57. fejezet - Irresistible

-  

   Sziasztok! Igaz nem időben hoztam, de még nincs meg a 2 komment, szóval mégiscsak egy plusz!:) Ez eddig a kedvenc részem, szóval remélem nektek is tetszeni fog. Mivel még az 55. fejezethez alig jött össze a 2 komment, ezért erre az 5 kommentet tűzöm ki! Nagyon jól esne ha összejönne! Ha keddre összejön, akkor hozom a részt, ha nem akkor szerdán fent lesz, de csak ha a 2 komment megvan. Szóval, hogy érthető legyek, ha keddig összejön az 5 komment, akkor kedden felrakom a részt. Ha keddre nem lesz meg az 5 komment, akkor csak akkor jön a rész, amikor összejön a 2 megjegyzés!
Jó olvasást! Juccy♥

  

-Igen? – szóltam bele.

-Szia, Juci! – köszöntött drága barátom. – A napokban mikor beszéltünk, megemlítetted a bulit, hogy elmehetnék. Hát nem engednek… - hallatszódott, hogy komolyan bántja a dolog.

-Hát… sajnálom. Pedig jó lett volna, ha eljöhetsz. – mondtam neki.

-Igen, jó lett volna. De majd máskor esetleg. – bár nem láttam, de mosolygott.

-Úgy lesz! Most viszont még lenne dolgom…öhhöm...dolgunk, szóval, ha nem bánod én most leteszem. Majd hívlak még. Oké? – kérdeztem tőle.

-Rendben. Akkor, szia!

-Szia! – tettük le.

A többiek a beszélgetés folyamán csak néztek rám, mivel egy kukkot sem értettek belőle.

-Csak Sziki volt. – mondtam Harry-re nézve, ugyanis csak neki meséltem róla, a többieknek nem.

Bólintással jelezte, hogy érti. Mivel a díszítéssel készen voltunk és egy igazi "partyhome"-ot hoztunk össze, büszkeség járt át. Pihenésképp leültünk a kanapékra és a maradék ételt és italt elfogyasztva beszélgettünk.

Óra múlva visszaértek Nikiék is a nagy bevásárlásból és bemutatkoztak a csajoknak. Nagyon meglepődtek, hogy ők is itt vannak. Majdnem annyira, mint én.

Úgy elment az idő, hogy Nikiék már kapkodva csinálták meg a szendvicseket, míg mi, Eleanor, Danielle, Gemma, Perrie és én, készülődtünk. A csajok megcsinálták a hajam, ami baromi jól nézett ki. Nem túl sok, de mégis különleges. A sminkemet sem vitték túlzásba, de mit is mondjak, annyira jól nézett ki! A ruhámat is ők választották, ugyanis magamtól sosem vettem volna fel szűk ruhát, de rám erőszakolták.

Mivel én nem nagyon tudtam sminkelni, így legfeljebb a hajban tudtam segíteni, de azt sem vittem túlzásba.

Mint, mindig gyönyörűek voltak. Irigyeltem őket. Baromi jó alakjuk volt, amit a ruhájuk ki is emelt. A hajuk illett a stílusukhoz a smink pedig az alkalomhoz.

Mi már készen voltunk, de nem mentünk még ki. Feljöttek Nikiék is és rohamidő alatt elkészültek. Nekik is segítettek, Szimi haját gyönyörűen kivasalták, Nikiét pedig begöndörítették és egy kontyba fogatták, néhol egy-egy tincs kivételével.

A fiúk Adam szobájában öltöztek át. Bár nem kellett sok mindent átvenniük, hiszen ez nem egy olyan hú de nagy valami, hogy ki kelljen öltözni.

Felvettem még a ruhámhoz a kabala fülbevalómat, ami egy gőtét ábrázol. Még karácsonyra kaptam Nikitől és azóta a kedvenc ékszerem lett. Ahova csak lehet, magammal viszem, és amikor csak tehetem, hordom.

A kezdési időpont 7 óra volt, és mi fél órával hamarabb készen lettünk, így még volt időnk mindent tökéletesíteni.

Ahogy lementünk a lépcsőn, Harry végigmért és egy mosoly ültki az arcára, ami nem egy akármilyen mosoly volt. Egyszerre volt aranyos és szexi is. A derekamnál fogva magához húzott és egy érzéki csókkal ajándékozott meg. A lábam is beleremegett. A külvilágot kizártam, csak Ő és én voltunk, csak MI voltunk. Ezt a pillanatot sosem felejtem el. A csók után szorosan magamhoz öleltem úgy, mint aki sosem akarja elengedni.

-Gyönyörű vagy! – suttogta fülembe. Rekedtes, mély hangjától kirázott a hideg és libabőrös lettem.  

