46. fejezet - Hát ez remek!

Sziasztok! Végre van gépem! Ez az hét borzasztó volt! De itt vagyok az ígért résszel. A beígért másodikat pedig holnap hozom. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Juccy♥

Sietősen az újságoshoz léptem, elvettem azt az újságot és kifizettem. Jobban megnéztem, hátha csak káprázik a szemem, de nem. A címlapon tündökölt az én drága barátnőm és Zayn. Csak tegnap este mentek el vacsorázni, ha le is fényképezték őket, hogy tudták ilyen hamar címlapra rakni? Megáll az eszem.  

Pár lépés után megálltam és jobban szemügyrevettem a címlapot. Egy kép Szimiről és Zayn-ről, mikor Zayn kisegíti a kocsiból. A kép felett hatalmas nagy betűkkel a következő szöveg: A One Direction rosszfiúja egy rajongóval randizgat?!

Szemem kikerekedett és azonnal elkezdtem lapozgatni az újságot. Hamar meg is találtam a két oldalas "beszámolót" az eseményről.

"A banda Bradford-i rosszfiúját a minap egy tőle fiatalabbnak látszó lánnyal kaptuk lencsevégre. Bármennyire is próbálták kerülni a feltűnést, a mi embereink nem nyugodtak addig, amíg ki nem derítették, hova is fog menni Zayn, viszont minket is meglepetés ért, mikor a limuzinból egy lány is kiszállt. A lány kiléte egyelőre rejtély, de ha minden jól sikerült, hamarosan úgy is nyilvánosságra hozzák a dolgot."

Olvastam végig és még a szívem is kihagyott. Majd a képeket kezdtem nézegetni és a limuzintól teljesen az étteremig, szinte minden lépésükről van egy fénykép. Az egyiken Szimi még hátra is néz. Hát ez lett volna az a furcsa érzése. – gondoltam magamban. 

Az újságot a táskámba gyömöszöltem és sietős léptekkel indultam vissza. A negyed órás utat 7 perc alatt tettem meg. Lihegve szaladtam be a házba.

-Szimi! Szimi, hol vagy?! – kiáltottam, és mély levegőt vettem, próbáltam magam kifújni, de a szívem ezerrel vert. Féltem a reakciójától, hisz ő még annyira se szeretett volna a reflektorfénybe kerülni, mint én.

-Jövök! – hallatszódott a hang az emelet felől, majd egy alak is megjelent. Lesétált a lépcsőn és felém kezdett el haladni. – Mi az? Valami baj van? – kérdezte mikor odaért hozzám. Felnéztem rá szemében egy cseppnyi aggodalmat láttam.

-Igen. Így is fogalmazhatunk. – mondtam és még mindig lihegtem.

-Az Istenért! Mondd már! – váltott idegessé hangja. Nem mondtam semmit, csak kikotortam a táskámból az újságot és odaadtam neki. A címlapot meglátván a szeme kikerekedett, bőre olyan fehérré vált, mint a hó. – Csak ezt ne! – suttogott az orra alatt, de én tisztán hallottam.

Elkezdett hátrálni, de a lépései olyan bizonytalanok voltak, mintha bármelyik percben feladhatták volna szolgálatot. De kitartott. A TV mellet volt a telefonja, amit felkapott és tárcsázni kezdett. Gondolom Zayn-t hívta.

-Szia! Azonnal beszélnünk kell. Baj van. – mondta a telefonba és pár másodperc után le is tette.

Nem tudtam kezelni a szituációt, és hiába is próbáltam volna nyugtató szavakat mondani neki, nem használt volna, így csak odasétáltam hozzá és szorosan magamhoz vontam. Ölelés közben a hátát kezdtem simogatni, ezzel is próbálva megnyugtatni.

-Én ezt nem akartam. Nem akarom, hogy velem legyen tele a média, ráadásul utálni fognak. A nevem sem marad sokáig titokban. Félek. Rettenetesen félek. – suttogta és hallottam hangján, hogy nem bírja sokáig és sírni fog.

-Minden rendben lesz. Senki sem fog utálni és megoldjátok, mindent tisztáztok. – próbáltam nyugtatni, de ezzel én sem értettem egyet. Igenis több millióan fogják utálni, már csak irigységből is. Ha a neve kiderül, semmi sem lesz rendben, max nagyon sok idő múlva.

-Ezt te sem gondolod komolyan?! – mondta mintsem kérdezte.

-Őszintén? Nem. Bevallom, én is ettől félek, hogy kiderülök. Nem akarom kapni a sok utálkozó levelet és nem szeretném magam látni az újságokban. Nem akarom, hogy zaklassanak, és hogy mindent tudjanak rólam. Én csak Harry-t akarom, de tudom, hogy ez vele jár. Viszont köztetek csak barátság van. Így nem fognak annyira utálni. Sőt, még a végén meg is kedvelnek. – mosolyogtam rá.

-Nem hiszem. – mosolygott ő is, de csak ilyen erőltetett mosoly volt.

-Én tudom! Jó, lesznek, akik utálnak, viszont olyanok is, akik szeretnek és mi Nikivel mindig melletted állunk majd! – öleltem ismét meg majd leültünk a kanapéra és vártuk Zany-t.

Amíg vártunk, lejött Niki is.

-Adam-et hol hagytad? – kérdeztem tőle.

-Fáradt volt, plusz még mindig a bulit szervezi. – magyarázta tök unott fejjel.

-Látom, mennyire feldob ez az egész buli ötlet. – nevettem és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

-Hát igen. Rossz előérzetem van, de mindegy. – itt Szimire pillantott és látszott rajta, hogy meglepődik. – Szimi, minden rendben? – kérdezte és kezével végigsimított a vállán.

