68. fejezet - Azt hittem Larry igaz

Sziasztok! A megjegyzések elég nehezen gyűltek össze, de nem érdekel. Ma nem. Ma lettek 3 évesek és ezúton is szeretném megköszönni ezt a csodálatos 3 évet nekik! Directionernek lenni öröm! Szóval boldog 3. születésnapot!
Azért remélem nem unjátok a blogom és csak a lustaság miatt nem kommenteltek, viszont nekem sokat jelent. Még a kódos vackot is kivettem, csak írni kell és elküldeni. Semmi többet!
Jó olvasást!

Juccy♥

Harry meglepődve nézett.

-Miért? – kérdezte és kezeit még mindig a derekamon pihentette.

-Ma jönnek haza az otthont adóim. – mosolyogtam.

-És? Muszáj otthon lenned? – csókolt meg újra.

-Igen. – toltam el. – Welcome parti lesz. – tettem kezem mellkasára.

-Értem.

-Gyorsan elkészülök, utána akkor elviszel? – húztam széjjelebb ingét mutatóujjammal.

-Igen. – adott puszit a homlokomra és elengedett.

Gyorsan szedtem a lábaimat és a tegnapi ruhámat magamra kaptam. Szemüvegem maradt hajamat kifésültem és a szememet vastagon kihúztam feketével.  Harry felsőjét összehajtottam és letettem az ágyára, majd lesétáltam.

-Mehetünk? – nézett fel rám, amíg a lépcsőn voltam.

-Igen. – bólintottam és mosolyogtam.

Fogta a kulcsot én pedig követtem.
Már egy ideje mehettünk.

-Szeretnél róla beszélni? – kérdeztem meg Louisra utalva.

-Miről? – játszotta az értetlent, de láttam rajta, hogy tudja, miről beszélek.

-Ugyan már Harry. Az ok, amiért eljöttem hozzád.

-Nem tudom. Nem tudom, tudok-e erről beszélni. – mondta szaggatottan.

-Próbáld meg! – simítottam meg karját, mire egy pillanatra felém nézett.

Leállt egy parkolóban.

-De nem kéne sietnünk? – kérdezte.

-Ráér. – fordultam felé teljesen.

-Rendben. – maradt csendben.

-Akkor?

-Ugye mi Louissal nagyon jóban vagyunk és néhány rajongó ezt félreérti. Eleanornak is nagyon rosszul esik, hogy azt hiszik kamu az egész kapcsolat. Ráadásul nem is jön jól a bandának egy olyan hír, amiben melegekről van szó. – hangja komoly volt.

-Értem. Elmondhatok neked valamit ezzel kapcsolatban? – kérdeztem, mielőtt járna a szám.

-Persze. – nézett a szemembe.

-Először a neten láttalak titeket az első számotokkal. Gondoltam meghallgatom, de a feléig sem jutottam. Azt gondoltam, mi értelme csak 5 buzi szaladgál a tengerparton. Aztán egyre több oldalon láttam kitéve a számot, de nem foglalkoztam vele. Megjelent a One Thing. Ezt már végighallgattam és egyből téged szúrtalak ki. Utána meghallgattam a WMYB is és innentől számítok én directionernek. Kezdetekben a neveket sem tudtam, téged Harry Potterről jegyeztelek meg. De nem ez a lényeg. Egyre több olyan képet találtam, ahol te és Louis félreérthető helyzetben vagytok. Iszonyatosan féltékeny voltam, ami hülyén hangzik, de így volt. Fél évig utáltam őt miattad. Azért, mert egy fiú vesz el a „pasim”. Aztán kezdtem rájönni, hogy ez mekkora egy baromság. Ha melegek lennétek, nem lenne Louisnak barátnője, te pedig nem flörtölnél annyi nővel. Így beláttam, hogy elvesztegettem fél évet a "gyűlölködésre". Erre ők is rá fognak jönni és abbahagyják. Csak idő kell hozzá. – vettem levegőt, mert szinte anélkül mondtam el.

-Húha… - nézett maga elé. – Köszönöm, hogy elmondtad. – ölelt meg. Illata, mint mindig eszméletlen volt. Közelsége, mint mindig megremegtette a lábam. Arcom piros színt öltött magára.

-Én köszönöm. – válaszoltam és még mindig öleltünk egymást.

-Mit köszönsz?

-Téged. – válaszoltam nevetve. Válaszomra egy csók volt a válasz, ami többet mondott minden szónál. – Kérhetnék még valamit? – tettem fel óvatosan kérdésem.

-Bármit. – kezdte beindítani a kocsit.