-Te sem panaszkodhatsz. – néztem rajta végig. A már jól megszokott fekete szűk farmerja és egy kék-fehér ing volt rajta, aminek az első néhány gombja nem volt összegombolva, így egy csöppnyi belátáshoz jutottam mellkasához és az ott lévő tetkóihoz.

Nem válaszolt csak megint megölelt. Annyira boldog vagyok.

Körbenéztem és minden pár ezt csinálta. Mindenki dicsért mindenkit, amit meg is értek, hisz kitettek magukért.

Hamarosan megérkeztek az első vendégek, majd a többi és végezetül mindenki itt volt. A zene már maxon volt, és már mindenkiben volt egy kis ital. Volt, akiben túl sok is. Én és Szimi egyáltalán nem ittunk semmit, vagyis csak egy pohárral. Mi voltunk a legjózanabbak, így mi vállaltuk a legtöbb felelősséget a dolgokért.

Leültünk a kanapéra, míg a többiek javában táncoltak.

-Amúgy, te tudtál Zayn barátnőjéről? – ordítottam a fülébe, ugyanis a hangos zenétől semmit nem lehetett hallani.

-Nem. – rázta meg a fejét.

-És, hogy is mondjam?! Nem zavar?

-Erre most mit mondjak? Zavar, hiszen mégiscsak Zayn-ről van szó, aki akár velem is lehetne, és igen nem éreztünk semmi különlegeset, de akkor is féltéken vagyok. – mosolygott Szimi, amiben tényleg volt egy kis apró féltékenység.

Egy darabig még beszélgettünk, de a már magas véralkoholszinttel rendelkező emberekre többet kellett figyelni. Adam is ezek közé tartozott. Mondhatom szép, a házigazda majdnem a legrészegebb. Harry sem panaszkodhatott, de azért most nem vitte túlzásba.

Szimi próbált elvenni egy vázát egy fiatalembertől, aki épp "nindzsának" képzelte magát.

Én leültem és csatlakozott hozzám Harry.

-Van egy meglepetésem. – nézett rám. Belenéztem a szemébe, ami talán az alkoholtól, vagy valami mástól, de nagyon csillogott. Gyönyörű zöld szemei ellenállhatatlanok. Minden egyes pillantásával elhiteti velem, hogy én vagyok az egyetlen. Hogy engem akar maga mellett tudni. Ez jó érzés. Nagyon jó!

-Mi az? – húzódtam közelebb és izgatott lettem.

-Gyere ki a konyhába, ott nincs ekkora zaj. – mutogatott kezével az említett helyiség felé.

Bólintottam, majd megfogta a kezem és felállt, én pedig követtem.

Kéz a kézben kiballagtunk a konyhába, ahol Niall épp egy szendvicset majszolgatott. Harry az ablak előtt megállt, ahonnan az utca és a hold fénye beszűrődött. Megállított az ablaknak háttal, mélyen a szemembe nézett.

-Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne vegyek neked semmit, de ezt nem hagyhattam ott. – nyúlt farzsebébe, amiből egy kis dobozkát húzott elő. – Figyelj, lehet, hogy korai, de te különleges vagy. Van benned valami, amit eddig senki másban sem találtam meg. Van benned valami különleges. Megvan benned minden, amit szeretek. Kedves vagy, csinos, okos, szép és humoros. Laza és életvidám. Szeretlek és szeretni foglak bármi is történjen. – nézett végig a szemembe. Ez a vallomás…egyszerűen szóhoz sem jutottam. Könnycseppek szaladtak végig arcomon, amik most a boldogságtól jöttek elő. Boldog voltam. Boldogabb, mint eddig bármikor. A legboldogabb. Fogtam magam és meg sem várva az ajándékom, kezem a nyaka köré fontam és megcsókoltam.  Ez a pillanat az eddigiek közül a legkülönlegesebb, már ha lehet ilyet mondani, ugyanis mindegyik különleges, amit vele töltök. Csókunk szenvedélyesebb volt, mint bármikor máskor. Egy tűzijátékhoz tudnám hasonlítani, ami először csak egy szikra a végén pedig felrobban és mindent tarol. Köztünk szinte már tűzvész volt. Hihetetlen volt. Ilyet még nem éreztem senki iránt sem. Furcsa érzés járt át, de kellemes.

-Harry! Szeretlek! – suttogtam két csók között. – Mindennél jobban!

-De az ajándékod még nem is láttad. – mosolygott és orrunk még mindig összeért. – Fordulj meg! – utasított én pedig engedelmeskedtem.

Hajamat félrerakta és valami hideget éreztem nyakamon. Odakaptam a kezem és egy csodálatos nyakláncot tapintottam ki. Lenéztem és ez valami hihetetlenül aranyos kis nyaklánc volt. Mindent elmondott, amit Harry is az imént. Mikor bekapcsolta megfordultam és megcsókoltam. Keze derekamon állapodott meg, enyém pedig néha a hajába túrt.