-Nincs. Semmi sincs rendben. – válaszolta meg a kérdést lehajtott fejjel.

-Na, miről maradtam le?

-Erről. – mondta Szimi és megmutatta Nikinek az újságot. Niki végigolvasta.

-És ezzel mi a bajod? – nevetett.

-Hát az hogy benne vagyok! – akadt ki megint.

-Én örülnék a helyedben. A sok hülye kis rib… öhhöm… akarom mondani a sok kis csitrit meg fogja ölni a féltékenység. – nevetett tovább.

-Ja, igen. Ők meg engem. – nézett rá Szimi szúrós tekintettel.

-Dehogyis! Mindegyiknek csak a szája nagy. – próbálta nyugtatni, nem túl sok sikerrel.

Olyan fél óra társalgás után csengettek. Mivel én ültem az ajtóhoz legközelebb, én indultam kinyitni. Lassan elballagtam az ajtóig, majd kinyitottam. Zayn állt velem szemben.

-Szia! – öleltem magamhoz.

-Szia! – viszonozta azt. Ahogy öleltem megláttam, hogy az autójában ül még valaki.

Lassan kinyílt a kocsiajtó és a szívem meglódult, a lábam megremegett és a már jól ismert mosolyom az arcomra vándorolt.

45. fejezet - "Friends"

Sziasztok! Tudom nagyon sokat késtem a résszel, de remélem tetszeni fog! Elnézést kérek és ígérem a következő időben fog jönni! Várom a kommenteket és jó olvasást! Juccy♥

A három puszi után megölelgették egymás majd mindketten elindultak. Zayn a kocsija felé Szimi pedig a bejárat felé vette az irányt. Amint meghallottam az ajtó nyitódását, szaladtam elé.

Arcomról az értetlenség még mindig leolvasható volt.

-Szia! – köszöntött vigyorogva miközben levette cipőjét.

-Szia! – köszöntem én is – Milyen volt? – érdeklődtem és akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-Huh… - mosolygott ő is – Ez egy hosszú történet, majd ha Niki is itt lesz, elmesélem. – elindult felfelé.

-De, de nem teheted ezt velem! – szaladtam utána – Tudnom kell! – vigyorogtam.

-Majd ha Niki is itthon lesz! – mosolygott rám és kikerült.

Kezem összefontam mellkasom előtt, de nem faggattam tovább. 

Felmentem én is és átöltöztem valami itthoniba.  Utána lementem, nekifogtam elpakolni, azokat a tányérokat, poharakat, amik használatban voltak. Elmosogattam és mivel már hajnalodott nem nagyon tudtam volna, de nem is akartam aludni. Leültem a TV elé és vártam Nikiéket. Larry megint felfeküdt mellém és a fejét a combomra rakta. Nagyon szeretem ezt a kutyát! Simogattam és közben kerestem valami ismerőset a TV-ben. Valami olyat, amit otthon is nézhettem, igaz szinkronizálva, de tudom, miről van benne szó. Hiába kerestem. Hajnalban semmi ilyesmit nem adnak.

Az egyik – számomra ismeretlen – zenecsatornán hagytam, letettem a távirányítót, fejem hátradöntöttem és miközben simogattam Larry-t elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, amit anyám mondott. Azon, hogy tényleg nem érte meg belekezdeni, de ezekkel szemben mindig sokkal több dolog volt. Mármint, ha volt egy olyan érvem, amiért nem kellett volna belekezdeni, jött sokkal több olyan érv, ami mellette állt.

Nem értettem anyám miért hozta fel ezt a témát pont olyankor, mikor hallhatta, hogy boldog vagyok. Lehet, tényleg csak kímélni akar a majd bekövetkező csalódástól, de elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, nekem mi a jó. És nekem Harry a legeslegjobb. 2010 óta álmom volt egy koncert, amit végigtombolhatok. Álmom volt, hogy kapjak csak egy pillantást, amiben biztos lehetek, hogy nekem szólt. Csak egy mosolyt, ami tőlük érkezik felém. Sokszor álmodoztam arról is, hogy ha találkoznék velük, mi lenne. Hogy milyen lehet Harry-vel lenni vagy éppen Louis-al. Kezdetektől fogva imádtam őket. És hiába tervezgettem a jövőmet vele, legmerészebb álmomban sem hittem volna, hogy egyszer teljesül. Én hülye meg kiakadok azon, amiket anyám mondott, pedig mindenem megvan, amit valaha is szerettem volna. Boldognak kéne lennem, de teljesen mégsem vagyok. Nekem az is kell hozzá, hogy a szeretteim, a családom is jóváhagyja és bár tiltakozás nem volt ellene, de ezt nem nevezném beleegyezésnek. Mondjuk nálam mindig a barátok voltak az első és csak utána a család. Bármit megtettem volna a családomért is, mert őket is szeretem, csak ugye nálunk nem alakult ki az a bizonyos kapcsolat, mivel apám mindig csak veszekedett velem, neki soha semmi nem volt elég jó és a szemében csak egy kis hasznavehetetlen senki voltam és vagyok is. Anyámnál ez közel sem így van. Vele tényleg lehetne beszélgetni és mindent megtesz értem, csak valahogy én nem mondok el neki semmi olyasmit. Harry-t is csak azért árultam el neki, mert ez úgysem maradhat nagyon sokáig titokban. Ő azt hiszi nekem Harry az első az életemben. Az előtte lévő kapcsolataimról semmit sem tud, pedig hányszor volt, hogy sírva mentem haza, vagy éppen otthon tört ki belőlem, de egyszer sem kérdezett volna rá, mi a bajom. A barátaimnak pedig bármikor bármit elmondhattam, mindig mellettem álltak, ezért is voltak nekem ők a mindenem.

