2014. december 28., vasárnap

103. fejezet - Jó időben rossz helyen?

  Sziasztok! Hatalmas késéssel jelentkezem újra, tudom. Nincs mentségem, nem fogok magyarázkodni, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. A lényeg, hogy most újra hoztam egy részt, ami nem a hosszáról lesz híres. Remélem, mindenkinek elnyeri majd a tetszését!

Így utólag is kellemes ünnepeket mindenkinek!♥

Jó olvasást!
Hope♥


-Hát ez hihetetlen volt! – öleltem meg Harryt a koncert után, a színfalak mögött.

-Csak, mint a többi. – kacsintott oda Liam, majd bement az öltözőbe.

Mindketten elmosolyodtunk. Harry válaszul csak megcsókolt, én pedig a kicsit izzadt hajába túrtam, ezután ő is eltűnt az öltözőben. Amíg vártam rá, megérkezett Eleanor, és meglepetésemre Danielle.
Próbáltam nem izgulós külsőt magamra ölteni. Mosolyogtam, ők pedig igencsak közeledtek felém. Olyan furán éreztem magam. Ők mindketten gyönyörűek, csinosak, kedvesek és barátságosak, én köztük pedig csak egy elcseszett senki vagyok. Alacsony, minden átlagos, ami rám jellemző, kivéve a barátomat.

-Szia! – köszöntem Danielle felé, amikor megálltak előttem.

-Szia! – köszönt vissza, és mint az ezer éves barátok, megölelt. Igaz, itt ez szokás, vagy nem tudom, de eddig majdnem mindenki ezt csinálta.  

Visszakocsikáztunk a szállóba, ami igazából egy köpésre volt, de a rajongók miatt lehetetlen volt a gyaloglás.

-Mit szeretnél csinálni? – kérdezte Harry megállva mögöttem, amíg én az ablakon bámultam az esti fényeket.

-Nem tudom. Mi a választék? – fordultam vele szembe. Karjaimat a nyaka köré fontam és kicsit pipiskedtem, ami pár centimétert magasított rajtam.

-Nézzük csak! Maradhatunk itt bent, nézhetünk filmet és vacsorázhatunk, kimehetünk a többiekhez, persze ha ők is kint vannak valahol. – felnevetett – Város is nézhetünk, ahhoz viszont mozgósítani kell egy biztonságit… vagy kettőt. – pár másodperces szünet következett, ami idő alatt le nem vettem a szemem a szeméről – Lemehetünk a hotel fürdőjébe is, és azt hiszem, ennyi. – állapodott meg tekintete a szemeimen. Felváltva nézett hol az egyikbe, hol a másikba.

-Maradjunk itt! Nézzünk egy filmet, vagy menjünk ki az erkélyre és gyönyörködjünk a város fényeiben! Nekem mindegy, csak veled legyek.  – adtam egy puszit a szájára, de a szám után kapott és megcsókolt.

-Ahogy akarod.

-Először is, én letussolnék. – bújtam ki karjai közül. – Addig te keress valami filmet, vagy nem tudom. – kacsintottam rá, majd magamra zártam az ajtót.

Hamar végeztem, nem akartam megváratni, meg kíváncsi is voltam, mit tudott intézni ennyi idő alatt, azonban felülmúlta elvárásaimat. Egy megterített asztal két székkel az erkélyen helyezkedett el. A szám is tátva maradt, ahogy azt megláttam.

-Remélem, nem haragszol, amiért én rendeltem neked is. – került a semmiből mögém és megpuszilta a tarkómat, kezei pedig a felsőm alá csúsztak, de a hasamon állapodtak meg. Felnevettem, de nem válaszoltam. Én ezt költői kérdésnek vettem.

-Gyönyörű. – mondtam és még mindig az erkély látványát élveztem.

-És így, alvós cuccban szeretnél kiülni? - tette fejét a vállamra.