-Szóval tetszik? – kérdezte gyönyörű szemeivel az enyéimbe nézve, homlokát az enyémnek dűtve.

-Mi az hogy! Harry nem kellett volna! Nagyon szépen köszönöm! – mondtam és a szemeimbe megint könnyek szöktek, de Harry letörölte és megint megcsókolt.

Életem eddigi legszebb napja, ezt kijelenthetem.

Harry hirtelen elnézve mellettem kinézett az ablakon és szeme egészen másmilyen hangulatot sugárzott. 

Szimi az este folyamán:

 

Niki az este folyamán: 

  

Juccy az este folyamán: 

  

56. fejezet - I'm a...

Sziasztok! Tudom késve de megjöttem, holnap pedig hozok egy másik részt, ha meglesz a 2 komment, ha nem. Remélem azért ez is tetszeni fog. Jó olvasást!

 Juccy♥

Annyira meglepődtem, hogy még a szám is tátva maradt. Danielle, Gemma, Eleanor és Perrie mosolygott rám kedvesen.

Hirtelen meg sem tudtam szólalni, csak bámultam őket és akkorákat pislogtam, mint egy ház. Az volt a csoda, hogy nem töröltem meg a szemem, vagy, hogy nem csíptem meg magam.

-Szia! – törte meg a nagyon kínos csendet Gemma. – Mivel tegnap mondtad, hogy ma egyedül díszítesz, hoztam egy kis segítséget. – mosolygott és közben a többiekre mutatott. Én csak nagyokat pislogtam még mindig. – Remélem nem bánod. – vált kicsit aggódóvá. Na, ekkor jutott el a tudatomig, hogy nem kéne ilyen gyökérnek lenni és jó lenne valamit mondani.

-Sziasztok! – Nyögtem ki nagy nehezen. "Kezdetnek nem rossz." veregettem meg a vállam képzeletben. – Dehogyis baj. Gyertek beljebb. – mondtam el, de semmi reakció nem jött. Ugyanúgy ott álltak és talán mintha nem értenék, hogy mit is mondok. Hirtelen a homlokomra csaptam, ami megint csak nem egy jó pont. "Hiszen én magyarul beszélek." – fogtam fel. – Nem baj. Gyertek be! – mondtam el immár helyes nyelven és egy enyhe nevetést okoztam nekik a reakciómmal.

Bent leültünk a kanapéra.

-Kértek inni vagy valamit? – néztem felváltva rájuk és próbáltam nyugodtságot sugározni, de legbelül majd kiugrottam a bőrömből, másrészt pedig szorongtam is nem kicsit. Gyönyörűek mind a négyen. Tehetségesek valamiben. Elértek már valamit. Én ezek körül mit teljesítettem? Semmit! Tehetségem szinte semmihez sincs. Nincs hangom ráadásul hallásom se. Nem tudok táncolni semmilyen módon sem. Utálom, ha fényképeznek, mivel a legtöbb fotó rólam borzalmas. Nem szeretek túlzottam szerepelni sem, kivéve, ha olyan emberek előtt, akikben teljes mértékben megbízom.

-Nem, nem kérünk, köszi. – válaszolt mindenki helyett Gemma. – De hagy mutassalak be. Szóval, ő itt Danielle, Liam barátnője. – mutatott a mellette ülő lányra. Danielle hirtelen felállt és odajött megölelni. Viszonoztam, de meglepett.

-Szia! Én Judit vagyok, de szólíts csak Jucinak. – mondtam el és közben visszaült a helyére.

-Rendben. Juci. – mondta mosolyogva, de a nevemet nem helyesen ejtette ki. Meggyűlt vele a baja, mint ahogy eddig a többieknek is. Elsőre, sőt másodszorra sem ment eddig senkinek sem.

-Ő itt Eleanor, Louis barátnője. – mutatott másik oldalára. Mivel én már álltam, csak ő állt fel és kicsit gyengédebben, mint Danielle tette, ő is megölelt.

-Örülök. – mondtam mosolyogva és baromira irigyeltem. Mondjuk a többieket is.

-Én is. – mosolygott, majd visszaült.

-Ő, Eleanor mellett pedig Perrie, Zayn barátnője. – mutatott keresztül Eleanor-on.

-Örülök Juci. – mondta és ő is szorosan megölelt.

Miután a bemutatkozás megtörtént, aminek részemről semmi értelme nem volt, ugyanis már mindegyikőjüket jól "ismertem", kicsit még beszélgettünk.

-A srácok is mindjárt jönnek, csak kicsit arrébb parkoltak le. – magyarázta Gemma.

-Igen és még van mit hozniuk. – nevetett Danielle.