Nikivel még csak 1 éve és 9 hónapja ismerjük egymást, de érzem, hogy életünk végéig barátok maradunk. Ennyire még senkit nem szerettem. Volt olyan, hogy beszélgettünk egy témáról és csak pár másodpercre hallgattunk el, majd egyszerre mondtunk egy teljesen másik témához kapcsolódó mondatot, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanakkor és ugyanúgy.

Amint ezeken gondolkoztam volt, hogy elmosolyodtam és volt, hogy bekönnyeztem. Fájt, hogy anyám csak a rosszat látja ebben, de én akkor is jól fogom érezni magam és azért sem adom meg neki azt az "örömöt", hogy igaza legyen. Minden tőlem telhetőt megteszek ezért a kapcsolatért és azért, hogy minél tovább maradjunk együtt. Mindent meg fogok tenni értünk!

Ahogy ezt megfogadtam magamnak, újult erővel tértem be a konyhába és láttam neki a reggelinek. Mivel boldog voltam az elhatározásomtól, ezért bátran fogtam neki egy jó nagy adag palacsintának és gofrinak. Először a palacsinta tésztáját kevertem ki és hagytam egy kicsit pihentetni, amíg a gofri tésztája el nem készült. Elkezdtem sütni a palacsintákat és egy időben vele a gofrikat is. Néha kapkodnom kellett, hogy ne égjen meg egyik sem, és párat leszámítva sikerült is.

Lassan kivilágosodott és Szimi is előjött. Már csak Nikiék hiányoztak. Nem tudtuk mikor érkeznek, ezért leültünk enni, néma csendben.

-Mondd már el! Könyörgöm! – kezdtem el megint.

-Nem. – nyelte le a szájában lévő falatot.

-De már lyukas az oldalam, annyira kíváncsi vagyok! – "nyafogtam" neki tovább.

-De nem mondom meg, csak ha Niki is itt lesz. – nevetett ki. Szerintem élvezte a helyzetet.

Nem erőltettem tovább. Ha nem akarja, úgyse mondja el. Inkább kivárom a pillanatot. Pár percig még ettünk, aztán megjelent az emlegetett pár. Niki és Adam kéz a kézben toppant be és csatlakoztak hozzánk.

-Na hogy telt a szerelmespár éjszakája? – húzogattam a szemöldököm és nagyon meglepődtem a reakciójukon, ugyanis Niki elpirult, Adam arcára pedig egy kaján vigyor kúszott. Szemem kikerekedett és a számban lévő ételt kiköptem. – Ti most...le…le…komolyan? – dadogtam össze-vissza ráadásul magyarul, így csak Niki érthette.

Nem válaszolt csak még pirosabb lett. Uram Atyám! Komolyan együtt voltak úgy?! Egy ideje – vagyis 4 hónapja körülbelül – már együtt vannak, meg lehet érteni, de ez így váratlanul ért. Elnézést kértem a gusztustalankodásért és egyből elkezdtem a faggatást.

-Na, akkor, ha már így fény derült bizonyos dolgokra, elmesélhetnétek, hogy, hogyan is telt a randitok. – mosolyogtam kedvesen és érdeklődve néztem rájuk, de az agyam még mindig nem tudta feldolgozni a hallottakat. Egyikőjük sem szólalt meg, ezért Nikire néztem. – Hallgatlak. – mosolyogtam.

-Na hát…szóval…         

Amint Adam kész lett el is indultunk. Mivel kocsija még nincs ezért egy kis séta után hívott egy taxit, ami 5 percen belül meg is érkezett, ugyanis a közelben volt. Beszálltunk és Adam bediktálta a címet. The Strand Palace. Ez egy étterem lenne? Mintha már hallottam volna valahol. Rá is kérdeztem, és kiderült, hogy ez egy szálloda, ami rendelkezik étteremmel, kávézóval és bárral is.

- De minek megyünk mi szállodába? – kérdeztem rá, pedig valamit sejtettem.

-Az legyen meglepetés. – mosolygott egyet majd a hajamba puszilt.

Ezek után, néma csendben utaztunk a célpontunkig. Adam kifizette a taxist, majd kinyitva előttem az ajtót bementünk a szálloda aulájába. Még a lélegzetem is elállt. Eszméletlen volt. Borzasztóan tágas mégis otthonos. A barna, bézs és a fehér szín uralkodott.

Teljesen belefeledkeztem a nézelődésbe, ugyanis Adam kicsit meglökött a recepció felé, hogy induljunk már. Kéz a kézben odasétáltunk. Adam elég halkan diskurált a nővel, szinte semmit sem hallottam. Megköszönt valamit Adam, majd már indult is el egy irányba. Szorosan fogta a kezem, nehogy elhagyjon, én pedig ott tipegtem szorosan a háta mögött. Hirtelen megállt és meg nekiütköztem.

-Miért jössz nekem? – kérdezte tetetett mérgességgel.

-Elnézését kérem, de nem vettem észre, hogy meg fog állni. – mentem bele a játékába.

-Semmi gond, hölgyem, de máskor jobban figyeljen oda. Sosem tudhatja, kibe botlik bele. – nézett rám majd elnevettük magunkat. – Megérkeztünk. – monda és kinyitotta előttem az ajtót.

Egy hatalmas terembe értünk, amiben rengeteg asztal volt, ebből következtetem, hogy ez az étterem. Itt is a barna szín volt előnyben. Sokan voltak bent, de még így is rengeteg hely volt.