-Szóval, Marcynak és Johnnak van egy kislányuk és ő is egy hatalmas directioner. 7 éves, de mikor elmeséltelek neki a fülembe súgta, hogy vigyázzak a férjére. – mosolyogtam el, ahogy előjöttek az emlékek. - Nem tudnád összehozni a fiúkat és eljönni hozzánk? – kérdeztem a választól tartva.

-Ha benne vannak, ha nincsenek, megoldom. – mosolygott.

-Sokat jelentene neki és nekünk is. – néztem rá hálásan.

-Mi lenne, ha te vázolnád nekik fel a dolgot? – és már kanyarodott is másik irányba.

-Oké. – vettem mély levegőt.

-Mi az? Ha nem szeretnéd, nem kell.

-Nem azzal van a baj, csak ilyenkor mindig előjön a fanatikus oldalam és izgulok. – mosolyogtam kínomban.

-Sosem kell.

-Amikor köztük vagyok, elmúlik, de előtte…

-Ismerős. Mielőtt színpadra lépek majd meghalok, de utána borzasztóan élvezem.

-Ugyan így. – nevettünk egyszerre.

Felhívtam Nikit, hogy addig is pakoljanak el, és ha minden jól megy mind az 5 srác ott lesz.

Mint utólag kiderült Louishoz mentünk. Mindenki ott volt, de nem rég érkeztek. Louis és Harry szorosan megölelgették egymást, addig a többiek engem. Jó volt őket újra látni.

-Szóval, Jucinak lenne egy kérése felétek is. – csapta össze tenyerét Harry.

-Hallgatunk. – néztek rám mindannyian, én pedig nagyon nagyon zavarban voltam.

-Ma jönnek haza, akiknél lakom. Van egy kislányuk, Caroline és imád titeket. – nyeltem egy hatalmasat, amit mindenki hallott. Louis elmosolyodott, de a többiek sem tettek másképp. Harry végig mellettem állt és megsimogatta a hátam, segített, nyugodtabb lettem egy fokkal. – És nagyon örülne nektek, ha arra jönne haza, hogy Ti is ott vagytok. – fejeztem be és a végét egy őszinte mosollyal nyugtáztam. Összenéztek és egyetértően bólogattak.

-Miért is ne? – válaszolta Zayn.

-Mikorra kéne menni? – kérdezte Liam.

-Beférünk Harry kocsijába? – tért másik témára Niall.

-Nyugodtan jöhettek délután, de ha ráértek, akkor eljöhettek velünk is, mert befértek. – adtam mindenre választ.

-Menjünk most. Addig sem vagyunk itt. – mondta Louis és magához vette a fontosabb dolgokat, amely cselekvést a többiek is követtek és már úton is voltunk.

Louis ült Harry mellé előre én pedig befészkelődtem Liam és Niall közé. Végig beszélgettem Liammel és nagyon megkedveltem. Niall inkább Zaynnel beszélt, de mi elvoltunk. Szinte bármiről lehet vele dumálni és ez tetszett. Mindig Ő hozott fel valami témát, de utána már én is beszéltem, néha többet a kelleténél.

Rövidnek tűnt az út, mivel nagyon jól éreztem magam. Bementünk a házba és azt vetem észre, hogy senki sincs itthon.

Elnéztem a konyhába és találtam egy cetlit a hűtőn, melyen az állt, hogy elmentek bevásárolni, mert kifogytunk a kajából.

-Nem tudom, amíg én dekorálok, Ti mit szeretnétek csinálni? – mentem vissza a nappaliba.

-Gondolom, segítünk. – vágott értetlen fejet Niall.

-Nem azért hívtalak titeket, hogy "dolgozzatok". – csináltam a kezemmel idézőjeleket.

-Szívesen segítünk. – szólt közbe Liam.

-Biztos? – kérdeztem.

-Igen. – jött az egyhangú válasz.

-Akkor… Zayn Te rajzolnál nekem? – néztem felé.

-Örömmel. Mit kell? – ült előrébb.

-Vicces betűket. Egy Your Welcome! feliratot. – raktam elé papírt és sok színes ceruzát. Egyből neki is látott.

Mindenkinek adtam egy apró feladatot, amivel hamar végeznek, de rengeteget segítenek. Harry nekem segített, mégpedig az égőket felrakni. Ő magas és így egyszerűbb volt. Bő fél óra alatt kész lett.

Kérdeztem, ki szeretne esetleg tussolni, de senki sem élt a lehetőséggel. Én viszont úgy éreztem, nem ártana. Gyorsan letussoltam és elkezdtem keresni magamnak egy ruhát.

Mivel a szobámban voltam, nem éreztem szükségét felöltözni, szóval egy törülköző volt rajtam. És megismétlődött az, ami Harrynél. Bejött a szobámba kopogás nélkül.

-Oh… nem akartam zavarni. – zárta be maga után az ajtót.