Nagyon kedvesek és közvetlenek, bennem mégis ott van az, hogy nem vagyok olyan jó, mint ők. A közelükbe sem érek. Féltem, hogy ez meglátszódik, és próbáltam nagyon elrejteni a szorongásomat, úgy látszott sikerrel.

Körülbelül fél óra beszélgetés után csengettek. Mentem az ajtóhoz és 5 igencsak fess fiatalember állt előttem egy ezer wattos mosollyal és rengeteg szatyorral.

-Sziasztok! Ezek meg mik? – kérdeztem kikerekedett szemekkel a szatyrokra mutatva.

-Szia! – kezdte Liam kicsit lihegve. – Nem mehetnénk be? – nézett rám sürgetően.

Bólintottam és arrébb álltam, hogy ne legyek útban.

-Jó a pizsid. – kacsintott rám Louis, mikor elment mellettem.

Ekkor csapott belém villámszerűen, hogy rajtam végig a pizsamám volt. A pizsamám, ami egy 1D-s felsőből és egy csíkos cicanaciból áll. Hát mondhatom elég ciki.

Pirulva hajtottam be az ajtót, amikor mindannyian bejöttek. Lepakoltak a nappaliban.

-Na, akkor valaki elmondaná ezek mégis mik? – néztem rájuk.

-Szóval, tegnap mondta Gemma, hogy egyedül fogsz díszíteni. – kezdett bele Harry – És úgy döntöttünk, hogy eljövünk segíteni. Hoztunk pár cuccot, - vakarta meg a tarkóját végignézve a "pár" cuccon – hát kicsit több lett. – nevette el magát.

-Ahha… - húztam el a szót.

Amíg én Harry-vel "megtárgyaltam" a dolgokat, a többiek köszöntötték egymást. Én is közelebb lépkedtem hozzá, de csak olyan sunyiba.

-És miért jöttetek később? – "kapaszkodtam" meg felsője gallérjában.

-Mert arrébb parkoltunk, hogy ne legyen feltűnő, hogy ide jövünk, de még így is megtaláltak és le kellett valahogy rázni, ami egy kis kitérővel járt. – magyarázta olyan tettetős komolysággal, néha-néha egy kis mosollyal, amit aztán próbált elrejteni, hogy komolyabbnak tűnjön. Keze a derekamon landolt és mire befejezte alig maradt pár centi ajkaink között.

Kicsit várt és ezt a távolságot megszüntette. Keze bejárta az egész hátamat.

-Elég lesz már. – jött oda Louis. – Tartogassátok az erőtöket másra. – veregette vállon Harry-t, aki szúrósan ránézett, majd ott folytatta, ahol abbahagyta.

Minden egyes perc, amit Vele tölthetek, ajándék. Csodálatos. A Mennyben érzem magam.

-Tényleg cuki a pizsid. – mondta és végignézett rajtam.

-Jajj, ne csináld már te is. – ütöttem a vállába, amit persze meg sem érzett, Ő mégis úgy tett, mintha nagyon fájna neki. – Inkább elmegyek átöltözni. Legalább leszálltok rólam. – és ezzel el is tűntem az emeleten.

Hamar kellett visszamennem, nem akartam őket megvárattatni, ezért az első…a második…a harmadik dolgot, ami a kezembe akadt felvettem. Még jól is mutatott együtt. Nem mondom, hogy tökéletes, de itthonra megfelel.

Leszaladtam a lépcsőn és a többiek már pakoltak kifelé. Rengeteg dolgot láttam az asztalra is kirakva, de még csak alig tűnt el pár szatyor.

Amíg ők pakoltak, én folytattam a porszívózást, amivel hamar végeztem. Végig úgy éreztem, mintha mindenki engem figyelne, legalábbis a lányok. Olyan érzésem volt, mintha nem kedvelnének, mintha egyáltalán nem lennék nekik szimpatikus, mintha egy degenerált kis senkinek tartanának. Biztos vagyok benne, hogy ilyet nem gondolnának még akkor sem ha igen, de valamiért ilyen érzésem volt. Talán csak azért mert ők sokkal szebbek, jobbak, tehetségesebbek és közvetlenebbek, mint én, és tudom, hogy Harry is találhatna egy olyan lányt, mint ők. Félek. Félek, hogy elveszítem.

A helyére raktam a masinát és csatlakoztam a pakolók közé. Olyan jó sok kis aranyos díszítőelemeket hoztak, amitől tényleg hangulatos lesz az egész.

Végig zavarban voltam és feszengtem. Ki kellett mennem egy kicsit innen.

-Valaki kér inni esetleg enni? – kérdeztem mosolyogva.

-Én enni. – jelentkezett Niall. Persze, ki más?!

-Akkor mi is kérünk. – csatlakozott Liam.