Hirtelen elénk szökkent egy öltönybe öltöztetett, kicsit alacsonyabb férfi, azzal, hogy milyen néven jelentkeztünk be. Adam bemondta a nevét, majd a férfi elkísért a helyünkig. Egy kis asztalhoz értünk, ami szépen meg volt terítve. Megköszöntük az öltönyösnek, majd Adam udvariasan kihúzta nekem a széket, amire leültem, majd ő is leült velem szembe. Hamarosan jött is a pincér, mi leadtuk a rendelést és negyed órán belül ki is hozták. A vacsora alatt is jókat beszélgettünk és az elfogyasztása után rendezte Adam a számlát.

Isteni volt az étel, de a társaság sokkal többet jelentett számomra. Szeretem és bármire képes lennék érte..bármire! Beszélgetés közben kinéztem az ablakon és már nagyon sötét volt kint. Felpillantottam az órára, ami a bejárat fölött helyezkedett el, és már lassan éjfél. Gyorsan megy az idő, ha jó a társaság…

Beszálltunk egy liftbe és a 3. emeletre mentünk. Kiszálltunk és elindultunk a folyosón. Itt is a barna szín volt többségben. Olyan meghitt ez a szálloda. 312-es számú szoba előtt megállt Adam és a zsebében kezdett el kutakodni, mire elővett egy kis kártyát. Igen, itt már a kulcs elavult. Magyarországon, amilyen hotelekben voltam - igaz ritkán – de ott még a kulcs volt forgalomban.

Kinyitotta előttem az ajtót, majd belépve még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű, letisztult, otthonos és rendkívül tiszta volt a szoba.

-Tetszik? – kérdezte Adam, s közben hátulról átkarolt fejét pedig a vállamra rakta.

-Imádom! – válaszoltam mosolyogva, kezem a kezeire simítottam és a fejemet felé fordítottam.

Orrunk érintették egymást. Nem siettünk el semmit. Lassan megfordultam vele szembe, kezem átfontam nyaka körül, ő pedig kezét csípőmre helyezte. Még mindig csak néztük egymást, de egyre közelebbről. A végén már szinte egy hajszál sem fért volna el köztünk és akkor megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, mint még soha. Most éreztem igazán, hogy szeret. Hogy teljes szívéből szeret és ő is képes lenne értem bármire. Ez a csók megpecsételte azt, amiben már rég biztos voltam. Biztos voltam és vagyok is, hogy szeretem és ezt ő is viszonozza. A szerény kis csók egy hatalmas érzelmekkel teli csatába torkollott. Közben valahogy eljutottunk az ágyig és óvatosan hátradöntött. Levettem róla a zakóját majd az ingje gombjaival bénáztam. Észrevette és segített a bajomon. Végignéztem felső testén és egyszerűen tökéletes. Nem az az agyonkondizott, hanem az a pont jól kidolgozott felsőtest. Kezem végigsimítottam rajta és libabőrös lett, amin elmosolyodtam. Keze a ruhám cipzárját kereste és sikeresen járt. Amint megtalálta elkezdte lefejteni rólam a ruhát, de közben egy másodpercre sem váltunk el egymástól. Minden egyes érintése égette a bőröm.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden ruhadarab a szoba valamelyik részén van eldobva. Adam mélyen a szemembe nézett.

-Biztos akarod? – kérdezte suttogva és eléggé zihálva.

Válaszként megcsókoltam. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Felejthetetlen minden egyes pillanata. Mindig emlékezni fogok erre az estére és arra a személyre is, akivel töltöttem. Bármi történhet a szívemben mindig csak ő lesz.

Miután reggel felébredtem, Adam még aludt. Felé fordultam és csak néztem. Aranyos, amikor alszik. Elkezdett pislogni.

-Jó reggelt, kicsim! – köszöntött, és ahogy ezt kimondta megcsókolt.

-Neked is! – mondtam a csók után.

Még egy kicsit lustálkodtunk, aztán én elmentem letusoltam. A fürdő is csodálatos volt. Utánam Adam is bement és amíg ő zuhanyozott én felöltöztem. Igaz csak a tegnapi ruhám volt, de kibírom azt a kis időt benne…

Adam kijött és a mellkasán a vízcseppek még mindig folytak. Ránéztem, jól végigmértem a szememmel majd az alsó ajkamba haraptam. Szexi volt, nagyon is.

Intett a kezével, hogy forduljak el, de szerintem csak viccből mondta, bár én hallgattam rá. Felvette az alsóját, majd ő is felöltözött rendesen. Lementünk és még megreggeliztünk a szállodában, azután egy taxival hazamentünk.

Emlékezett vissza Niki.

-Hűha! – maradt tátva a szám – Ti aztán nem unatkoztatok. – csodálkoztam el. Olyan jó, hogy ők így egymásra találtak. Hogy ők is boldogok. Ránéztem Nikire olyan "Részleteket is kérek!" nézéssel, de mivel Adam is köztünk volt, így majd ha csak egymást közt leszünk. – És akkor te jössz Szimóna! – kötekedtem vele. Rám nézett egy szúrós tekintettel, de aztán belekezdett.

Kinyitotta nekem a kis limuzin ajtaját, majd a másik oldalon csatlakozott mellém. Végigbeszélgettük az utat, ami olyan órás lehetett. Megállt a limuzin egy – már kívülről is – gyönyörű étterem előtt.  A bejára fölött el tudtam olvasni az étterem nevét, ami a Cocochan Restaurant & Bar. Kívülről elég elit helynek tűnt.

Zayn gyorsan kiszállt az autóból és mintha kicsit megtorpant volna, de utána rögtön elindult kinyitni nekem az ajtót. Kezét nyújtotta, hogy kisegítsen, amit el is fogadtam, majd belekarolva kezdtünk el besétálni.

-Gyönyörű vagy! – súgta halkan oda.

