreztem a szívverését.

-Megértem. És tényleg nincs semmi. – mosolygott egy kicsivel őszintébben, mint az előbb.

Nem mondtam semmit csak adtam neki egy puszit. Szám után kapott és ismét megcsókolt. Visszafogottabb volt, mint az előbb.

-Upsz! – hallottam egy ismerős hangot. Mindketten hirtelen odanéztünk és én teljesen vörös lettem.

Gyorsan felültünk, megigazítottam a még kicsit felhúzott felsőmet.

-Mi csak… - de nem tudtam többet mondani.

47. fejezet - A mosolya...

Sziasztok! Alapjáraton nem hoztam volna az új rész, de mivel az én hibám az egy hét kiesés és megígértem itt van. Az új rész viszont csak akkor jön, ha erre és az előző részre is (46. fejezet) összejön a 2-2 komment és az 5-5 szavazat! Jó olvasást! Juccy♥

Az én kis fürtöském szállt ki a kocsiból hatalmas mosollyal az arcán. Zayn elengedett, én mondtam neki, hogy nyugodtan bemehet és ő úgy is tett.

Az autó felé néztem és Harry ott állt nekidőlve az oldalának.

Vártam, hogy elinduljon felém, de nem tette. Csak állt és vigyorgott. Én sem akartam elindulni így farkasszemet néztünk. Viszont beugrott az elméletem, miszerint mindent meg fogok tenni a tökéletes kapcsolat érdekében, ezért csak én lettem az, aki beadta a derekát és sietős léptekkel indultam meg hozzá.

Amint észrevette, hogy ő nyerte a játékot, egy öntelt vigyor ült ki az arcára, de nem bántam.

Odaértem, Ő ellökte magát a kocsitól és karjait körém fonta, pontosabban a derekam köré. Közelebb húzott vele és megcsókolt. Nem tudom miért, de ez olyan másmilyen csók volt, mint az eddigiek. Olyan különleges.

-Szia! Hogy-hogy itt? – kérdeztem, mikor elváltunk.

-Gondoltam eljövök Zayn-el. – mondta és tekintetét az égre emelte.

-Értem. Nem megyünk be? – kérdeztem és már indultam is el a kezénél fogva magam után húzva.

Nem jött velem, hanem egy erősebb mozdulattal visszarántott és újra megcsókolt. Hosszú és érzelmekkel teli volt.

Úgy érzem, egy új ponthoz ért a kapcsolatunk, bár igaz, még nem túl hosszú és ki tudja mi lesz a jövőben.

-Szeretlek. – mondtam ki halkan, és nem is értettem, miért most jött ki. Megijedtem. Féltem, hogy ezzel majd elijesztem. Szinte a szám elé kaptam a kezem, de szerencsére még időben megállítottam. Így csak rémült tekintetekkel vártam a reakciót a karjai között.

Lenézett rám és egy halovány kis mosoly jelent meg a szája sarkában, ami egyre nagyobb és nagyobb lett, mígnem egy hatalmas mosollyá alakult. Olyan szívdöglesztő mosoly volt, olyan más, mint a többi, mind a mosoly és mind a mosoly tulajdonosa. Nem mondott semmit csak nézett. Nézett és nézett. Majd közelebb hajolt és a homlokomra adott egy puszit. Nem vártam többet, de mégis csalódott voltam. Tudtam, hogy még nem fogja kimondani, tudtam, hogy még nem érzi azt, amit én és felkészítettem magam rá, de mégis rosszul esett. Egy enyhe mosoly jelent mag arcomon és kéz a kézben elindultunk befelé.

Bent Szimi és Zayn javában beszélgetett, mi pedig nem akartunk zavarni, így bementünk a konyhába. Leültünk egy-egy székre, beszélgettünk.

-Komolyan gondoltad, amit kint mondtál? – kérdezte mosolyogva.

-Melyiket is? – próbáltam terelni a szót, de nem nagyon sikerült, ugyanis tudta, hogy tudom, hogy mire gondol és látszott is rajtam, mivel tiszta piros lettem.

-Azt, hogy szeretsz. – mondta ki.

-Igen. Komolyan. – mondtam lesütve a szemem.

-Mióta? – kérdezte államnál fogva felemelve a fejem.

-Hát…a koncert óta. – vallottam be félve a reakciótól.

-Hogy mióta? – maradt tátva a szája.

-Jól hallottad. Amikor én kijöttem a Zayn-es incidens után és te utánam jöttél, na, onnantól kezdve. – mondtam és a végére becsúszott egy "kínomban röhögök" fajta nevetés.

-Eddig miért nem mondtad? – faggatott tovább.

-Hát…nem tudom. Fogalmam sincs, de talán azért, mert féltem. És még most is félek. – válaszoltam remegő hangon.

-Mitől?

-Attól, hogy elijesztelek vele. – mondtam még mindig a földet nézve.

-Jajj de butus vagy. – húzott magához és a vállamat kezdte simogatni. –  Itt leszek melletted. - Megnyugtató érzés volt tudni, hogy így gondolja.

-Köszönöm. – mondtam elhalkuló hangon.

Nem mondott semmit, csak a hajamba puszilt és még szorosabban ölelt. Így beszélgettünk tovább az élet nagy kérdéseiről. Szeretek vele lenni. Szeretem tudni, hogy az enyém és mellettem áll. Szeretem érezni illatát és szeretem, mikor a haja megcsiklandoz. Szeretem azokat a perceket, amikor nem szükségesek a szavak. Szeretem, mikor csak úgy vagyunk és még is jól érzem magam vele. Egyszerűen szeretem.

Az idillikus pillanatot egy kintről jövő furcsa zaj zavarta meg. Azonnal felpattantunk és kisiettünk a nappaliba.