Bólintottam és kimentem. Annyira figyeltem, hogy ne égjek be, hogy még az ajtófélfának is nekimentem. Annyira gáz vagyok! – gondoltam, majd sietve mentem a konyhába.

Megálltam a hűtő előtt és nekidőltem. Kicsit egyedül akartam lenni, de nem túl sokáig, nehogy feltűnő legyen. Kezeimmel megtöröltem az arcom. Lassan megfordultam és próbáltam kitisztítani a fejem. Nyugtathattam én magam azzal, hogy ők semmivel sem jobbak, de ez nem igaz.

-Jöttünk segíteni. – hallottam meg Eleanor hangját. Gyorsan felegyenesedtem és mosolyt festettem az arcomra. – Jól vagy? – jöttek közelebb mind a négyen. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy sarokba szorított nyuszi.

-Persze, jól vagyok. – néztem a földre.

-Ne hazudj. - szólalt meg Danielle is.

-De tényleg semmi baj nincs. – próbáltam mosolyogni, de a túlzottan rám figyelésük is zavarba ejtő volt. Egy kis – elnézést a kifejezésért – porbafingónak éreztem magam.

-Na, akkor most ide leülsz, és mindent elmondasz! – irányított Perrie az egyik szék felé. – Talán Harry-vel van valami? Összekaptatok, vagy mi? – kérdezte.

-Nem. Harry-vel semmi sincs. – mondtam és végig a földet néztem.

-Akkor? – kérdezte Gemma.

-Tudjátok. – adtam meg magam. – Nekem ez így nehéz. Mármint ahonnan én jöttem, mindig piszkáltak és megvolt rólam a véleményük. Még csak remélni sem tudtam, hogy egyszer itt leszek Harry-vel, csak szerettem volna. És most itt vagyok, ami hihetetlen, de nem tudom elfelejteni azokat a dolgokat, amiket még anno kaptam. Érdekel mások véleménye. De nem is most a legrosszabb. – hagytam abba, hogy levegőt is vegyek. Ahhoz képest, hogy nem tudok angolul, ezt olyan szépen elmondtam, hogy az dicséretre méltó.

-Akkor mi az? – tette kezét vállamra Gemma.

-Ti. – mondtam, ami kicsit érdekes reakciót váltott ki belőlük. – Nem úgy értem. Ti gyönyörűek vagytok, kedvesek, okosak, közvetlenek, tehetségesek valamiben. És én?! Ki vagyok én? Egy kis magyar fan, aki még a közép sulit sem végezte el. Nem értek semmihez, nem vagyok szép, se csinos. Nem illek bele ebbe a képbe. – fakadtam ki, mintha ezer éve ismerném őket. Megnyíltam előttünk, ami nekem nehezemre esik. Pár könnycseppet is elmorzsoltam, de gyorsan el is tüntettem a nyomait. Felnéztem rájuk és döbbenten néztek.

-Te totál bolond vagy! – nézett komolyan Perrie. A többiek egyetértően bólogattak.

-Szép vagy, jó az alakod, kedves vagy és közvetlen a magad módján. – mondta Gemma. – Még nem ismerünk, többet nem tudunk mondani, de azonnal felejtsd el, amiket itt az előbb összehordtál. Fogadjunk, hogy egyikben sincs igazad? – nyújtotta kezét egy fogadásra. Mi mást is tehettem volna.

-Oké. – fogtam meg Danielle pedig elvágta – mint ahogy a kicsik csinálják. Mosolyogtam és így, hogy kiadtam azt, ami nyomasztott, felszabadultabb voltam.

Összeszedtünk nem kevés ételt és visszatértünk a többiekhez, akik már javában a házat díszítették.

-Hol voltatok ennyi ideig? – sétált Louis Eleanor mellé.

-Hát… - néztek mindannyian rám. Tőlem vártak választ.

-Nem találtunk elég kaját, így még kutakodni kellett. – vágtam rá az első dolgot, ami az eszembe jutott. Harry furán nézett rám, Ő biztos nem hitte el. A többiek megelégedtek ennyivel.

Ettek egy kicsit és ittak rá, majd folytattuk a munkát. A lépcsőt díszítettem, mikor mellém jött Harry.

-Mi történt? – kérdezte, de nem nézett rám, csak díszített.

-Hát… nem lehetne ezt máskor megbeszélni? – néztem rá kiskutyaszemekkel.

-Rendben, de nem úszod meg. – adott egy szájra puszit és felragasztott egy cuki kis angol zászlót.

Mindenki beleadott mindent a díszítésbe és a végeredmény csodálatos lett. A hangulat is jobb lett a konyhai dolog után, mivel mindenki felszabadultabb volt.

Épp a látványban gyönyörködtem, amikor megszólalt az ismerős csengőhangom. Na, ez is One Direction volt. A srácok elmosolyodtak. Felvettem, ugyanis Sziki hívott. Vajon mit akarhat?