-Köszönöm. – válaszoltam fülig elpirulva. Nem álltunk meg messze az étteremtől, de mégis elég távol, hogy nekem is feltűnjön valami furcsa. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Körbe is néztem, de senkit sem láttam, ami kicsit meg is lepett, ugyanis nehéz titokban tartani a híres bandatagok tartózkodási helyét.

Nem foglalkoztam vele többet, elkönyveltem magamban, hogy az izgalom hozza ki belőlem. Bementünk és ez szebb volt, mint amire számítottam. Egyszerűen tökéletes.

 Egy jól öltözött fickó a helyünkre vezetett minket, és ahogy elment jött is egy pincér. Zayn elmondta mit kér, én pedig hozzátettem, hogy nekem is az lesz.

Amíg vártunk az ételre beszélgettünk. Nagyon élveztem a társaságát, bár nem tudom, volt valamilyen furcsa érzésem.

Kihozták az ételt, és bár nem illik, de evés közben is beszélgettünk, sőt még nevettünk is.

A desszert volt a legfinomabb. Epres csoki torta.  Istenien nézett ki és az íze még finomabb volt. A csoki és az eper keveréke egy falatnyi mennyország és minden egyes falatnál átéltem ezt.

A vacsora befejeztével, én azt hittem, hogy megyünk is haza, de másképp történt. Átmentünk az étterem bár részébe. Itt megint csak meglepődtem, ugyanis ez is oltárian nézett ki. Úgy éreztem magam az egész este alatt, mintha valamilyen szupersztár lennék. Csillagos étteremben ettem, egy igazán elit és drága helyen bulizhattam, és ami a legfontosabb, mindezt Zayn-el.

Zayn rendelt magának nem is egy koktélt, én viszont semmit. 

Táncoltunk is majd elég későn, de leléptünk. Azt hittem már tényleg hazamegyünk, de a Temze partján megálltunk. 

Kiszálltunk a limuzinból, majd Zayn megfogta a kezem és sétáltunk. Beszélgettünk mindenféléről.

-Nézd csak! Ott van egy madár. – kiáltottam fel és a víz felé mutattam, ahol egy madár nagyon közel repült a vízhez.

Zayn is megállt és odapillantott, de nem sokáig foglalta le a dolog. Engem kezdett el nézni. Pár másodperc után én is ránéztem.

-Mi az? – érdeklődtem halkan, mosolyogva.

-Csak…szeretnék valamit… - nem fejezte be a mondatot.

-Mit?  - kérdeztem és a 100 wattos mosoly még mindig az arcomon ült.

-Hát, ezt… - hajolt közel hozzám és megcsókolt.

Jól csókolt, de hiányzott a szikra. Nem éreztem semmi különöset. Olyan átlagos volt az egész. Nem éreztem úgy, mintha én szeretném őt. Miután elváltunk egymástól a szemembe nézett.

-Kérdezhetek valamit? – kérdezte és kicsit idegesnek tűnt.

-Persze. – válaszoltam és kezdett átragadni rám is.

-Éreztél valamit? – kérdezte a szemembe nézve és tisztán láttam, hogy tart a választól.

-Őszintén? Nem igazán. – hajtottam le a fejem, egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni. Rettenetes bűntudatom lett.

Hangosan kifújta a levegőt és mintha felszabadult volna. Felnéztem rá és mosolygott, az aggodalom eltűnt a szeméből.

-Én sem. – nézett rám. Valamilyen szinten én is megkönnyebbültem, de azért mégiscsak szarul esik az embernek egy ilyen "élmény".

-Barátok? – mosolyogtam rá kedvesen és őszintén hiszem, hogy mi nagyon jó barátok leszünk.

-Azok. – mosolygott és megölelt. Olyan szorosan, mint még soha. Jólesett. Éreztem jellegzetes illatát, amivel keveredett a dohányfüst szaga is, mégis kellemes volt.

Továbbsétáltunk, keze végig a vállamat karolta át. Azt hittem, az "incidens" után feszült lesz a hangulat, de tévedtem. Olyan volt, mintha semmi sem történt volna.

Már világosodott, így visszasétáltunk a kocsihoz.

Hazáig meg sem állva hajtottunk végig London utcáin. Mikor hazaértünk, felkísért az ajtóig és három puszival búcsúztunk el egymástól.

Mesélte el Szimi a kis történetét.

Szóhoz sem tudtam jutni. Hogy lehet az, hogy nem érzett semmit? De hiszen ő Zayn Malik! Bár mivel ő sem érzett semmit, nem lett volna tartós dolog.

-Nem kell mondanod semmit. – nézett rám Szimi nevetve, ugyanis a lepődöttség és az értetlenség még mindig arcomon ült.

-De…de...ez annyira hihetetlen. Zayn Malik-al csókolóztál és semmi… Az ilyen is ritka mostanság. – magyaráztam, hogy miért lepődtem meg, de ezzel Niki is így volt.

Miután kibeszéltük a dolgokat én elmentem a kávézóba, mivel a többiek nem értek rá. Gondoltam egy kis séta nem árthat.

Gyorsan felöltöztem, kontaktlencse be, pár szükséges dolog a táskámba és már indultam is.

Útközben szétnéztem, és megakadt a szemem egy újságon. Körülbelül annyira meg voltam lepődve most, mint amikor még otthon voltam…

44. fejezet - Mi a franc?!

Vártuk a választ és nagy nehezen meg is született.

-Igen! Szívesen! – mosolygott Zayn-re és mindenki felsóhajtott, beleértve engem is.

Zayn is csak bólintott és látszott rajta a megkönnyebbülés. Bár ki mondana neki nem-et?!

Louis próbálta oldani a beállt feszültséget és kijelenthetem: SIKERESEN! A sok hülyeségével bármit meg lehet oldani.