-Baj lenne? – kérdeztem aggódva, és csak ekkor fordultam felé, csak ekkor láttam, hogy már ő is kényelmesebb öltözékben van.

-Dehogyis. Azért kérdeztem, hogy én átöltözzek-e. – nevetett, majd megfogta a kezemet és kivezetett a vacsora helyszínére. Kihúzta nekem a széket, én pedig helyet foglaltam rajta.

-Köszönöm. – mosolyogtam rá. – Mindent.

A vacsora egyszerű spagetti volt. Ez a szituáció már csak akkor lett volna romantikusabb, ha Párizsban lettünk volna, az erkélyről látszódott volna az Eiffel torony és egy tányéron szolgálták volna fel az ételt, és úgy, mint abban a bizonyos filmben, mi is egy szál tésztát kezdünk el enni.

Ez nem így történt, de a vége így is úgy is ugyanaz volt. A vacsora befejezte után Harry hátrébb tolta az asztalt, a két széket pedig előrébb, egymás mellé helyezte. Leültünk és csak bámultunk ki a fejünkből.  Kezünk összekulcsolva pihent az én combomon, amit néha meg is simított valamelyik ujjával. Fejemet a vállára hajtottam, amit meg is puszilt, majd a sajátját is nekidöntötte.

-Álmos vagy? – kérdezte rekedtes hangon.

-Egy nagyon kicsit, de élvezem. – néztem fel szemeibe.

-Menjünk be, kezd hűvös lenni. A végén még megfázol. – kapott az ölébe és bevitt a szobába, ahol olyan óvatossággal pakolt le az ágyra, mintha valamilyen porcelán régiséggel lenne dolga. – Ezeket a filmeket sikerült megszereznem. – adta az éjjeliszekrényről azt a hét darab DVD-t a kezembe.

-Van köztük horror? – kérdeztem meg se nézve őket.

-Azt hiszem. – vakarta meg a fejét.

-Én arra szavazok. – helyezkedtem el, és rábíztam a továbbiakat.

Elkezdődött a film. Karját átvetette vállaimon, ezzel közelebb vonva magához.

-Sose hittem volna, hogy egy lánnyal egy romantikusnak mondható vacsora után, egy neves hotel szobájában horror filmet fogok nézni. De ez tetszik. Nem vagy tucat. – megpuszilta az arcomat. Ajkai úgy égették a bőrömet, mintha csak parázsló szén ért volna hozzá. Tenyereim közé fogtam az arcát és megcsókoltam. – Húha! Tudsz te még meglepetéseket okozni. – húzott vissza egy újabbra. És újabbra. És újabbra.

A végén azon kaptuk magunkat, hogy nem is tudjuk, miről szól a film, de nem is érdekelt. Kezei bejárták egész testemet, ami izzott, bár az érintései még így is perzselték bőrömet. Megállt az idő. Csak mi voltunk. Egyre kevesebb textil fedte testünket és egyre forróbb lett a levegő.

-Most készen állsz? – megállt és a szemembe nézett. Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet és megcsókoltam. Éreztem, ahogyan elmosolyodik.

Hirtelen kopogás zavart meg minket. Harry nem zavartatta magát.

-Mi van, ha fontos? – kérdeztem két csókja között.

-Nem érdekel.

-Harry, kérlek, nyisd ki és nézd meg, ki az! – toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

Hangosan fújta ki a levegőjét, majd lemászott rólam. Csupasz felsőtesttel, egy szál gatyában – ami igencsak szűknek tűnt- indult el az ajtó felé.

Nagy lendülettel tárta ki azt.

-Ugye nem zavartam meg semmit? – kérdezte egy elfojtott kuncogással Niall.

Harry magára erőltetett egy mosolyt és szépen becsapta az ajtót. Kintről még lehetett hallani Niall röhögését és azt, ahogy megy elújságolni a többieknek "Hazza akcióban!"