55. fejezet - A női hang tulajdonosa

     Sziasztok! Igen, résszel jöttem. Nem garantálok idegtépő izgalmakat, sem a nyáltól (vagy éppen mástól ;) ) csöpögős jeleneteket. Tudom, sok volt a kihagyás, de ezentúl megint beindul a dolog.
Örömmel jelentem ki, hogy megkaptam az első díjamat, amit hamarosan közzé is teszek. Nagyon boldog vagyok, és nagyon szépen köszönöm!!
Átléptük a 9ezer megjelenítést, amiért ismét hálával tartozom nektek. A kommentek is átlépték a minimumot, ami szintén nagyon boldoggá tett!
Egyszerűen nagyon boldoggá tettetek, szóval gyorsan fogom hozni a részeket, persze csak ha megvan a megfelelő mennyiségű komment!:)
Jó olvasást! Juccy♥

-Igen? – szólt bele egy női hang.

-Hello. Juci vagyok és Harry-t keresem. – válaszoltam kissé meglepve.

-Áh! Juci. Sokat hallottam ám rólad. – nevetett kedvesen az ismeretlen.

-Igen? – kérdeztem kínomban, hiszen végülis még mindig nem tudtam kivel beszélek.

-Jajj, de udvariatlan vagyok. Gemma vagyok, Harry nővére. – váltott kicsit komolyabb hangnemre.

-Örülök. – mosolyogtam, bár nem láthatta.

-Én is. – lett pár másodperc kínosnak nevezhető csend. – Amúgy Harry még alszik. Átadjak neki valamit, vagy akár fel is költhetem. – kacagott fel. Olyan pozitív lánynak tűnik. Szimpatikus.

-Nem szükséges felkölteni, csak el akartam hívni vásárolni, meg megkérdezni hogy van. De hagy aludjon csak.

-Vásárolni? – kérdezett vissza.

-Igen. Tudod holnap este lesz itt egy kisebb buli és nincs egy olyan ruhám sem, amit felvehetnék, ugyanis az ilyesmi ruháimat nem hoztam magammal Londonba. – mosolyogtam.

-Értem. Én nem mehetnék veled? Szeretnélek megismerni. –kérdezte kissé halkabban.

-Dehogyisnem. Gyere nyugodtan. Én is kíváncsi vagyok rád.

-Akkor Harry-vel elmegyünk érted és majd kirak valahol. – lett bátrabb hangja.

-Rendben.

-Olyan egy óra fele jó lesz? – kérdezte kicsit hezitálva.

-Tökéletes. – egyeztem bele és már alig vártam.

-Akkor addig is, szia!

-Szia! – tettük le a telefont.

A gyomrom egy apróbb gombóccá változott. Féltem, hogy nem leszek neki szimpatikus és tudom, mennyire számít Harry-nek a családja véleménye. Rólam tudni kell, hogy ha egy nálam szebb lánnyal kell beszélgetnem vagy csak egy pillantást váltanom, akkor a kisebbségi komplexusom előjön és kicsit nagyon zavarban leszek. Ilyenkor hasznavehetetlen vagyok és beszélni sem tudok normálisan magyarul sem, nemhogy angolul.

Gondolataimat elhessegetve és a gombóccal a gyomromban vettem fel a szemüvegem és dugtam bele lábam a kedvenc mamuszomba, lehet gyerekes, de én imádom.

Lassan leballagtam a konyhába, összedobtam magamnak valami ehetőt, de nem vittem túlzásba. Arról hogy én legyek az első a boltokban letettem, de nem túlzottan bánom.

Reggeli után felmentem és még egy kicsit visszabújtam, szimplán lustálkodni. Aludni nem tudtam volna már, de csak feküdni is jólesett. Olyan óra múlva, esetleg kettő a többiek is ébredezni kezdtek.

-Jó reggelt! – köszöntöttem őket vidáman.

-Neked is! – jött a válasz Szimitől.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy legjobb barátnőm szarik a fejemre. Nem értettem, hogy mégis miért, hiszen ő vádolt meg engem, ő nem bízott, illetve bízik bennem. Ha ő így, akkor én is- határoztam el magam, amit egy halvány mosollyal is megerősítettem.

Nem beszéltünk többet, Szimi Nikivel együtt a konyhába mentek, én pedig gondoltam megnézem Adam-el mi a helyzet.

Lassan átballagtam a szomszédos ajtóhoz, bekopogtattam, majd egy beinvitálás után bementem. Boldogan vettem észre, hogy most aludt. Nem volt fent egész éjjel a parti miatt. Nem is értem, miért akarja ennyire tökéletesre. Nem kell ennek olyan nagy durranásnak lennie. Pár ember lesz itt és jó társaság bármivel elvan.