-Kér valaki inni vagy enni? – kérdezte Szimi egy kis idő után. Hát igen, nekünk, hülyéknek még ez se jutott volna eszünkbe! Még jó hogy Szimi gondolkozik.

-Igen, egy kis innivaló jól esne. – válaszolt Liam.

-És egy kis kaja is… - mosolygott Niall.

-Akkor egy perc és hozok. – mosolygott kedvesen Szimi és már indult is el a konyha felé.

Mi addig ültünk és néztük egymást.

-Megyek, segítek neki. – állt fel Zayn és ő is kisietett.

Összenéztünk és Lou a szemöldökét húzogatta, majd utána kiabált.

-Csak óvatosan! –erre Zayn visszafordult és egy gyilkos pillantást vetett Louis-ra.

Mi csak jót nevettünk rajta. Kíváncsi lettem, vajon, miről beszélhettek kint, ugyanis elég sokára jöttek a dolgokkal. Hoztak be gyümölcslevet és egy "kis" perecet. Letették az asztalra és leültek. Megint csend lett, de ezt most Adam mentette meg.

-Jövő hét hétfőn, lenne kedvetek eljönni a házibulinkba? – kérdezte Adam a banda tagjait felváltva nézve. Összenéztek.

-Persze. – adták mosolyogva az egyhangú választ.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk és beesteledett. Én már baromira fáradt voltam, de az ittlétük egyszerűen ezt elfeledtette velem. Megcsörrent Louis telefonja.

-Igen? – szólt bele kedvesen. – Értem. Megyek. Én is szeretlek. Szia. – hallottam az ő válaszait. Sejtéseim szerint vagy az anyukájával vagy Eleanor-al beszélhetett. – Figyeljetek, én megyek, és mivel én vagyok az egyik autó sofőrje, valakiknek jönniük kell velem. – nézett a srácokra és szeméből egy kis sajnálat csillogott.

-Hív az asszony? – kacsintott rá Liam. – Megértem. Én veled megyek. – mosolygott kedvesen.

-Csatlakozok én is. – szólalt meg Zayn.

-Én is megyek. Már fáradt vagyok. – ásított Niall.

-Szóval ilyen rossz házigazdák vagyunk?! – vágtam be a mű durcit, mire mindenki rögtön rám kapta a tekintetét. Zavarban voltam, megint.

-Nem, dehogyis, csak tudod, nehéz volt ez a pár nap és még nem igazán pihentük ki magunkat. – Liam mentegetőzésén elmosolyodtam.

-Nyugi! Csak vicceltem. – nevettem fel kicsit.

-Gonosz vagy! – mutatott mutatóujjával felém, de közben mosolygott.

Elindultak az ajtó felé és tudták hol van. Jó igen, azon jöttek be, de én nem biztos, hogy meg tudtam volna jegyezni, de ez én vagyok!

Végigölelgettünk mindenkit és azután Harry-hez értem.

-Mikor látlak? – kérdeztem tőle kiskutya szemekkel.

-Majd megbeszéljük…hívlak vagy valami. – mosolygott rám.

-Oké! – öleltem meg és mélyen magamba szívtam jellegzetes illatát.

Nem akartam elengedni, de Ő sem engedett szorításából, majd pár perc múlva elengedett és megcsókolt. A lábam is beleremegett és a hasam bukfencezett egyet. Szeretem. Szeretem. Szeretem.

Mikor elváltunk, még rám mosolygott, amit próbáltam viszonozni, de csak egy nagy vigyor volt látható, aztán elindult az autóhoz. Vele utazott Niall. A többiek Louis-al tartottak.

Amint eltűntek a láthatárunkból bementünk a házba, leültünk a kanapéra.

-Mi volt ez Zayn-el? – tértem a lényegre, vagyis elkezdtem Szimit faggatni.

-Hát. Semmi. – pirult el.

-Aha. Igen. Azért hívott el randizni! – jelentettem ki, utalva arra, hogy nem hiszek neki.

-Hát, csak, gondolom kedvel és én is őt. – magyarázta kicsit zavartan.

-Értem. – vigyorogtam rá. – De várjunk csak? Időpontot nem is mondott. – gondolkoztam el, hogy csak én nem hallottam, vagy tényleg nem említette.

-De, nekem mondta. Mikor segített behozni az innivalót és a kaját. – hajtotta le fejét és birizgálta ujjait Szimi.

-És mikor lesz életed legszebb napja? – kérdeztem és a szám a fülemig ért.

-Holnapután, este fél nyolc. – mosolygott az orra alatt.

-Igen és akkor mi a francért ülünk még itt? Menjünk ruhát keresni! – lelkesedtem be.

-Már késő van. Majd holnap. – nyugtatott le Niki, aki eddig csak figyelt és néha-néha fordított Adam-nek, mivel magyarul beszélgettünk.

-Igazad van. És most hogy így mondod… - ásítottam egyet – eléggé kivagyok.

-Hé! Te még nem is meséltél. Holnap ez lesz az első dolgod. – parancsolt rám Niki és mindannyian elindultunk felfelé.

Kivettem a kontaktlencsém, lezuhanyoztam, fogat mostam és már dőltem is be az ágyba. Ma este valami nem stimmelt. Mintha hiányozna valami…valaki. Felkapcsoltam a lámpákat és igazam volt. Niki sehol sem volt.

Rákérdeztem Sziminél, aki már félálomban volt, de még válaszolt, hogy Adam-nél alszik. Erre egy huncut vigyor szaladt az arcomra majd visszafeküdtem és hamar el is aludtam.

Reggel felkeltem és megint én voltam az utolsó. Felkaptam a szemüvegem és leszaladtam a konyhába a többiekhez. Már javában ettek.