-Akkor miért vagy még bent? – nem fordultam meg, hallottam, hogy bent van és jobbnak láttam, ha háttal maradok neki. Kerestem tovább egy ruhát. Harry mellém jött és kivett egy koktél ruhát.

-Ezt vedd fel. – tette le az ágyra.

-De ez szűk. – néztem a ruhát.

-És?

-És nem is az enyém.

-És?

-Nem állna jól.

-Van neked szemed? Gyönyörű vagy, tökéletes alakkal. Bármi jól áll.

-Legyen. De csak a te kedvedért. – fogtam a ruhát és a fehér neműmmel egyszerre bevonultam a fürdőbe. A hajamat és a sminkemet is megcsináltam, ami egy szűk fél órát vett igénybe. Lassan kész lettem és a kontaktlencsém is bent volt, így kimentem. Harry az ágyon ült és a telefonjával volt elfoglalva.

-Mennyire igazam volt. – lépett elém.

-Miben is? – kérdeztem mosolyogva.

-Csodálatos vagy. – karolta át derekamat és romantikusan megcsókolt.

-Köszönöm! – csókoltam én meg.

Lementünk a többiekhez és ekkor vettünk észre, hogy Nikiék is megjöttek. Ők is elmentek készülni, de ők nem öltöztek ki ennyire. Sima farmer egy szép felsővel. Túlöltözöttnek éreztem magam, aminek hangot is adtam.

-Nem vagyok túl kiöltözve? – néztem Harryre.

-Nem. – válaszolta Niki.

-Szép és csinos vagy. – mondta Szimi. Harry arcára egy önelégült mosoly ült ki.

-Én leszek a sytlistod. – kacsintott rám.

-Jó jó, de nektek el kéne bújni, ha nem bánjátok.

-Hová? – kérdezte Louis teljesen bezsongva.

-Menjetek a konyhába és mikor azt kérdezem, hogy "Milyen volt az út?" gyertek elő szép lassan.

Adamnek tetszett az ötlet és ő is elbújt a srácokkal. Mi csak vártunk és vártunk aztán autó hangját hallottuk és nyílt az ajtó.

Juccy:

Niki:

Szimi:

67. fejezet - Legszebb pillanatok…

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, ami egy kicsit rövidre sikeredett és nem is túl izgalmas, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket! Hoztam a részt, bár a szavazatok száma nem lett meg! Máskor, ha lehet, szavazzatok is és a kommentelést se felejtsétek el! Köszönöm!
Juccy♥

Reggel a karjaiban ébredtem és mikor felfogtam, egy olyan mosoly ült ki az arcomra, amit más nem idézhet elő. Ez csak akkor látható rajtam, amikor vele vagyok.

Láttam, hogy kezdi kinyitni a szemeit, ezért én bezártam a sajátomat és úgy tettem, mintha aludnék. Egy kis idő után éreztem valami meleged ajkaimon. Egyből visszacsókoltam.

-Jó reggelt! – mondta, mikor elváltunk.

-Neked is!

-Bár nem érdemled meg ezt az ébresztést. – nézett mélyen a szemembe.

-Miért? – tetettem a hülyét.

-Tudom, hogy ébren voltál. – kacsintott rám és lerántotta a takarót.

-Honnan? – kaptam hirtelen a szám elé a kezem. Ügyes vagy! Most árultad el magad. – veregettem magam képzeletben vállon. Ő csak elmosolyodott majd a válasza mindent elárult.

-Pislogtál.

-Nem is! – ellenkeztem.

-De. És nincs vita. Marad itt, mindjárt jövök! – mutatott ujjával rám megerősítésképpen.

Egy szál bokszerben kiment a szobából, miközben és az alsó ajkamba haraptam. Ezt a látványt sosem lehet megszokni. Igaz a szemüvegem nem volt rajtam, de nem volt olyan messze, hogy ne láttam volna.

Miután kiment, gyorsan felkaptam magamra az említett tárgyat is, aztán vártam. Kíváncsi voltam, hova mehetett és miért van már ilyen sokáig kint, de engedelmeskedtem neki, a szobából nem mentem ki.

Kikeltem az ágyból és körbejártam a szobáját nézegetve. Rengeteg kép róla, és a többiekről, a családjáról.  Anneről volt egy csodálatos kép egy csodálatos keretben az egyik komódon, közvetlen mellette volt hasonló méretű és külsejű keretben Gemma, mellette pedig Des, az apukája. Kicsit arrébb volt egy kép Robinról is, aki a nevelőapja lett. És jött az a kép, amin minden egyes Directioner szeme könnyes lenne, együtt a család és a One Direction is. Mindenki arcán őszinte a mosoly. Az ilyen képek a legjobbak.

Épp e kezembe akartam venni, hogy jobban megfigyelhessem, de nyílt az ajtó.