-Jó reggelt! – köszöntött, mikor leültem az ágyára.

-Neked az… - sóhajtottam fel és hajtottam le a fejem.

-Mi a baj? – ült mellém.

-Niki. Nem értem miért haragszik rám. – válaszoltam a kezemmel babrálva.

-Nem haragszik ő, csak… - nem fejezte be a mondatot. Egyértelmű mindenki számára, hogy valamivel "megbántottam". Csak tudnám mivel.

Beszélgettünk még kicsit, de aztán ő is lement a konyhába, én pedig a szobába valami ruha után keresgélni.

Nem akartam túlzásba vinni, de túl slampos sem akartam lenni. Rekordidő alatt találtam meg a tökéletes ruhát. Mivel még rengeteg időm volt, úgy gondoltam egy hosszú fürdő belefér.

Bementem hát a fürdőbe, jó tele engedtem a kádat meleg vízzel, raktam bele fürdősót is, aminek a kellemes illata bejárta az egész fürdőt. Addig áztattam magam a vízben, amíg az ki nem hűlt. Teljesen kikapcsoltam, nem gondoltam semmire és senkire. 

Miután a víz már kellemetlenül hideggé vált, fogtam a törülközőmet és magamra csavartam. A tükör elé álltam és a párát letöröltem róla. Rakoncátlan vizes fürtjeimet hátradobtam és csak néztem magam. Nem volt szép látvány, és nem is értem Harry-nek mi is tetszik bennem. Örülök, hogy így érez, hiszen ez olyan dolog, amiről más csak álmodik. Nem is az, hogy Ő Harry Styles – az csak egy ráadás – hanem hogy szeret, és viszont szeretik. Ez mindennél többet ér, csak manapság nagyon ritka. Remélem, én sem fogok csalódni, bár sztárbarátnő élettel sok minden negatív dolog is jár, amitől tartok kicsit.

Hajam megszárítottam, megtörölköztem és törülközővel magamon kimentem a szobába. Ránéztem az órára és 12:06-ot mutatott, ami azt jelenti, kevesebb, mint egy órám van elkészülni.  

Kapkodni kezdtem, ami nem vezetett sehová, így pár perc ülés után lassan újrakezdtem mindent. Felöltöztem, beraktam a kontaktlencsém, kiválasztottam egy megfelelő táskát és cipőt majd a hajammal szenvedtem. Szárítás után nem olyan, mint amilyennek lennie kéne.

12:51-re sikeresen kész lettem és lementem a nappaliba, helyet foglaltam a kanapén és vártam Harry-re.

Nem sok időbe telt és már meg is érkeztek. Csengőszóra lettem figyelmes, majd amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam az ajtóhoz. Harry állt elől egy kapucnival a fején, mögötte pedig Gemma várakozott.

Harry arckifejezése komor volt, nem értettem miért. Beinvitáltam őket és csak bent húzta le a kapucniját.

Miután ezt megtette, elém lépett és egy forró csókkal köszöntött. Na, erre vártam én.

-Bocsi, de nem vagyok biztos, hogy le tudtam rázni az paparazzókat  – mosolygott féloldalasan. Válaszul csak megráztam a fejem és újabb csókért hajoltam, amit meg is kaptam. – Jaj, de bunkó vagyok. – vált el tőlem. – Ő itt Gemma, Gemma ő itt Juci. – mutogatott kezével közöttünk.

-Hát…ezt valahogy sejtettem. – nézett szúrósan Harry-re, majd hirtelen megölelt. – Én Gemma vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – mosolygott rám kedvesen.

-Én is. – mosolyogtam vissza.

Szebb volt, mint emilyennek képzeltem. Igen, a kisebbségi komplexusommal küszködnöm kellett. Próbáltam közvetlen lenni, de mint ilyenkor szokás – magyarul sem – beszélni is alig tudtam. Így volt ez "anno" Harry-ékkel is. Mikor azon paráztam, hogy vajon, mit gondolhat(nak) rólam. Idő után megszűnik ez az érzés. Csak várni kell rá.

Gyors ismerkedés után arcunkat takarva siettünk a kocsihoz, majd Harry a gázra taposott.

Olyan 45 perc múlva leállította a motort egy kisebb parkolóházban.

-Haza is viszlek titeket, szóval, ha van valami hívjatok. – mosolygott és felváltva pillantott rám és Gemmára. Bólintottunk majd egy öleléssel búcsúztunk mindketten tőle.

Elindultunk valamerre. Fogalmam sem volt hol voltunk, de Gemma igazán kedves lány. Végig szóval tartott és mindig mosolygott. Az állandó mosolygása miatt a kisugárzása lehengerelt minden embert, aki csak 2 méteres körzetben volt. Átragadt rám is és így velem sem volt gond. Néha mondtam értelmetlen dolgokat, vagy kiejtésben hibáztam, de komolyabb gond nem volt.