-Jó reggelt! – köszöntöttem őket egy nagy mosoly kíséretében.

-Reggelt! – mondták egyszerre monoton.

-Mi van itt? Meghalt a jókedv? – néztem rájuk idétlenül.

-Nem csak még álmosak vagyunk. – válaszolta Adam.

-Hát igen. A ti éjszakátok biztos nem telt sok alvással. – húzogattam a szemöldököm, közben pedig egy nagy szelet kenyeret kerítettem magamnak, amihez Nutellát kerestem.

-Nem történt semmi! – ölt meg a szemével Niki. Gondolom nem akarta, hogy Adam is értse, ezért mondta magyarul. Vettem a lapot és a kezem védekező módba a mellkasom elé tartottam.

Ezután már csak engem vallattak ki a randimról Harry-vel, és hogy miként jöttünk össze. Minden elmeséltem és érdeklődve hallgatták végig. Utána nagyjából elmagyaráztam Adam-nek is, hogy képben legyen.

Mindegyikük velem örült és ez jó érzéssel töltött el. Kaja után átöltöztünk és mivel már úgyis a ruhák között turkáltunk, elkezdtünk keresni Sziminek is egy ruhát. Ők étterembe mennem, és Sziminek jó alakja van, ezért ő ruhát fog felvenni. Rengeteg időt töltöttünk a válogatással, de valahogy nem volt egyik sem AZ A ruha.

-Menjünk el vásárolni! – adtam az ötletet. – Úgyis terveztük már és most még időnk is lenne.

Ők is benne voltak. Gyorsan átöltöztünk, én a kontaktlencsémmel szenvedtem, utána jött a hajam. Most még gyorsan kész ettem, ugyanis semmi extra helyre nem megyünk, csak vásárolni.

                        Szimi.              Niki.                     Én.

Mielőtt kiléptünk volna az ajtón Adam még utánunk szólt.

-Kicsim! Magadnak is vegyél valamit. Holnap én is randizni viszlek! – kacsintott rá és egy gyors csók után mi el is indultunk.

Nem akartunk megint az Oxford Street-re menni, ezért egy másik híres vásárlóközpontot kerestünk fel. Néha-néha kellett eligazítást kérnünk, de sikerült odatalálni a Covent Garden-hez.

Ahogy beszabadultunk, fényképeztem egyet. Rengeteg ember sétálgatott csak úgy.

Elkezdtük sorba járni az üzleteket. Rengeteg jó ruhát láttunk és rengeteg jó cipőt, felsőt, nadrágot, táskát és az ékszerekről ne is beszéljünk!! Rengeteg ruhát felpróbáltunk, már csak poénból is. 

Épp az egyik ruhát próbáltam, mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan kikaptam a zsebemből és a kijelzőn megpillantott név miatt a hasamban a pillangók feléledtek.

-Szia! – köszöntem bele mosolyogva.

-Szia! – hallottam, hogy Ő is mosolyog. – Hogy vagy? – kérdezte kedvesen.

-Most már remekül. És te? – érdeklődtem én is.

-Én is. És merre jársz? Olyan furcsa a háttérzaj. – nevetett.

-A csajokkal vásárlok. Most egy öltözőfülkében vagyok a Covent Garden egyik üzletében. – adtam, talán túl hosszú választ a kérdésére.

-Áh, értem! És mit vásároltok? – érdeklődött tovább, ami jól esett.

-Sziminek ruhát holnap estére.

-Akkor miért te vagy a fülkébe? – kötekedett.

-Hát. Ez egy nagyon jó kérdés, de a válasz egyszerű. Nem bírom megállni ennyi jó ruha közelében, hogy ne vegyek magamnak is egyet. – nevettem el magam.

-Kíváncsi vagyok, milyen ruhát választasz magadnak. – válaszolt kedvesen, miután Ő is kinevette magát. – Viszont most megyek, majd még hívlak. Vigyázz magadra! Puszi. – bontotta a vonalat a választ meg sem várva. Kicsit furcsa volt a szituáció, de biztos elfoglalt, mondjuk már nekik is szabad a nyár, de biztos vezetett vagy valami.

Nem is gondolkoztam tovább ezen.

Kimentem a fülkéből és a csajokkal folytattuk a vásárlást. Délutánra találtunk megfelelő ruhákat, amiket meg is vettünk. Még én is 3 szatyorral érkeztem haza, pedig nekem nem is kellett volna vásárolnom. Vettem 2 nadrágot, 3 felsőt, 1 ruhát és táskát és 2 pár fülbevalót hozzá illő nyaklánccal.

A többiek sem spóroltak. Nikinek és Sziminek összejött a 4 szatyor.

Otthon megmutattuk Adam-nek az új jövevényeket és tetetett érdeklődéssel figyelt minket. Csatlakozott hozzánk Larry is. Elpakoltunk és még hülyéskedtünk, majd ettünk és eltettük magunkat holnapra.

Reggel csak úgy kipattant a szemem. Nem volt kedvem a többieket is felkölteni, ezért leballagtam a konyhába. Csináltam nekik is pár pirítóst, adtam Larry-nek is enni, aztán leültem a TV elé. Az a baj, hogy nincsenek magyar adók. Azért hiányzik, de itt maradnék. Ha már így eszembe jutott a hazám, gondoltam felhívom az otthoniakat.

-Szia! – köszöntött anyám.

-Jó reggelt! Mi újság otthon? – érdeklődtem.

-Semmi. Minden rendben van. És ott? – hallottam, hogy mosolyog.