Harry a lábával lökte be, mert a kezében egy tálca volt. Egyből tudtam, mi a terve, de kivártam még Ő mondja el.

-Te meg mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva, miközben a lábával lökött egyet az ajtón, mire az becsukódott.

-Csak szétnéztem. Aranyosak vagytok. – néztem a képre.

-Nem feküdnél vissza?

-Ha neked úgy jobb. – megvárta, míg visszamászok.

-Szóval… tudom, hogy megbántottalak, de nem akartam. Sokat jelentesz nekem, talán többet, mint eddig bárki más. – állt az ágy előtt én pedig már lassan könnyes szemmel figyeltem minden egyes apró mozdulatát, és mint egy mesét, olyan ámulattal hallgattam, mit is mond. –  Különbözöl a többiektől, van benned valami, ami másokban nincs és ez megmagyarázhatatlan. Mind idáig ezt kerestem és hála neked megtaláltam. Nem tudom elégszer megköszönni, hogy vagy nekem és lehet, sőt biztos eléggé csöpögősre sikerült, de én, szeretlek Judit Kiss. – tette fel a pontot az „i”-re. Szemem már ki volt készülve, a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett és a végére se köpni se nyelni nem tudtam. Csak óriásikat pislogtam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet, amik most a boldogságtól szabadultak volna el.

-Ez volt a legszebb dolog, amit valaha is hallottam. – nyögtem ki két szipogás között, mire Harry felsóhajtott. – Én is szeretlek Harry Styles! – pattantam ki az ágyból és elé léptem. Ő lassan lerakta a tálcát az ágyra én pedig a nyakába ugrottam. Nem szoktam ilyet csinálni, mert félek, hogy nem bír el, de ez a pillanat hevével jött. Nem érdekelt semmit. Lábamat a dereka köré fontam, kezemmel pedig nyakát karoltam át. Ő az egyik kezével a hátamat fogta a másikkal pedig kicsit lejjebb. Csókunk édes, de mégis vad volt.

A csók után néma csendben elfogyasztottuk a tálcás reggelit. Nem beszéltünk csak ettünk és néha mosolyogva figyeltük a másikat. Ez a pár perc volt a kapcsolatunk legszebb ideje számomra. Minden benne volt, amire valaha is vágytam: az a személy, akit szeretek olyan dologgal lep meg, amit csak remélni merek tőle és ezen felül előtte elmondta, hogy mennyire szeret. A tökéletes nap! Ezt már semmi sem ronthatja el.

Miután megettünk mindent, ami mellesleg isteni volt, fogtam a tálcát és levittem. Harry egy darabig csak nézett aztán követett.

-Mit csinálsz? – állt meg a konyhaajtóban, figyelve mit csinálok.

-Miért minek látszik? – fordultam meg mosolyogva és megnyitottam a csapot.

-Te most csak viccelsz?

-Nem. – nevettem reakcióján.

-Komolyan mosogatni akarsz? – jött közelebb.

-Igen, de ha van valami más terved… - húztam kicsit.

-Tervem az lenne… - karolta át a derekamat. – Most látom, milyen jól áll a felsőm. – mosolyodott el kajánul.

-Mivel a tiéd, csak jó lehet. – öleltem szorosan magamhoz, mire Ő is megszorított. Álltunk pár percig. – A víz! – engedtem el gyorsan és elzártam. Szembefordultam a mosogatóval és egy kis mosogatószer után nekiláttam. Harry nem nyugodott. Hátulról átölelt és a nyakamat csókolgatta. – Harry! Ne most! – nevettem, mert csikis helyet talált.

-Jó, de amúgy te miért is mosogatsz? – ült fel a pultra.

-Mert csak. – mosolyodtam el.

-Neked nem kéne ilyen munkát csinálnod. – rázta rosszallóan a fejét.

-Ugyan már! Miért ne csinálnám meg? Nem vagyok én olyan beképzelt kis picsa, hogy még a víztől is féljek. Harry, ez a minimum. – néztem a szemébe.

-De a körömlakkod lekopik.

-Komolyan? Nem érdekel. Visszafestem. – kacsintottam egyet és folytattam, amit elkezdtem.

-Szeretlek kis házi tündérem. – puszilta meg a fejem búbját, majd eltűnt.

Pár perc múlva visszajött felöltözve. Bántam, hiszen felső nélkül dögösebb volt. Miután visszaült a pultra már készen voltam.

Leszállt, amíg én töröltem a kezemet. A hátam mögé jött és megint a nyakamat puszilgatta. Szembefordultam vele és egy csókban állapodtunk meg. Mikor hirtelen beugrott, hogy ma jönnek haza Adam szülei!

-Harry most azonnal haza kell hogy vigyél!