Sokat beszélgettünk, kifaggatott szinte mindenről. Miket beszélek?! MINDENRŐL. Mindent tudni akart rólam, én pedig szívesen meséltem. És ez így volt fordítva is. Kiderült, hogy tegnap este érkezett Harry-hez meglepetésként, és elég sokáig fent voltak, beszélgettek. Mivel elég rég nem látták egymást, volt mit kitárgyalniuk, köztük engem is. Igaz, telefonba mesélt rólam, de az nem olyan.

Betértünk egy drágának látszó boltba.

-Na, itt aztán van választék. – nézett szét Gemma.

-Azt biztos. – értettem egyet. – De attól tartok ez meghaladja a költségvetésemet. – néztem rá aggódó tekintettel.

-Azt hittem ez egyértelmű. – rázta meg a fejét.

-Micsoda? – értetlenkedtem.

-Hát, hogy mindkettőnket "meglep" Harry egy ruhával. – nevetett és belém karolva indult el az egyik sarok felé. Időm sem volt reagálni, így hát követtem.

Nem vagyok oda azért, hogy Harry fizeti a ruhát, de Gemma nem fogadott el semmiféle ellenvetést, miszerint ennyit megtehet. Igaz, pénze van rá, de én nem emiatt vagyok vele. Nem érdekel, mennyi pénz van a zsebében, vagy épp a bankkártyáján.

Végülis mindketten találtunk magunknak egy gyönyörű ruhát, nem is "annyira" drágán – ahogy ezt Gemma mondta. Négy óra körül hívtuk Harry-t és hamar meg is érkezett, már a bolt elé. Na, igen, itt jöttek a gondok. Pár lesifotós nem volt láthatatlan, így mi is kiszúrtuk őket, így minél feltűnés mentesebben közelítettük meg az autót és pont ez lett feltűnő. Nem mondom, hogy sok kép készült rólunk, de éppen elég ahhoz, hogy bármilyen pletykát kitaláljanak. Kicsit aggódtam, de kitaláltunk egy "fedő sztorit", mégpedig, hogy Gemma egyik ismerőse vagyok. Jónak tűnt, de így hazudni kéne, azt pedig nem szeretnék.

Bejöttek még hozzánk és beszélgettünk. Úgy érzem, Gemmával jóban leszek. Nagyon kedves és aranyos lány. Jók a poénjai és nagyon vissza tud szólni Harry-nek, ami vicces. Állandóan marják egymást, de látszik rajtuk, hogy igazán szeretik egymást és bármit megtennének a másikért.

Estefelé indultak el. Én is hamar lefeküdtem aludni, ugyanis holnap van Adam nagy napja, a parti.

Megbeszéltük, hogy reggel ők elmennek vásárolni, én pedig dekorálok. Egyedül.

Ahogy befeküdtem az ágyba, el is aludtam. Reggel Adam kiabálására keltem.

-Juci! – ordította lentről. Gyorsan kikászálódtam az ágyból és a korláthoz "szaladtam". – Na, mi elmentünk. Ne várj minket hamar! Délután jövünk csak. – vigyorgott és két oldalán Nikivel és Szimivel elindultak.

Egyedül maradtam. Gyorsan megágyaztam mindenki helyett, jó ráérősen. Megfésülködtem és egy kis élelmiszer reményében leballagtam a konyhába. Pirítóst csináltam magamnak lekvárral. Szépen lassan elfogyasztottam. Pizsamában nekiláttam takarítani. Először is bekapcsoltam egy mosást, majd a porszívó után koslattam.

Meg is találtam, a házimozi rendszerbe beraktam egy ott talált CD-t, ami utólag kiderült Coldplay, és maximumra tekerve a hangerőt, ugyanis a porszívó hangját gyűlölöm, nekiláttam a nagytakarításnak.

Néhány számot végigordítottam. A porszívó vezetéke nem nyúlt tovább, ezért ki kellett kapcsolnom. Ekkor hallottam meg a csengő hangját. Odasétáltam és meglepődve láttam, ki, illetve kik állnak az ajtóban.

Megjöttem!

Sziasztok! 

Újra itthon vagyok, de még résszel nem tudok jönni (a komment hiány miatt). 

A játék lefújva, kevés jelentkező miatt!

Beszámoló, akit érdekel keressen fel Facebook-on: https://www.facebook.com/juccy.kiss

Alig jön össze a 2 komment, amit nagyon sajnálok. Már tényleg gondolkoztam azon, hogy eltörlöm a határokat, de akkor még ennyi se lenne és nem tudnám érdekel-e még titeket. 

A lényeg, itt vagyok, és ha meglesz a 2 komment jövök a résszel!
Juccy♥