-Hát itt azért történtek dolgok. Képzeld… - és elkezdtem elmesélni szinte az elejétől. Belepirultam nem is egyszer és muszáj voltam neki megemlíteni az elszökésemet is, ami miatt nem is akadt ki annyira. Persze voltak dolgok, amiket kihagytam, mert azért mégiscsak az anyámmal beszélek nem pedig az egyik barátnőmmel. Mire a végére értem teljesen megfeledkeztem magamról és jól esett, hogy végre elmondhattam neki is, de itt jött a csalódás.

-Nem akarlak elszomorítani, de úgy sem fog sokáig tartani. Felesleges volt ebbe belemenned. Hozzá nem egy ilyen lány való, mint te. – mondta tök komolyan. Ennél a résznél a szemem könnybe lábadt, de próbáltam tartani magam. Miért mondta ezt? Miért kell neki ezt is elrontania? Na, éppen ez az oka annak, hogy itt maradnék! Otthon úgyis csak a lebecsülés és az önbizalom rombolás megy.

-Lehet. – csak ennyit tudtam mondani. A torkomban a gombóc csak nőtt és nőtt.

-Megyek, mert a munkahelyemen vagyok és dolgom van! Majd még hívj! Szia! És vigyázz magadra! – tette le a telefont.

Rettenetesen rosszul esett, amit mondott. Igen, lehet igaza van és tényleg csak jót akar, de mi van ha nem? Csak szétterültem a kanapén és gondolkoztam. Lehet tényleg nem kellett volna belemenni ebbe a kapcsolatba? De hát én szeretem! Ez ellen senki és semmi nem tud tenni.

Közben a többiek megreggeliztek és csatlakoztak hozzám. Szimi elment zuhanyozni, ugyanis mint kiderült, több órát ültem a kanapén, mire ők felkeltek. Ők már délután ébredtek fel.

Fel se tűnt, hogy ennyi időt töltöttem "önsajnálattal".

Szimi végezte után Niki is elment tusolni, ugyanis a mai estét egyedül fogom tölteni. Legalább lesz időm gondolkozni.

Niki után Adam is elvonult, így én segítettem nekik a készülődésbe.

Amíg Szimi haját "csináltam", addig Niki öltözködött, majd fordítva. Enyhe smink és készen is lettek. Lélegzetelállítóan néztek ki!

Szimi:

Niki:

Mindkettejüknek annyira jó alakjuk van! Egyedül én vagyok köztük ilyen elcseszett.

Amint kész lett Adam, ők már indultak is. Nem maradt csak fél óra és Szimiért is megérkezett Zayn, méghozzá egy kisebb limuzinnal.

Elköszöntek majd én Larry-vel együtt, leültem a kanapéra és újból a gondolataimba fordultam, ám nem tartott sokáig. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felhívtam Harry-t.

-Szia. – szólt bele a telefonba. Hangja kellemes volt, mint mindig.

-Szia. Zavarlak? – kérdeztem félénken.

-Nem dehogyis. Mit csinálsz? – kérdezte nagy lelkesedéssel.

-Semmit. – mondtam kicsit elkomorodva. – Szimi Zayn-el, Niki pedig Adam-el mentek randira, szóval egyedül vagyok itthon Larry-vel. – magyaráztam a semmittevésem okát.

-Gyere át! A fiúk is itt vannak. Biztos jót szórakoznánk. – ajánlotta fel. Egy gond volt. Mivel menjek én oda?

-Ezzel csak egy gond van. Se jogsim, se kocsim a buszmegálló is elég messze. Szóval ez nem fog összejönni. – lettem még szomorúbb. Tudom, mindenkinek kell saját élet egy kapcsolaton belül is és én ezt tiszteletben tartom. Nem is akaszkodom rá, pedig legszívesebben minden egyes percemet vele tölteném. – De mi lenne, ha ti jönnétek? Úgy sincs itthon senki. – adtam a remek ötletet.

-Oké. Olyan órán belül ott vagyunk. – mondta és le is tette.

Addig én előkészítettem egy kis kaját és innivalót, plusz pár "játékot". Nagyon izgultam, hiszen én a One Direction 4 tagjával egy légtérben, megint!

A mondott időn belül meg is érkeztek. Szinte beözönlöttek a házba és Niall egyből ölébe vette az egyik tálat, amiben a chips volt.

-Videojáték?! – ordított, vagyis inkább sikított Louis.

-Igen. – mosolyogtam.

-Ki áll ki ellenem? – húzta ki magát.

-Majd én. – csináltam azt, amit ő.

-Chh…te? – nézett rám lekicsinylően.

-Igen, baj van velem? – húztam tovább.

-Végül is így hamarabb verlek meg. – ment bele.

-Csak szeretnéd.

Imádom a vidojátékokat és valamilyen szinten jó is vagyok benne. Louis-t is megvertem elsőre, amin csak egy "kicsit" volt kibukva.

-Végre egy belevaló kiscsaj! – dicsért meg. – Harry, jól választottál. – "gratulált" barátjának.

-Tudom. – mosolygott büszkén.

Most komolyan egy rohadt videojáték miatt büszke rám? Annyira aranyos. Közelebb sétált hozzám és kaptam tőle egy puszit. Majd a fülembe súgta: "Milyen ruhát vettél tegnap?"

Ezen kuncogtam egyet és csak egy vállba ütést adtam neki. Értette a célzást.

Játszottunk még, bár másodszorra már nem sikerült nyernem, mire meg is kaptam, hogy a "kezdők szerencséje".

Olyan fél kettő körül hazamentek, és ha pár perccel később mentek volna, összefutnak Szimiékkel, ugyanis ők is akkor érkeztek, de pont elkerülték egymást.

Amikor hallottam az autó hangját az ablakhoz szaladtam és bámultam ki rajta, persze nem feltűnően. Zayn felkíséri az ajtóig, közelebb hajol hozzá és HÁROM PUSZI?! Mi a franc?!